Draskovics Tibor: Eddig képmutatók voltunk
- Máig folyik a vita a miskolci rendőrkapitány kijelentéseiről, de a gyors áthelyezése, majd a rapid vizsgálatot követő visszatérése is aggályokat kelt. Ez utóbbi kapcsán felvetődik: lehetséges, hogy önök a főrendőr menesztése miatt kilátásba helyezetett szimpátiatüntetés okán enyhítették Pásztor Albert büntetését?
- Szó sem volt meghátrálásról, politikai nyomásgyakorlásról. Az interneten megjelentek különféle hírek a kapitány sajtótájékoztatójáról, és ezek engem megdöbbentettek. Ezért az országos főkapitánnyal arra jutottunk, hogy ha nem teszünk valamit, a közvélemény egy részének jogosan heves támadását váltjuk ki. Nem nézhettük tétlenül az eseményeket. Vizsgálatot indítottak, és ilyenkor az érintett vezetőt átmenetileg más beosztásba kell helyezni. Ugyanakkor a rendőrség ellenőrzési szolgálata beszerezte a szükséges dokumentumokat, és szombat délutánra kiderült, hogy a tudósítások tényszerűek voltak. Annak a bizonyos néhány mondatnak az értékelése nem volt túl bonyolult feladat, így gyorsan kiderült, hogy bár a nyilatkozat nem jogszabálysértő, de általánosításra és félreértésekre adott alkalmat, s ez elfogadhatatlan. Pásztor Albert figyelmeztetést kapott. Ezzel világos mércét állítottunk fel arra nézve, hogy egy rendőr bizonyos jelenségek értékelésében meddig mehet el.
- Csakhogy sokak szerint ez kevés.
- A helyi politikusok és közéleti szereplők szerint viszont sok, hiszen a kapitányt kitűnő szakembernek tartják. Azt gondolom, Pásztor Albert nem követett el olyan hibát, amiért a fejét kellene venni. De az eset egyértelmű üzenete, hogy egyetlen rendőr sem tehet olyan nyilatkozatot, amelyben bűnösként nevez meg valamely társadalmi csoportot. Az is elfogadhatatlan, hogy a szavaiból effélére következtethessenek. Mostantól kezdve határozottabban kérhetjük számon ezt, és ha valaki túllépné a határt, súlyosabb következményekre számíthat.
- Pásztor Albert vélhetően nem a levegőbe beszélt, amikor azt állította, hogy a köztéri rablások elkövetői kizárólag romák. Jobb lenne szemérmesen hallgatni?
- Eddig a romák és nem romák együttélése során tapasztalható feszültségek kapcsán igencsak képmutató módon jártunk el, beleértve a politikai elitet is. A rendőrségnek az eredményes bűnmegelőzési és bűnüldöző tevékenység érdekében meg kell ismernie minden olyan körülményt, ami a bűnelkövetést, az áldozattá válást, a bűncselekmény megtörténtét befolyásolhatja. Ezen belül a személyes körülményeket, a foglalkozást, a lakóhelyet, a végzettséget, akár az etnikai hovatartozásból eredő speciális viszonyokat is. Mindezekről, mint befolyásoló tényezőkről beszélni nem ördögtől való, mert így érthetjük meg a társadalmi folyamatok és a kriminalitás közötti összefüggéseket. De azt nem teheti meg senki, hogy a géplakatosok által elkövetett bűncselekményeket csokorba szedi, majd kimondja: a géplakatosok bűnözők. Itt van a határ.
- Mit kell tenni, ha a rendőrség szembesül, az ön által említett példával élve, a géplakatosok tömeges jogsértő magatartásával?
- Hallgatni bizonyosan nem kell róla, miként arról sem, ha egy behatárolható régióban megnő a bűncselekmények száma, új bűnözési jelenségek vagy új tömeges konfliktushelyzetek alakulnak ki, ha azonos életvitelű társadalmi csoportok - például a mélyszegénységben élők - gyakrabban ütköznek a törvénnyel. A baj az általánosítás. S baj, ha ezt olyan térségben teszszük, ahol amúgy is vannak etnikai színezetű konfliktusok.
- Ha a kapitány csak annyit mond, hogy a rendőrség adatai szerint a rablások elkövetőinek meghatározó többsége roma, akkor nincs vizsgálat?
- Mindaddig, amíg a gyanúsítottak e jellegzetességének nincs köze a bűncselekményhez, az elmarasztalás jogos. Úgy gondolom, ha Pásztor Albert az elmúlt időszak bűncselekményeinek vélt szociológiai jellegzetességeiről beszél, vállalható, de nem célravezető, hiszen nem szükséges a bűnmegelőzéshez. Ám ezt úgy folytatni, hogy - sarkítva - a cigánygyerekekből milyen csúnya bűnözők válnak, tűrhetetlen.
- Tehát esetleg lehetne cigánybűnözésről beszélni, ha bizonyos jogsértések a romák meghatározott köreiben az átlagosnál nagyobb arányban fordulnak elő?
- Szó sem lehet róla, hiszen abszurd lenne a bűnözési hajlamot származáshoz kötni. Arról viszont lehet beszélni, ha egyes településeken a rossz anyagi körülmények közt élők, az alacsony iskolai végzettségűek, a munkanélküliek válnak bizonyos bűncselekmények elkövetőivé.
- Borsodban - és talán másutt is - vélhetően e körbe tartoznak a romák.
- De nem ez a meghatározó ismérv. A döntő a hátrányos helyzet. Elsősorban ezt kell kimondanunk, és akkor könnyebb megoldást találni. Borsodban egyébként a közbiztonság helyzete és az ottani lakosok közérzete valós probléma, és ez a helyi közösségeket frusztrálja, s az emberek hajlamosak általánosítani, és előítéletesen véleményt nyilvánítani. Ezért fokozott a helyi rendőri vezetők felelőssége.
- Nem érzi úgy, hogy a kapitány csak kimondott valamit, amit mindenki tud?
- Nem így kell kimondani. De erről a kérdésről most elindult egy reményeim szerint jó irányba vivő vita, s ez jó minden, a közbiztonság javítását igénylő polgárnak. Ez teremt lehetőséget arra, hogy elhatároljuk a géplakatosokat általában, meg a bűncselekményeket elkövető géplakatosokat. És akkor már nem is rendészeti kérdésről beszélünk, hanem társadalmi problémáról, amit nem lehet kezelni rendőrségi intézkedésekkel.
- Ehhez képest a reakció az volt, hogy a készenléti rendőrség egy századát Miskolcra vezénylik. Ez rendészeti válasz.
- Ez nem válasz. A rendőri jelenlét erősítése a hétköznapi biztonságérzet romlására adott reakció. A valódi megoldás a képzési, a munkahelyteremtési, az átfogó és hosszú távú integrációs programok kidolgozása. Az ilyen programok kialakításával máig adósok vagyunk, és ha tovább késlekedünk, annak még súlyosabb következményei lehetnek.
- A miskolci polgármesternek mégis az jutott eszébe, hogy felül kell vizsgálni egyes jogszabályokat.
- Kérte, hogy tekintsük át, például a jogos védelem szabályait. Erre ígéretet is tettem. Annál is inkább, mert mindenki tudja, hogy a hatályos szabályozás elavult, mindenkinek lehetőséget kell adni arra, hogy a jelenleginél tágabb keretek közt védhesse meg az életét vagy a javait, a támadó pedig viseljen nagyobb kockázatot. Néhány héten belül benyújtjuk a Btk. új általános részét, és a szerint egyáltalán nem lenne büntethető az, aki jogos védelmi helyzetben - ijedtsége vagy méltányolható felindultsága okán - túllépné a támadás elhárításának szükséges mértékét. Ha tehát valaki például rablótámadás áldozata lesz, és ijedtében a zsebkésével hadonászik, nem kerülhet bíróság elé, mert megsebzi az esetleg fegyvertelen támadót. És a rendőrök is kapjanak fokozott védelmet. Érdemes áttekinteni a hatályos szabályokat, illetve az ügyészségi és a bírósági gyakorlatot. És tegyük hozzá: joggal furcsállja egy rendőr, hogy ha a kocsmában ütik meg, a tettes ellen azonnal eljárás indul, ám amikor a gyülekezési jog gyakorlása közben támadnak rá - esetleg Molotov-koktéllal -, az elkövetőt általában még előzetesben sem tartják, sőt a szankció is elmaradhat.
- Vajon megfelelően felkészítik az állományt a konfliktusok kezelésére?
- A felelősségünk kétségbevonhatatlan. Megfelelő képzést kell biztosítani, hogy mindenki tudja, mikor intézkedhet, mikor kell visszavonulnia. A rendőrség e téren sokat tanult az elmúlt években. Most azért építjük ki a készenléti rendőrség vidéki bázisait, hogy például tömegverekedés vagy etnikai konfliktus esetén a rendőr a csapaterőre támaszkodva léphessen fel.
