Telepfelszámolás

Az egész azzal kezdődött, hogy etnikumnak kezdtük őket hívni. (Most nem beszélünk azelőttről.) Később integrációt, szegregációt, antiszegregációt és más ilyen "eus" kifejezéseket szőttünk beszédünkbe. Hallottuk innen-onnan, hogy bizony meg kell ezt oldani, különben nem csatlakozhatunk, amúgy is szégyen a helyzet, amiben emberek létezhetnek nálunk. Volt erre pénz, nem annyi, amennyi kellett volna, de mégis. Az ÁSZ tanulmánya szerint 1996 és 2006 között 120 milliárd forintot fordítottak a romák integrációjára. A programok között szerepelt a sokat vitatott telepfelszámolás is.

A Kormányzati intézkedések a lakhatási szegregáció visszaszorítására című kiadvány szerint az elmúlt három évben 31 településen indított el programot a szociális tárca, 2 milliárd 875 millió forintot költöttek el ezen a címen. Léteznek települések (mint Szomolya, ahol évente pályáznak - és mindig nyernek), melyeket mutogatni lehet mint jó példát, ahol tényleg hasznosult a ráfordítás.

Máshol másként alakul. A sok milliárd töredékére pályázott Zsámbok önkormányzata 30 millió forintot nyert házak vásárlására. Másik 36 milliót szociális integrációra, ami nagyjából annyit jelent, hogy a telepről kiköltözöttekre másfél évig még rányitja néha az ajtót szociális szakember. Zsámbok elképzelése első beadványában a telep felszámolásáról az volt, hogy a falu utolsó utcájának két utolsó házába költöztet tizenkét embert. Valahogy majd elosztják a házakat, vagy mehetnek Szabolcs megyébe.

A pályázat szociális integrációs részében társpartnerük, a gödöllői Kontakt Alapítvány a képzési részt dajkatanfolyammal indította volna - a telep asszonyai közül azonban csupán egynek volt nyolc osztálya. A tervezett költségvetésben szerepelt egy roma családi koordinátor húszezer forintos ösztöndíja és az alapítvány vezetőjének tiszteletdíja is, kétszázezer forint. Az elutasítás után a gyermekgondozási ismeretek tanfolyam lett a nyerő. A férfiak foglalkoztatására a megvásárolt házak felújítási munkálatait szánták. A minisztériumtól nem, viszont a Macika-tól (Magyarországi Cigányokért Közalapítvány) kaptak végül pénzt. Hogy szakmai felügyelet legyen, az SZMM mentort küldött. A telepiek az eget kémlelték, a hivatal meg a fekete korom maradékát a földön, ami az éjszakai autógumi-égetés után maradt.

- Emberek! Ez tényleg tarthatatlan, így tovább már nem élhetnek. Maguk most házat kapnak.

Nagy egyetértések és fogadkozások után, 2008. májustól decemberig eljutottak öt ház megvásárlásáig. Igaz, sok-sok akadályt kellett addig leküzdeni. A kiírás és a mentor csak arra volt jó, hogy idegesítse a nagy nyomás alatt lévő polgármestert. Mert senki sem akarta megérteni, hogy a falu közepére, a templom mellé már csak nem fognak cigányokat tenni a telepről! És ha nem annyira integrált az a környezet, ahová kerülnek? Még így is örülhetnek. Dehogy lesz abból másik telep, miért lenne? A jó kapcsolatot a szomszéd települések polgármestereivel csak nem teheti tönkre, ha együtt akar velük működni uniós projektek megvalósításában. Már ha hozzájuk költöztetne valakit. Így hát a kiírás szerinti - "a lakók kiválasztják a számukra megfelelő integrált környezetben lévő, árban is megfelelő ingatlant" - rész megváltozott. Egyszer csak így hangzott: "határozatban fogalmaztuk meg, és erről többször tájékoztattuk a tárcát is, hogy a képviselő-testület ragaszkodik az általa elfogadott ingatlanokhoz. Mi csak és kizárólag ezekkel hajtjuk végre a programot. Kérjük a mentort, hogy hasson oda a minisztériumban." A pályázat másik részéről már nem is beszélve. A civil szervezettel nem kötött szerződést az OFA egészen év végéig, így pénzük sem volt. Ráadásul a társpartner önkormányzatnak kellett valamely ingatlanára harminchatmilliós értékben jelzálogjogot bejegyeztetnie másfél évre a szociális integráció idejére. Szociális munkás, kisebbségi önkormányzat nem volt. Állandóan nyűgös, aláírásgyűjtésről és gárdáról beszélő polgármester igen.

Szentestére már tényleg mindegy lett, csak mehessenek az emberek. Szegregált vagy nem, meleg volt, lehetett fürödni. Őket aztán már a lakáshasználati és bérleti szerződés közti igen komoly különbség sem tudta foglalkoztatni. Aláírtak valami papírt.

Még harcoltak a fejük felett. Az önkormányzat ragaszkodott a használati szerződéshez. De az ellentétes lett volna a törvénnyel, így maradt a bérleti szerződés. A hivatal lett a tulajdonos tíz évre. Amit lehetett, azért beleírtak a bérleti szerződésbe, kell valami biztosíték arra, hogy a házakat nem gyújtják fel a lakók a beköltözés másnapján. Eszerint nem rendeltetésszerű használat esetén, közüzemi díjak nem fizetésekor, vagy ha befogadnak valakit a házba, aki nem rokon, kitennék őket, a házat meg eladnák.

A települések néha még a minisztert is meghívják ünnepélyes átadásra. Zsámbok nem jelezte szándékát.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.