Svarci elment
Régóta beteg volt, sokszor rosszul lett, de egy olyan betegséggel, amelyet kezelni lehet - gondoltuk mi, akik mindennap olyan optimistán tekintünk a világba, mi, akik annyira szeretjük a másikat gyilkolni egy elrontott mondatért vagy egy képzavarért.
Aztán állunk kőmeredten, amikor kiderül, az a "kezelhető" betegség egyetlen pillanat alatt örökre elviszi mellőlünk a kollégánkat, a barátunkat, s már soha többé nem lehet vele veszekedni, miért nem indul már el A Helyszínre, hogy hozza a tudósítást lapzárta előtt még.
Schwartzenberger István: soha, senki le nem írta a teljes nevét, mert mindenki, az egész szakmában, és nem csak a Népszabadságnál, ahol az Esti Hírlap, a Mai Nap után 1997 óta dolgozott, csak Svarcinak hívta. Így ismerték a budapesti rendőrök, tűzoltók, akikről rengeteget írt, így szólították az autós újságírók, mert az autó és a motor a mániája volt.
Életvidámabb, kedélyesebb embert keveset ismertem. Humora, őszinte kritikája, szarkasztikus véleménye volt az emberek viselkedéséről, arról a világról, amelyről jó tollal megírt írásai tanúskodnak.