pborka | 2009. március 12. | 11:21:16

Re: Szamok Embere | 2009. március 6. | 10:23:42

http://donacio.ovsz.hu/?q=node/14#_43/1999._(III._3.)

43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet az egészségügyi szolgáltatások Egészségbiztosítási Alapból történő finanszírozásának részletes szabályairól
47. § A szervtranszplantációs riadó jelentéséért és a szerv kivételéig történő donorellátásáért, ideértve a műtéti rendelkezésre állást is, egy szerv sikeres kivétele esetén (páros szerv esetén a páros szervért együttesen) 456 000 forint, több szerv sikeres kivétele esetén 600 000 forint díjazás jár. A szolgáltató a díjazás 70%-át köteles a szervkivételben közreműködő személyek díjazására fordítani. A szervet átültetésre előkészítő munkacsoport tevékenységéért az OEP szervenként (páros szerv esetén a páros szervért együttesen) 420 000 forint, máj esetén 900 000 forint és tüdő esetén 72 000 forint támogatást folyósít.

Baggio | 2009. március 8. | 21:53:57

Mint érintett szeretnék hozzászólni a témához, élődonoros transzplantált vagyok. Előtte Freseniusos orvosom arról tájékoztatott, hogy várólistára akkor kerülhetek, amikor elkezdik a dialízist. Ez természetesen nem igaz, listára a vizsgálati eredmények alapján lehet kerülni. Feltétele pusztán annyi, hogy az előírt vizsgálatok alapján alkalmas legyen a beteg a beültetésre. Ezek a vizsgálatok akár két hónap alatt is elvégezhetők (saját tapasztalat, már nem a dialízis központ orvosa szervezte), így persze jóval kisebb a haszna a dialízis központoknak.
Egyébként a statisztikák alapján a beültetés sikerének valószínűsége a dialízis hosszával csökken. Dialízis mellett a betegek állapota folyamatosan romlik, mivel a dialízis nem helyettesíti a működő vesét, nem szűr ki bizonyos méreganyagokat, illetve eltávolít a szervezet számára fontos anyagokat. Életvitel szempontjából nem elhanyagolható, hogy egy dializált heti 3×4 órá tölt kezeléseken. Életmentő beavatkozás, de nem alternatívája egy jó állapotú beültetett vesével való életnek.
Állíthatom, hogy a mai modern célzott immunszupressziós gyógyszerek a fertőzésveszély a csak a műtét utáni rövid időszakban nagy, a megfelelő gyógyszerszint beállítása után az immunrendszer állapota normalizálódik. A transzplantáció utáni állapotot egyik orvosom a csecsemőéhez hasonlította: nyugodtan vigyük ki a friss levegőre, de influenza járvány idején a család ne puszilgassa. :)
Tapasztalataim egy tervezett műtéttel átültetett egészséges veséről szólnak, amit nem teljesen leromlott állapotban kaptam, a vesét nem szállították körbe az országban, nem romlott a szöveti állománya, és nem a fáradt ügyeletes orvos operálta be. Donorom - a feleségem - hozzám hasonlóan kiváló egészségi állapotban van, kevés embert vizsgálnak ki annyira alaposan, mint őt a műtét előtt. Egészséges emberként élek (dolgozom, sportolok, TB járulékot fizetek), ellentétben sok dializált betegtársammal, akiket gyakran le kell százalékolni, életminőségük jelentősen romlik.
Jelenleg a legnagyobb problémának azt érzem, hogy a vesebetegek és családtagjaik a végstádiumú veseelégtelenség bekövetkezte előtt nem jutnak hozzá azokhoz a hiteles információkhoz, amelyek életüket jelentősen befolyásolják, és amelyek alapján a számukra legmegfelelőbb döntéseket meg tudják hozni. Ezen a helyzeten egy kicsit javítandó belinkelek egy sok információt tartalmazó oldalt: http://www.elodonoros.hu/

Szamok Embere | 2009. március 6. | 10:23:42

Ha mar a cikk a donornak alkalmas elhunytat emliti, TB megteriti a korhaznak a munkat, amit a meghalt balesetes szervkivetelre elokeszitesere fordit? Sebesz ismerosom szerint ez nem elhanyagolhato. Nem ellenerdekeltek a korhazak abban, hogy az orvosaik ezzel toltsek az idejuket? Vagy rosszul tudom?

Sz. J. | 2009. március 6. | 08:32:37

Zoltán György jó felé tapogatózik: nem csak a trehány munkával van probléma, hanem azzal, h egészen extrém esetek előfordulhatnak. Pl. megesett néhány éve a mintának tekintett bp-i intézetben, hogy egy nővér fél napig szaladgálhatott egy transzpalntációs osztályon, hangoztatva, h bárányhimlős. Csak fél nap után jutott valamelyik okos eszébe, h talán el kellene távolatani a nővért az osztályról, ami annyira zárt, h látogató is csak maszkban látogathat a fertőzésveszély miatt.
A műtétnek pedig nagy a kockázata. Nem csak a műtéti kockázat miatt, hanem azért is, mert a klinikák kínosan ügyelnek arra, h megfelelő legyen statisztikájuk, ami maitt aztán elég érdekes dolgokat tesznek, ill. nem tsznek. De erre itt helyhiány miatt nincs lehetőség.
Ezentúl az is egy fals információ, h a transzplantáció egy fantasztikus megoldás lenne: a betegegek felpuffadnak a immunelnyomó gyógyszerek miatt, állandó a fertőzésveszély. Ebből aztán meglehetősen nagy problémák adódhatnak. És ezek között nem is az a legnagyobb, h leáll a vese.
Össességében tehát nem csodálható, ha az emberek nem válalják be az átültetést. Ezt okát kizárólag az illetékesek nem ismerik.