alkalmazások |

RSS |

előfizetés |

akciók Nol.hu | NolBlog | NolTV | Hírmátrix | NolRandi

oldal tetejére

Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelem | Akciók

Szolgáltatások
Nyomtatott mellékletek

NolTwitter |

2012. május
25. péntek

Belföld		Külföld		Gazdaság		Kultúra		Vélemény		Sport		Tud/Tech		Noller		Mozaik		A Lap

Gesztenye

Utólag okosabb az ember, bár ez a mondás sem állja meg mindig a helyét. Ha nem Őszöd, de a népszavazás után le kellett volna mondania a miniszterelnökségről Gyurcsány Ferencnek, s mint pártelnök tárgyalhatott volna egy újabb koalíciós kabinet felállításáról, netán egy szakértői kormány összetételéről. Nyilván kétséges, hogy mindez így történt-történhetett volna, de maga a referendum, majd annak végeredménye kétféle értelemben is megkerülhetetlen jelzést adott: bebetonozott egy mentalitást, amely nehezen kitörölhető nyomot hagy a magyar politikatörténetben, másrészt közölte a regnáló hatalommal - a többség szabadulna tőle.

Tamás Ervin| Népszabadság| 2009. március 21. |18 komment

Cikk értékelés Be kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

drfaj | 2009. március 29. | 14:13:56

Miért bíznak még a szocik ebben a vezetésben? Miért kell megvárni a totál csődöt? Azt hiszik ez a bagázs rendet tud tenni? Érthetetlen!

magyarember | 2009. március 22. | 20:18:00

Hm...Hm... A magyarok már csak ilyenek vagyunk. Nem is érdemlünk jobbat, mert mi alakitsuk sorsunkat és a történelem folyamán sosem voltunk képesek összefogásra, mindig a széthúzás jellemezte népünket. Soha nem az előrehaladás érdekelt, és nem az hogy hogyan tudnánk segiteni más törekvéseit, hanem mindig azon fáradozunk, hogy hogyan tudnánk egyet még taszitani akin csak lehet, s közben morfondirozni, hogy nem haladunk előre, mert mások mindig visszahúznak. Ez az ördögi kör, ami csapdába zár és nem látunk ki belőle mert ebben a mókuskerékbe gondolkozunk, holott az igazi ellenségek országon kivül vannak.

geeza | 2009. március 21. | 18:17:54

az ilyenek miatt, mint ez a t.e. utálják a szocikat, pedig bárhol lehetnének, bármelyik térfélen, ez a túléllő fajta. anno ezek voltak a hű 89 előttiek, most meg ... de hát látható ....

geeza | 2009. március 21. | 18:01:45

ki az a tamáservin? csak nem fideszjobbiknkvdgestapoahv alkalmazott?

hatlo | 2009. március 21. | 17:24:38

Jó és korrekt írás. Sajnos reményt nem tud kelteni, mert itt két szörnyű pártalakulat van, akiket több köt össze, mint ami elválaszt. Elválasztani csak a hatalom egyedüli akarása választja el őket. Mindketten jobban hasonlítanak a német újbaloldalra, az olasz kommunista újjászületésre, vagy Chavezre, Ficóra. Demagógok, populisták. Viktorkánk legfeljebb nem internacionalista szocialista, hanem nemzeti...

VLaci | 2009. március 21. | 12:44:53

"Kimond valamit, aztán anélkül, hogy felelősséget vállalna a szavaiért, már viharzik tovább. Ez így volt már az első fellépéseinek idején, és máig így történik. Nem kell most csodálkozni, és értetlenkedni. Eközben kielégülnek személyes belső vágyai: mindenki ráfigyel, s ebben a folyamatban átéli, hogy végre ő is „valaki”. Erről szól sajnos ma Magyarország kormányzása, s ez megjósolható volt a miniszterelnök első szerepléseinél."

Ezzel egyetértek, de tegyük hozzá, hogy Orbánnak is éppen ilyen "erényei" vannak. Jól illenek egymáshoz... Illetve nem egészen, mert Orbánnak még nem jött meg az esze a lemondáshoz.

VLaci | 2009. március 21. | 12:40:45

"De az, hogy valaki belátja a gyengeségét, még nem szünteti meg azt a bizonyos gyengeséget, sőt bizonyos gyávaságot is föltételez."

Attól tartok, hogy erősen összekevered a bátorságot a hülyeséggel.

Ilyen gyenge de bátor emberekkel a kocsmák táján találkozhatni, és rendszeresen hülyére verik szerencsétleneket.

Enliklum | 2009. március 21. | 12:02:00

Hát, igen, ez egy vérciki cikk. Gyurcsány valószínűleg távozik, úgyhogy a Népszabadság már másfelé nyal. Kevés gusztustalanabb újságíró leledzik ott, mint Tamás Ervin. A kommenteimből látható, hogy én leginkább a NOL uszító rasszista kommentelőit utálom, és általában a Népszabadság irányvonalával is egyetértek. De hogy ennyire opportunista legyen valaki, címlapon, az gáz. Ettől a mentalitástól szeretne minden normális ember megszabadulni ebben az országban. Ez az a mentalitás, ami az MSZP-t hiteltelenné tette a józanul gondolkodó értelmiségiek szemében. Lehet, hogy ez segítette győzelemre is 2002-ben, bár kötve hiszem, hogy ez elég lett volna: ahhoz kellett az Orbánból való országos kiábrándulás is. Mindenesetre vicces, amikor csak a főoldalon olvastam, az volt az első reakcióm, hogy utólag könnyű okosnak lenni, és lám, a cikk is így kezdődik. De az, hogy valaki belátja a gyengeségét, még nem szünteti meg azt a bizonyos gyengeséget, sőt bizonyos gyávaságot is föltételez.

Kekecz apuka | 2009. március 21. | 11:15:48

Moderálási alapelvek- komment törölve -

kiki | 2009. március 21. | 11:06:37

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Balu | 2009. március 21. | 10:50:52

Belterjes. Ez jutott eszembe az írás olvasása közben.

sarlo | 2009. március 21. | 10:16:55

"Ha nem Őszöd, de a népszavazás után le kellett volna mondania a miniszterelnökségről Gyurcsány Ferencnek, s mint pártelnök tárgyalhatott volna egy újabb koalíciós kabinet felállításáról, netán egy szakértői kormány összetételéről", és akkor nem kellett volna az szdsz-szel szövetkezni, mert szerintem ez volt a legeslegnagyobb hibája a baloldalnak, mai napig erős, kiegyensúlyozott lenne a párt is és talán az ország is- az ellenzék pedig nem szívta volna fel magát ennyire. De sajnos az szdsz mindent tönkre tett, mellette az mszp nagyon gyenge volt. Kár az országért, de ti baloldaliak nagyon is tehettek ezért a helyzetért, remélem megbűnhödnek a vétkesek.

Ikatalina | 2009. március 21. | 10:11:31

Elképedve olvasom a Gyurcsány Ferencről szóló elemzések legtöbbjét, mint ezt a mostani is. Ezek az elemzések komoly politikusként próbálják leírni ezt az embert, aki „tudja a mit de nem tudja a hogyant”. Aki egy új ígéretként jelent meg a szocialisták egén. És a végére ezek az elemzések nem értik, hogyan történhetett ez a példa nélküli lecsúszás.

Nos, már Gyurcsány Ferenc felbukkanásakor pontosan lehetett tudni, hogy ez az ember galibát fog okozni. Minél tovább marad, annál nagyobbat. Vannak persze sokan, akik utólag okosodnak, mint a szerző, és ahogyan a közvélemény kutatások változása ezt jelzi. Legalább az értelmiségtől legalább elvárható lett volna, hogy már kezdetben átlásson a helyzeten, és ne legyen felelőtlen a „nyerjük meg a választást, aztán majd lesz valahogy” hozzáállásával.

Gyurcsány olyan személyiség, akit nem zavar az előző gondolata. Ez világos lehetett már a választási kampányban mindenki előtt. Egy délután képes volt valamit mondani, és annak az ellenkezőjét is, aszerint, hogy az éppen aktuális közönsége mit akart hallani. Nem kell innen továbbmenni az elemzésekben, már ebből megérthető minden. Kimond valamit, aztán anélkül, hogy felelősséget vállalna a szavaiért, már viharzik tovább. Ez így volt már az első fellépéseinek idején, és máig így történik. Nem kell most csodálkozni, és értetlenkedni. Eközben kielégülnek személyes belső vágyai: mindenki ráfigyel, s ebben a folyamatban átéli, hogy végre ő is „valaki”. Erről szól sajnos ma Magyarország kormányzása, s ez megjósolható volt a miniszterelnök első szerepléseinél.

nimzo | 2009. március 21. | 09:56:22

Nincs már gesztenye, az elvtársak eltüntették az összes gesztenyét. És a következő évtizedek gesztenyetermése is el lett adva. Miránk magyarokra már csak a munka és a nyomor maradt.Az elvtársak mindent elintéztek. A múltunkat lenyúlták, a jelent ellopták és még a jövőnket is elzálogosították.

zeni | 2009. március 21. | 09:56:12

Csatlakozok Hammada Fleet-hez!
Egyébként máig sem értem, hogy miért az öszödi beszéd után "robbant a bomba". Az, hogy a választási kampányban -finoman szólva- nem mondott (mondtak) igazat mér májusban kiderült amikor egy hónapi koaliciós pusmogás után kiálltak a "koaliciós programmal" és végül is elővezették, hogy azért nem igazán olyan kóser a helyzet (sőt) mint azt a kampányban időszakban akár a parlamentben is elővezették.
Arra, hogy tudottan csinálták és nem azért mert "megtévesztették" őket, az a legjobb bizonyiték, hogy "veresjani" meg "kókajani" továbbra is a toppon maradhatott.
A frakció lehet, hogy csak Öszödön tudta meg a teljes igazságot, de kussolt és tán még büszke is volt rá, hogy milyen ügyes is ez a " miferink", ettől kezdve megérdemlik a sorsukat.
Más kérdés, hogy nem találnám azt sem olyan frankónak, ha FIDESZ (vagy bármely más párt) alkotmányozó többséget szerezne, amire most jó esély van

Kekecz apuka | 2009. március 21. | 09:54:58

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Hammada Fleet | 2009. március 21. | 09:40:15

Tamas Ervin meg utolag sem okosabb.

hmhmhm | 2009. március 21. | 08:11:54

Nocsak, nocsak! Vagy az 5. Gyurcsány lemondását firtató cikk a héten, MIND BALLIB lapban.
Bizony Őszöd után le kellett volna mondani, ugyanis akkorra hitelét és - néhányak bármennyire nem tudják elfogadni - legitimitását vesztette Gyurcsány. Ez előrevetítette, hogy a maradék hivatalban töltött idejét béna kacsaként lesz kénytelen eltölteni. Ami neki kellemetlen volt, de az országnak egyenesen katasztrófa.
Az őt eddig védő ballib értelmiségtől többre lenne szükség, mint egyszerű öblögetésre, ha már hathatósan hozzájárultak ahhoz, hogy ez a helyzet éveken át fennálljon.

A helyzet azóta sem változott. Illetve, dehogynem. Az MSZP-ben mindennapossá vált a kettős beszéd, rendre születtek a Gyurcsánnyal szembeni forgatókönyvek, a vele való viták szakítópróbáinál ugyanakkor kollégái rendre meghunyászkodtak, a szocialisták egyik platformja sem érezte magát olyan erősnek (a másik ellenében sem), hogy a miniszterelnök-váltás komolyan szóba kerüljön.

A mára kialakult viszonyok megértéséhez tudni kell, hogy bár Gyurcsány Ferenc sokak számára Messiásként érkezett, de a pártelit jókora része már akkor hívatlan vendégként kezelte. Erejét annak köszönhette, aminek "idegenségét" - máshogy öltözködött, más nyelven beszélt, mint a többiek, s frissessége a híveket, az úgynevezett bázist ragadta igazán magával. Elődje, Medgyessy Péter hiába volt szintén kívülálló a maga úriemberes tempójával, reflexei, jelölésének előre megkoreografált procedúrája nem borított fel örökölt tradíciókat, belső erőviszonyokat. A traumát egy, a miniszterelnök-buktatásba éppen belefáradt, kialvatlan szervezetben a Gyurcsány-jelenség okozta, de a gyors siker mindent elsöpört - a traumát is. A fiatal politikus azt hozta ugyanis az MSZP számára, amire megalakulása óta mindenki vágyott: az utódpárti stigma miatti kompenzálástól és az önbizalomhiánytól való megszabadulást.

A 2006-ig tartó hegymenetben az új kormányfő folyamatosan erősödött, szinte valamennyi ütközetből győztesként került ki. Az ismerethiányból, a rutintalanságból és a féktelen sikeréhségből származó hibákat eltakarta a víziók nagyszerűsége. Az azonban nehezen hihető, hogy a választási diadal éjszakáján egyedül Gyurcsány volt tisztában azzal, hogy vége a mézesheteknek. Vagy hogy 2006-ra ő egyedül teremtett magának gazdasági szükségállapotot, hogy a kiigazítással végképp elveszítse annak lehetőségét, hogy baloldali mezbe öltöztesse modernizációs programját. A Bokros Lajos által nemrégiben megénekelt "kritikus tömegű" reformelképzeléssel (ha nem is annyi konkrétummal) az Útközben című 2005-ös esszében Gyurcsány Ferenc állt elő. Aki elszunnyadt volna a társadalmi mentalitás változását célzó utópián, nem sokkal később fölébresztette a realitás: az őszödi frakcióülés egyszerre lett a hazugság és az őszinteség napja. A párton belüli riadalom arról szólt, hogy egy össznépi közmegegyezést készül fölrúgni a kényszer és a miniszterelnök. Ebben a vetületben már csak kíváncsi kérdés, hogy miként, kik által került ki a kazetta? Nincs pontos válasz, csak sok mendemonda.

Az MSZP-frakció komolyabb ellentartásával ekkor kellett Gyurcsánynak először találkoznia, ráadásul a nyilvánosságra került beszéd kicsapta azt a biztosítékot is, amelyet a Fidesz addig hiába próbált zárlatossá tenni. A nagy "műgonddal" összeállított kabinet, amelybe belekerült szinte valamennyi szoci nagyágyú, de a pénzek fölött kreált bizottságok, kívülről hozott emberei rendelkeztek, lassacskán működésképtelenné vált. A merész, de jobbára csak átabotában kimunkált tervek kis eredményeket, s egyre fájóbb kudarcokat hoztak, az elszánt miniszterelnök úgy próbálta tágítani mozgásterét, hogy közben egyre magányosabbá vált: a Fidesz által folyamatosan tűz alatt tartva találkozhatott az egyre nagyobb társadalmi ellenszenvvel (Gyurcsány, takarodj!), valamint a belső elégedetlenséggel (ne tovább!), amely párosult a koalíciós társ türelmetlenségével (kevés, ami történt).

Az Alkotmánybíróság asszisztálásával kiírt népszavazást követően "bársonyossá" tett reformokkal egyesek azt hitték: a kisebbségi kormány végre alkalmat nyújt arra, hogy a szocialisták megindulhassanak a maguk tervezte úton. Ilyen út azonban egyrészt nem létezett, másrészt óhajok, lobbik szintjén több is volt belőle, ezért Gyurcsánynak egyszerre kellett ügyelnie a frakcióbeli egyensúlyra és a parlamenti matematikára - a folytonos kalkuláció "se hús, se hal" állapota egyre nyilvánvalóbbá vált. Magánya tehát csak fokozódott, hiszen hátat fordítottak neki értelmiségi elvbarátai, mert visszafordult a reformoktól, a baloldali politikát hiányolók, mert neoliberális, a liberálisok, mert az MSZP-frakció foglya, s akkor még ott volt a Fidesz, amely csak egy-egy lélegzetvételig szüneteltette támadását. "A struktúra áldozata. Tudta a mi-t, de nem tudta a hogyan-t" - valahogy így hangzik a belátóbb kritika, ugyanakkor azonban a közvélemény számára a rögtönzés, a kapkodás, a nekifutásból való helyben járás vált a kormányzás jellemzőjévé. A nagy ívű beszédek, a kommunikációs stratégák kora lejárt.

A politikai beszorítottságon egyetlen rés mutatkozott - a "mi lesz utánunk?" rémképe. Fakadhatnak ebből túlzó érzelmek, de egyre több jelenség teszi jogossá a félelmet. Erre azonban nem

lehet egy egész politikát építeni, már csak azért sem, mert a helyzet kialakulásáért sokan a következetlen és követhetetlen kormányzati gazdaságpolitikát is felelőssé teszik.

A radikalizmus térhódítása miatti ijedelem egyébként legalább annyira nyit ösvényt rendpárti megoldások felé, mint szül mozgalmat a demokrácia védelmére. Orbán Viktor fenyegetése pedig - legalábbis néhány MSZP-s tisztségviselő azzal áltatja magát - csupán néhány szocialista politikusnak, baloldali érzelmű nagyvállalkozónak szól. Pedig a "számonkérés" politikai értelemben csak mint mechanizmus működőképes, ráadásul sok-sok helyi elszámolnivaló vagy akár bosszúszomj gyűlik össze egy 2002 óta ellenzékben lévő pártban - ráadásul ez (legalábbis egy ideig) segítheti az új hatalom korábbi ígéreteitől függetlenné váló "fészekrakását".

Több elemző állítja, hogy maga a válság adott utolsó esélyt a Gyurcsány-kormány számára pozíciója megerősítésére. Ez azonban csak akkor lett volna igaz, ha a pártelnök az elmúlt években képes lett volna legalább valamelyest elképzeléseihez igazítani a szocialista pártot, s már a begyűrűző válság kezdetekor teljes határozottsággal mindenki tudtára adni: a krízis nem erős széllel, hanem tornádóval fog járni. Ezt elmulasztotta, s szinte napról napra dolgozta-dolgoztatta át az amúgy is agyonmódosított forgatókönyveket. Úgy járt velük, mint már annyiszor: a belső körök pillanatnyi megnyugvását újra és újra elsöpörte a külső szakértői kórus - és immáron a világvisszhang. És persze leginkább a realitás, amit nem győzött "lekövetni", hogy azután szembetalálkozzon az ismét idegessé és háborgóvá váló szocialista ellenzékével.

Lehetséges-e, hogy a leharcolt, népszerűtlenségével minduntalan szembesülő MSZP a kongresszust követően "minden mindegy" alapon nekivágjon a magyar esőerdőnek, átláthatóbbá téve azt? Nemigen. Lehetséges-e, hogy a szocialisták fölsorakozzanak egy Gyurcsány-Reformszövetség mixtúra mögé? Talán igen, de a turmixszal egyik fél sem barátkozna igazán össze. Lehetséges-e, hogy a pártelnök-miniszterelnököt komoly bírálat éri, és egy jelentős létszámú csoport programja egyszerre védené a szociális biztonságot és hirdetné a gazdaságélénkítést, mondván, az eddigi reformok mindig a gazdagoknak kedveztek? Erősödnek ezek a hangok. Lehetséges-e, hogy létezik egy, a krízissel számoló, egyben reális perspektívát kínáló alternatíva, amely választás elé állítja a kongresszust? Aligha. Elképzelhető-e, hogy a platformok, álláspontok "sokszínűségéből" valamiféle mindenki által elfogadható "arany középutat" gyúr össze a pártelnökségben megerősített, az eddigieknél azonban valószínűleg jóval több ellenszavazatot kapó kormányfő? A kérdésre egyedül Gyurcsány adhat választ.

Mert az MSZP előtt újabb határidő lebeg: a nyári EP-választás. Addig még lehet kicsit gondolkodni, tépelődni, baloldalt félteni, hiszen a pártelnök-miniszterelnök korábban ennek eredményétől tette függővé a konzekvenciák levonását. Azt ugyanis a legelégedetlenebb szocialisták sem szeretnék, ha a Fidesz számára kaparnák ki a gesztenyét.

De van-e még gesztenye?