Nem csak a hajléktalanok fagyhatnak halálra - ez a tél egyik fájdalmas felismerése. A hajléktalanokkal kapcsolatban pedig gyakran elhangzik: van elég férőhely, a nappali melegedőkben közel ötezer, az éjjeli menedékhelyeken és az átmeneti szállókon több mint hatezer hely van. Csakhogy a férőhelyek eloszlása nem az igények szerint alakul, vidéken néhol kevés, Budapesten túl sok. Ahol pedig van elég hely, ott sokszor túl szigorúak a feltételek.

Melegedőben

Az Éjjeli Menedékhelyen 23 férőhely van, folyamatosan telítve, ezen felül további 45 olyan hajléktalant látunk el, aki az utcán él - mondja Hoffmann Kriszta, a tatabányai Utcai Szociális Segítők Egyesületének munkatársa. Ugyan a fenntartó benyújtotta a kérelmet, hogy a hajléktalanszálló emelt létszámmal működhessen a téli időszakban, de az engedély még nem érkezett meg. - Ha megjön, a 38 férőhely is azonnal meg fog telni - állítja a szociális munkás. Hoffmann Kriszta kiemelte: az "utcás" hajléktalanok gyakran azért nem tudnak bemenni a szállóra, mert gondot okoz nekik, hogy megfeleljenek a házirendnek. Jobb esélyük van a bekerülésre azoknak, akik eddig meg tudták húzni magukat valahol, ami most a nagy hideg miatt már nem megfelelő. A többieknek marad az utca. - Van körülbelül tíz olyan ember a városban, aki miatt nagyon aggódunk. Két-háromóránként igyekszünk ellenőrizni őket, megtenni mindent, hogy életben maradjanak - mondja. Van köztük skizofrén beteg meg súlyos alkoholista, ők nem képesek alkalmazkodni egy tízágyas szobában a többiekhez. Így, ha lenne is hely, akkor sem tudnák elhelyezni őket. Hoffmann Kriszta szerint szükség lenne egyfajta nulladik állomásra, olyan szálláshelyre, ahol lényegesen könnyebbek a bekerülési feltételek, ahol fel tudják készíteni a hajléktalanszállóra való bejutásra az embereket.

Borsodban 104 százalékos kihasználtsággal működnek az éjjeli menedékek - mondja Arday Zsolt, a Magyar Vöröskereszt regionális módszertani osztályáról. Szerinte a legnagyobb probléma a férőhelyek minősége. Egyéneket el tudnak helyezni, de családokat, párokat nem.

- A nők helyzete tragikus, Miskolcon 20 férőhely van, most 26-27 nő alszik az éjjeli menedéken - mondja. Van, akinek csak egy matrac jut a földön, de volt, akinek csak egy széket tudtak adni egész éjszakára. Arday Zsolt szerint a legrosszabb helyzetben a kistelepüléseken élő hajléktalanok vannak. - Ezeken a helyeken lényegében megszűnt az ellátórendszer, nekik nem marad más választásuk, mint feljönni valamelyik nagyvárosba.

- Az elmúlt napokban én is "utcáztam", azaz sorra jártam a fővárosi aluljárókat, próbáltam rábeszélni az embereket, hogy ne maradjanak kint a hidegben - mondja Vecsei Miklós, a Hajléktalanokért Közalapítvány vezetője. Tapasztalatai szerint leginkább az idős, régóta utcán élő embereket nehéz rávenni arra, hogy akárcsak egy estére is bemenjenek egy szállóra. Nem szeretnék korlátozva érezni magukat, félnek a többiektől, nem lehetnek együtt a társukkal vagy nem vihetnek be állatot - ezek a leggyakoribb okok. De legalább ennyien vannak, akik, ha akarnának se juthatnának be, mert részegek, betegek, nincsenek megfelelő papírjaik. Vecsei Miklós szerint rendkívüli hidegben, mint amilyen e mostani is, bizonyos helyekre ezek nélkül is beengednék őket. Sokan mégis inkább az utcát választják, a legnagyobb hidegben is. Őket a megfelelő hely felajánlásával lehetne megmenteni. Minél több kicsi, családias melegedő kell, elszórva a városban. - Ha egy hajléktalan a Déli pályaudvarnál él az utcán, a környéken lakók etetik, néha meghívják egy fröccsre, nem fog bemenni egy kőbányai szállóra, akármilyen hideg van - állítja. Hozzáteszi: hiába van elég férőhely a fővárosban, "a rendszer nem minden problémára tud választ adni".

A rendkívüli hideg ismét dilemma elé állította a szociális munkásokat: meddig hihetik el, hogy tudatos döntés valakitől, hogy inkább kockáztatja a fagyhalált, minthogy bemenjen egy szállóra? A dilemma persze elvi, hiszen a szabályozás nem engedi, hogy valakit akarata ellenére meleg helyre vigyenek. - Most csak a rábeszélés, az érvelés marad - mondja Vecsei Miklós, és gyorsan hozzáteszi: jelenleg nem is érett a helyzet arra, hogy bevezessék az úgynevezett pozitív zéró toleranciát. Ez ugyanis alkalmat adhatna arra, hogy "eltüntessék" egy-egy környékről a hajléktalanokat. Pedig vannak olyan helyezetek, például amikor nagyon öreg, súlyos beteg hajléktalant találnak, aki esetleg nincs tudatánál, hiányos az öltözéke, amikor a szociális munkás úgy érzi, hogy rendkívül kockázatos még egy éjszakára az utcán hagyni.

Vecsei Miklós inkább úgynevezett szociális csomópontokban látja a megoldást. Tavaszszal a Nyugati pályaudvarhoz közel nyílik újra az első, amit korábban a kormányzati negyed miatt zártak be. Itt körülbelül 50-100 hajléktalannak tudnak étkezési, fürdési, pihenési lehetőséget nyújtani. Igaz, ehhez több és felkészültebb szakember és több pénz is kell. - Néhány héttel a csomópont megnyitása után lényegesen kevesebb hajléktalan lesz a Nyugati környékén az utcákon - állítja Vecsei Miklós.

Novemberben jelentették be a hajléktalanellátó szervezetek, hogy nem fognak pályázni a számukra elérhető 4,5 milliárd forint uniós forrásra. Úgy vélték, a kiírás feltételei szerint a pénzt csak olyasmire költhetnék, ami szerintük haszontalan. Később mégis tárgyalásokba kezdtek az illetékes minisztériumokkal és a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséggel. Egyelőre azonban nincs megállapodás. - Közelednek az álláspontok, mindenki jót akar, mégis lassan haladunk - mondta Vecsei Miklós. Ennek ellenére bíznak benne, hogy áprilisra kiírhatóak lesznek a pályázatok, hogy "legalább a következő télre legyen hatásuk". Legközelebb január 20-án ülnek le tárgyalni. (M. D.)