Ein Gespenst | 2008. december 24. | 00:17:07

„TGM” írásában se Marx, se Lenin, se Mao… „TGM” írásában csak „TGM” van, vagyis a nagy semmi.

Ezt írod: „jól érzékeli a kapitalizmus ellentmondásait és károkozásait, de semmit sem tud mondani, hogy mi lesz utána”.

Semmiről sem tud mondani semmit. Egyébként pedig arról, hogy mi lesz a kapitalizmus után, senki nem beszélhet felelősséggel. Még az sem tudható, hogy lesz-e egyáltalán valami a kapitalizmus után. Valami persze marad, lehet egy nagy nukleáris felhő, lehet egy hatalmas, befoltozhatatlan ózonlyuk, lehet homoksivatag… ezek mind reális alternatívák.
Minden bizonytalan, egy valami egészen biztos: a kapitalizmust nem lehet „demokratikus úton meghaladni”. Ez olyan, mintha azt mondanád, hogy a vezérműláncot sárgarépából lehet kihímezni. A kapitalizmusnak és a demokráciának kauzálisan semmi közük egymáshoz.

Ezt írod: „Amennyiben az "igazi baloldal csak forradalmi lehet" tézise nem igaz!”

Már csak azért sem igaz, mert az „igazi baloldal” sem nem politológiai, sem nem szociológiai, sem nem filozófiai kategória. Az „igazi” jelző azok süketelése, akik konkrétumot semmiről sem tudnak mondani.

Ezt írod: „… felfedezhetők ebben az írásában Lenin ( a forradalom kelet felé tolódott!)…”

Rosszul olvastad. Nem azt írja, hogy kelet felé tolódott a forradalom, sőt ellenkezőleg; nem a forradalom tolódott szerinte keltre, hanem a „proletariátus zöme”, ámde Ázsiában nem lehet forradalmat csinálni (hogy miért?, ki nem szarja le, hogy miért?!), ti. a lényeg az, hogy a „forradalom” a „hagyományos munkásmozgalom felől” az „underclass”, az „inaktívak” serege, vagyis az „az új (posztindusztriális) proletariátus” felé „tolódott”. Persze a szerző ezt sem tudja bizonyítani, ámdeviszont nem is akarja. És pontosan ez a dolog lényege. Olyasmit állítani, amit nem kell bizonyítani, merthogy nem is lehet.
Például: „igazi baloldal”. Bizonyítsa be valaki, hogy nem igazi baloldal az, amit én igazinak nevezek! Ez is a Nagy Tudományos Kutató egyik szellemes trükkje.

Trükk Mester cikkének kulcsmondata pedig így hangzik: „Az antikapitalista, azaz szocialista fordulat, akár hatalomátvétel lélektanilag és világszemléletileg elképzelhető…”

Tessék, bizonyítsa be valaki, hogy nem elképzelhető!
Sőt! „Lélektanilag és világszemléletileg” az is „elképzelhető”, hogy a seggem a Feketelyuk. Az is elképzelhető, hogy a seggem egy fekete lyuk – minden elképzelhető. Sőt még közölhető is az újságban, frankón, csak be kell küldeni Révész Sándornak a Népszabadság szerkesztőségébe.

.

sanyóka | 2008. december 23. | 21:38:20

Szerintem TGM alapvetően a marxizmushoz tért vissza, de felfedezhetők ebben az írásában Lenin ( a forradalom kelet felé tolódott!), Mao ( a város elveszítette forradalmiságát!) nézetei is! Egyben egy anarchista elemzésnek tűnik ez az írása, mert ugyan jól érzékeli a kapitalizmus ellentmondásait és károkozásait, de semmit sem tud mondani, hogy mi lesz utána? Hogy a szociáldemokrácia már lemondott a "forradalmi útról" az nem bizonyítja, hogy "jobbra tolódott"! Amennyiben az "igazi baloldal csak forradalmi lehet" tézise nem igaz! Szerintem meg a demokratikus baloldalt a szociáldemokrácia jelenti, a tőle balra lévők a "nem demokratikus baloldalt" jelentik! Ugyanis a kapitalizmust nem lehet "forradalmi úton megdönteni" hanem CSAK demokratikus úton MEGHALADNI!

Ein Gespenst | 2008. december 22. | 20:40:08

niza írta: „3. TGM egyszerre üres és szellemi környezetszennyező…”

Ez a két állítás nem zárja ki egymást. Például az iménti hozzászólásban idézett mondat üres. Nincs benne semmi. Illetve az van benne, hogy fogjanak össze a hajléktalanok a gyerekekkel, s álljanak ellent a fasizmus újjászerveződősének. Ez nulla. Mármost az a szellemi szennyezés, amikor a semmit hosszan cirkalmazzák. Természetesen stilisztikailag is szemét a szöveg, míg – mondom – a legnagyobb gyalázat a cinikus süketelés.

.

Ein Gespenst | 2008. december 22. | 20:18:38

niza írta: „2. TGM szándékosan nem kapcsolja be a helyesírás-ellenőrzőt a Wordjében, vagy ha mégis, akkor direkt, mert az olyan, amilyen.”

Én a szerzőnek nem a helyesírási, hanem a stilisztikai csököttségéről beszéltem. A helyesírás – általában – nem a szerző felelőssége. A szerző a saját szövegét – általában – még visszaolvasni sem tudja igazán, mert mindig eltéríti figyelmét a mondandó. Főként a hosszú dolgozatok esetében. A helyesírás ellenőrzésére ott az asszony (szívecském, átnéznéd?! stb.), végső soron pedig az olvasószerkesztő. Én publicistát helyesírási hibáért soha nem kárhoztattam. Nem is fogok. Még az obligát „muszály”-ért sem.

Ám, hogy azért tartsuk a szokást, s különösen a nyugdíjasok kedvéért, idézek egy tipikusan Tamás Gáspár Miklós-i bővítményt a cikkből: „Ameddig az alsóközéposztály, a prekariátus, a megmaradt ipari munkásság, a mélyszegénységben élő "underclass", a háziasszonyok, a munkanélküliek, a nyugdíjasok meg nem tudják, hogy különbségeik ellenére ők az új (posztindusztriális) proletariátus - és ezt csak új politikai szerveződésektől tudhatják meg, és csak a politikai harcban változtathatják közös érzéssé és közös világnézetté - , amely a maga egészében áll szemben a totális tőkével, de amely épp úgy nem tud magáról, mint 1848 júniusa előtt, ameddig tehát a kizsákmányoltak nem értesülnek róla, hogy az emancipációs küzdelmek szétválaszthatatlanok, tehát a mozgássérültek, a melegek, a bevándorlók (és általában a migránsok), az árvák, a bántalmazott és megerőszakolt nők és gyerekek, a betegek, az idősek, a romák, a minden társadalmi hálóból kihullott kültelki és falusi szegények, a hajléktalanok, az elmebetegek, a fegyencek emancipációja nélkül nincs fölszabadulás - nos, addig a posztfasiszta módszertant érvényesíteni lehet.”

Ez, kérném tisztelettel, egyetlen mondat.

Ki a mondat alanya? A háziasszony. Mit állít a szerző? Azt állítja, hogy „addig a posztfasiszta módszertant érvényesíteni lehet”.
Meddig?
Addig, amíg a háziasszony „meg nem tudja”, hogy ő az „az új (posztindusztriális) proletariátus” egyik alkotó része. A nyugdíjassal együtt. Ezt kell megtudnia a háziasszonynak. És kiktől-miktől tudhatják meg a háziasszonyok, hogy ők „az új (posztindusztriális) proletariátus” alkotó részei? Csakis az „új politikai szerveződésektől tudhatják meg”. Akik ugyebár ők maguk.
És hogyan „változtathatják közös érzéssé és közös világnézetté” a háziasszonyok frissen (és nyilván önmaguktól) szerzett tudásukat? „Csak a politikai harcban változtathatják közös érzéssé és közös világnézetté”.
Nem árt ismételni: a háziasszony akkor tudhatja meg, hogy ő „az új (posztindusztriális) proletariátus”, ha azt megtudja saját magától.
De ez még mind semmi. Merthogy a háziasszony innentől kezdve egyszerűen „nem tud magáról”. (Egyébként ezt nagyon nem csodálom.) És hogyan nem tud magáról a háziasszony? Hát úgy, ahogy „1848 júniusa előtt” „a kizsákmányoltak nem értesülnek róla, hogy az emancipációs küzdelmek szétválaszthatatlanok”. És amiről értelemszerűen nem értesülnek a háziasszonyok sem. Mer’ már miért pont most, és miért pont a háziasszonyok értesülnének erről, ha „1848 júniusa előtt” sem értesültek róla a „kizsákmányoltak”. Közbevetőleg megkérdem: van itt háziasszony, aki tudja, hogy konkrétan mi a bánatról nem voltak értesülve a kizsákmányoltak 1848 júniusa előtt? És miért csak „1848 júniusa előtt”? Ha van ilyen tudatlan háziasszony, akkor az csak olvassa Tamás Gáspár Miklóst! Ő megmondja néki szívesen. Azt nem tudták annakidején, hogy „az emancipációs küzdelmek szétválaszthatatlanok”. Aktuálisan pedig: „a mozgássérültek, a melegek, a bevándorlók (és általában a migránsok), az árvák, a bántalmazott és megerőszakolt nők és gyerekek, a betegek, az idősek, a romák, a minden társadalmi hálóból kihullott kültelki és falusi szegények, a hajléktalanok, az elmebetegek, a fegyencek emancipációja nélkül nincs fölszabadulás”.
Na, kérném szépen, erről nem értesültek még az érintettek. Arról, hogy „a melegek, a megerőszakolt nők, a hobók és a gyerekek” nélkül „nincs fölszabadulás”. Egyszerűen nincsen. Na már most, ha a háziasszonyok immár tanulnak az „1848 júniusa előtti” kizsákmányoltak tudatlanságából (akik ugye azt se tudták, hogy mi az emancipáció, nemhogy a küzdelmek szétválaszthatatlanságáról tudtak volna), és megértik végre, hogy „a gyerekek nélkül nincs fölszabadulás”, nos, akkor lesz majd itten fölszabadulás. Márpedig kell az a fölszabadulás, úgy kell az a háziasszonynak, mint egy falat kenyér, és azért jelesül, mert fölszabadulás nélkül „posztfasiszta módszertant lehet érvényesíteni”.

Igen, ettől félnek nagyon az árvák és a gyerekek! Hogy „a posztfasiszta módszertant érvényesíteni lehet”. Ezt már nem fogják tűrni, biztosak lehetünk benne!

Kérdezem: van itt háziasszony, aki látott már ennél az embernél nagyobb marhát? Mondjon egyet! Ha vannak jelentkezők, s ha leírják ide a Tamás Gáspár Miklósnál nagy hülye nevét, akkor fizetek e rovat összes olvasójának, ki mit eszik-iszik a Gundelban. Esküszöm!

Tamás Gáspár Miklós bravúros nyakatekerésében nem állít egyebet, minthogy ha összefognak a háziasszonyok a nyugdíjasokkal és a munkanélküliekkel, akkor együtt majd lenyomják a globális tőkét is és a fasizmust is. Mindent lenyomnak. De csakis akkor, ha előtte megtudják saját maguktól maguk, hogy ők „az új (posztindusztriális) proletariátus”.

Ez van a mondatban. Se több, se kevesebb. Több azért nincs a mondatban, mert ennél többre nem képes a szerző intellektuálisan, kevesebb pedig azért, mert ennél kevesebb talán csak akkor jelenhet meg a Népszabadságban, ha Kiszel Tünde is véleményt nyilvánít majd az ő bátor bugyi-gyűjteményéről. Mint háziasszony persze.

Tamás Gáspár Miklós antikapitalista hévvel összeboronálná a megerőszakolt nőt a hajléktalannal, hogy legyen nékik tőle fölszabadulás. Annyit sem tud ez a furvézer (szociológiailag), hogy a hajléktalanok zöme azért hajléktalan, mert anno erőszakoskodtak az asszonnyal, a gyereket a falhoz vágták stb., mire a bíróság kibaszta őket a lakásból, és így lettek hajléktalanok. Most pedig majd Tamás Gáspár Miklós intő szavára összefognak „azokkal a büdös kurvákkal” a globális nagytőke és az „alig rejtetten” „nyílt sisakos” „neofasizmus” ellenében. Hogy legyen tőle a „globális proletariátusnak” fölszabadulása. Persze mindez csak akkor, ha a megerőszakolt háziasszony és rabiátus hajléktalan megtudja maga magától, hogy ő „az új (posztindusztriális) proletariátus”.

Van olyan olvasó (a szerkesztőket leszámítva persze), aki nem dobja el ettől az agyvelejét nagyon messzire? Mondjuk, egészen Ázsiáig, ahol a kurta farkú kismalac és a ferdeszeműek kvázi proletariátusa túr…

.

niza | 2008. december 22. | 12:07:30

Mivel vannak néhányan, akik a nyugdíjig többmindennel is foglalkozni szeretnének, röviden összefoglalnám Ein Gespenst 17 kötetesre sikeredett hozzászólását:

1. TGM köpönyegben őrgrófkodik körbe-körbe, Révész szerkesztő pénzt kap a munkáltatójától.
2. TGM szándékosan nem kapcsolja be a helyesírás-ellenőrzőt a Wordjében, vagy ha mégis, akkor direkt, mert az olyan, amilyen.
3. TGM egyszerre üres és szellemi környezetszennyező – még szerencse, hogy a nyugdíjasnak is jut egy kis idő, hogy ledűljön és kipihenje magát.

Ein Gespenst | 2008. december 22. | 11:02:19

Korábban jeleztem: Tamás Gáspár Miklósnak az a nagy trükkje, hogy a koponyájában kongó ürességet hosszú, nyakatekert mondatokban libegteti elő, s mire az árva olvasó a nagy kezdőbetűtől eljut a pontig, teljesen összezavarodik, ámde rest újraolvasni a szöveget, inkább ennen magát minősíti le butának, így a tudós szerzőt – értelemszerűen – okossá minősíti föl.

De nem pusztán ez történik. Hanem az történik mindegyre, hogy Tamás Gáspár Miklós maga sem képes követni magát szemantikailag. A „klasszikus” nyakatekerést már idéztem múltkor, most újra megteszem, de csakis azért, hogy megtapadjon a szívünkben az, ami jó: „A liberális antirasszizmus - még mindig jobb, ha van, mint ha nincs, szegény ember vízzel főz - azért vall kudarcot Európában, mert a faji megkülönböztetést kiemeli a polgári emancipáció visszavételének egyetemes kontextusából, és közönyösnek mutatkozik a diszkrimináció más alfajaival szemben, amelyeket a jelenlegi jog (szemben a faji és nemi kirekesztéssel, amelyet formailag tilt) a polgári társadalomban megenged.”

Vagyis még az alkotó is elfelejti, hogy hosszantartó semmit mondásának elején hány darab diszkrimináció megengedett, illetve mennyi megengedett a mondat végén.

De van itt még valami: „A jobboldal - az "urbánus" neokonzervatívoktól a nyílt sisakos újfasisztákig - alá akarja ásni a még az alkotmányos-köztársasági államrendben (vagyis a tőkés, polgári "demokráciában") is föllelhető egyenlőségi előföltevéseket, azért, hogy legitimálhassa alig rejtett alapkívánatát: az állam a középosztályt tartsa el (még ha szerényen is), ne a szegényeket, ne a szubproletariátust.”

A mondat végére itt is elfelejtette a tudós szerző, hogy mit süketelt a mondat elején. A „nyílt sisakos”, illetve az „alig rejtett” szerkezetek ugyanis kizárják egymást.

Tamás Gáspár Miklós megöregedett, s még mindig nem érti: a publicistának kötelező tudnia, hogy a magyar nyelvben a „nyílt sisakos” jelzős szerkezet pozitívumot jelül. Azt jelenti, hogy az illető őszinte, egyenes, tisztességes, jellemes, becsületes. Mármost gondolhatja valaki a fasisztákról hogy nyílt sisakosak, ám bizonyos történelmi ismeretek birtokában a fasisztát pozitív jelzővel illetni egyszerűen taplóság.

Egyébként pedig a magyarországi fasizmus (ha van ilyen – nyilvánvalóan nincs, de erről később) nem nyílt, még kevésbé nyílt sisakos. Szerző tehát nyíltan fasisztoid törekvésekre, mozgalmakra gondol mondatának elején, míg a végén „alig rejtett kívánalmakról” handabandázik. Láthatóan gőze nincs arról, mit is akarna ő mondani túridanisan nagylöttyös indulatában (hej, muramiste, muramiste!…).

Közhely, s csak azért írom le, hogy Tamás Gáspár Miklós ma is tanuljon valamit: nyílt fasizmus például Olaszországban alakult ki 1922 táján, illetve Németországban 1933 környékén.
Mindkettő fasizmus volt, ti. a fasizmus elkerülhetetlenül lényegi jellemzője, hogy a totális állam, a totális társadalmi rend megteremtésére törekszik. A többi (a terror, a rasszizmus, antiszemitizmus, szociális demagógia stb.) csupán színezi a lényeget. Mert, ismétlem, a fasizmus alapjellemzője a totalitarizmus. Ami nem azt jelenti, hogy minden fasizmus, ami totális, hanem azt jelenti, hogy nincsen fasizmus totalitarizmus nélkül. Schmidt Mária szerint minden fasizmus, ami totalitárius, Tamás Gáspár szerint pedig van olyan fasizmus is, amely nem totalitárius. Merthogy mindketten buták. Annyi eszük van, mint a herezacskómnak.

Magyarországon nincs olyan politikai irányzat, törekvés, amely a totális állam, a totális társadalmi struktúra kiépítésre törekedne. Különösen nem nyíltan, még kevésbé nyílt sisakkal. Előfordul persze, hogy valamely hatalmi csoport visszaél a jogállam, ill. a demokratikus tradíció csököttségéből fakadó lehetőségekkel, ám ami messze nem fasizmus. Ilyen például a „hetenkénti” kifejezés „három hetenkénti”-ként való „értelmezése”, de ami távol áll a fasiszta törekvéstől. „Csupán” prakticista politikai furfang, ügyeskedés.

Azt kellene csak megértenie Tamás Gáspár Miklósnak (bármily nehezére is esik), hogy a militarizmus önmagában véve még nem fasizmus. A paramilitarizmus sem. Mármost az a paramilitáris szervezet, amely ráadásul hagyományőrző klubnak (vagy mi a tökömnek) nevezi magát, nem nyíltan militáns, hanem „alig rejtetten” az, de fasisztának még „alig rejtetten” sem fasiszta.
Beszéljünk érthetően: a Magyar Gárda (ma már nem egyesület, „csak” mozgalom első fokon) nem a totális államrend kiépítésre, hanem a „cigánybűnözés” (esetleg, a lelkük mélyén, „távlatilag” a „zsidóbűnözés”) visszaszorítására törekszik. Ennyi. Ez nem fasizmus. Még akkor sem, ha rasszizmussal van átitatva, tegyük hozzá: nem nyílt (még kevésbé nyílt sisakos) rasszizmussal, ugyanis például a Magyar Gárda „masírozásai” nem a Száztagú Cigányzenekar ellen irányulnak. Nem akarják a cigányokat TOTÁLISAN száműzni, elpusztítani stb. És ezt ma Magyarországon mindenki elhiszi nekik, természetesen Tamás Gáspár Miklós kivételével. Épeszű ember nem gondolhatja komolyan, hogy Usztyics Mátyás az Ando Drom együttes ellen szervezte meg a Magyar Gárdát, mondván, hogy a cigányság aránytalanul magas számban képviselteti magát a koncerteken, a színházi életben stb.

Tehát a mai magyarországi paramilitáris törekvések, mozgalmak objektíve cigányellenesek (ideológiájuk primitívsége okán), nyíltan, vállaltan pedig „cigánybűnözés”-ellenesek. Továbbá: alapvetően és NYÍLTAN irredenták. Nem „alig rejtetten”, hanem nyíltan irredenták. Nem fasiszták, hanem irredenták (latinosan finomkodva: irredentisták).
Továbbá: ezek a politikai irányzatok kódoltan antiszemiták (árpádsávos zászlók, szakállas bácsizás stb.), de nem nácik, mert azt, hogy szocialisták, munkáspártiak volnának, semmiképpen sem mondható, sőt ellenkezőleg.

Mármost, ha Tamás Gáspár Miklós legközelebb megint intellektuális birkózószart eszik, akkor a bezabált fekália visszaöklendezése előtt ajánlom néki megemészteni (legalább valamennyire) a következő fogalmak, kifejezések értelmét jelentését: fasiszta, fasisztoid (protofasiszta), terrorista, rasszista, antiszemita, irredenta (irredentista), nacionalista, szocialista, nemzetiszocialista, militarista, paramilitáris…
Ezek a fogalmak ugyanis mást-mást jelentenek. Míg a buta (sőt tudatlan), ám annál buzgóbb tovarisok szegényes szókészletében e szavak szinonimái egymásnak. Pedig már egy gyengeközepesen képzett publicista is tudja, hogy nagyjából mi a különbség a nyílt fasizmus, illetve a kódoltan paramilitáris cigányellenesség között.
És ami a legviccesebb: Szerző az „új-” előtaggal „differenciál” a cikkben („újfasisztákat” emleget), nem tudván, hogy a fasiszták és az újfasiszták között lényegbeli különbözőség nincs (különösen nincs a rejtőzködésüket, „nyílt sisakosságukat” illetően). Az „újfasizmusnak” sem az a célja (szemben Tamás Gáspár Miklós állításával), hogy „az állam a középosztályt tartsa el”, ti. a „neofasizmus” a fasizmus reorganizációjának gyűjtőneve. Nem módosulatot, hanem újjászervezést jelent.

Tessék elhinni: attól, hogy valaki értelmesen, pontosan, szabatosan, szakszerűen, differenciáltan fogalmaz, még maradhat elvhű buzgalmár, a tudás, az intellektuális elegancia nem szégyen. Sőt paradox módon sokkal hatásosabb, ha valamely fasisztoid megmozdulásra inkább a mérsékeltebb „paramilitáris” jelzőt használjuk, mert mint írva vagyon, a kevesebb sokszor jóval többet ér. Túlozni pedig egyszerűen barbárság. És nem csak azért, mert könnyen előfordulhat, hogy a túlzó tovaris fasizmust üvölt a Moszkva téren, merthogy korábban két cigány csávó összeszurkálta egymást a buszon. És azután mehet a tovaris az antiszemita görénykotoréba meakulpázni, s hogy aztán gyakorló zsidófalók fölmossák véle a tévéstúdió padlatát. De nem is ez a főgond, ez ugyanis lehet magánügy. Mert óbégatni lehet az utcán összevissza, legföljebb kiröhögik a lelkes tovarist, ám annak, aki ír, az iránytűje csak a stilisztikai szakszerűség lehet. Azon méretik egy írásmű értéke. Aki ugyanis oly nagyon erősnek érzi magát néha (merthogy valódi birkózószart is evett ám!), hogy vitézül szétrúgná az újságos néni bodegáját, az rúgja szét! Ne csak a szája járjon! Hőzöngeni minden fasisztoid, paralimitáris barom képes.
Vagyis aki nem csak virtuális rugdosásra, hanem írásra adja néha jámbor fejét, az tanuljon meg fogalmazni! Ez ennyire egyszerű.

Tamás Gáspár Miklósnak volna egy konkrét ajánlatom, már hogy egészen pozitív legyek: ha majd újra cikket ír az újságba a jelenlegi helyzetről, csak írja nyugodtan, amit Gothár filmjében az iskolaigazgató elvtárs mondott április negyedikei ünnepi beszédében (vö. Megáll az idő): „a szovjet csapatok kiűzték hazánk földjéről az utolsó FASZISTA hordákat”.
És akkor mindenki tudja majd, hogy mire gondol a tudós szerző. Arra gondol, hogy a FASZISTÁK elkergetése után rohantak országot építeni a PULIK. Akik mára ugyebár globális PULITARIÁTUSSÁ szerveződtek. Ázsiában.
Nem kell tehát túlvariálni a szöveget! FASZISTÁK! Hogy a mocskospiszkos szálkás kulák annyukba rohadjanak bele ezek a mocskospissszkosok, ezek a FASZISTÁK!

Megáll az idő. Láthatóan azonos a színvonal, mért ne lehetne abszolúte azonos a terminológia is?

.

Ein Gespenst | 2008. december 20. | 11:45:02

Azt írták itt a múltkor, hogy én gyűlölöm Tamás Gáspár Miklóst, merthogy veresliberálisnak neveztem. Lehet. Sőt. Most gyűlöletre gyűlöletet halmozok. Átminősítem a szerzőt, legyen ő mától
veres-liberális-gróf!

Tudniillik nem pusztán arról van szó az ő esetében, hogy hol ilyen, hol olyan, hol kommunista, hol liberális, hol hagyományőrző (grófi hagyományőrző) konzervatív, hanem egyszerre bír lenni mindahány. Például a tárgyi cikkben is. Nem csak a sűrű liberalizmusért sóhajtozik antikapitalista fordulattevőként, hanem konzervatív is egyszersmind, egy letűnt, dicső korszak igaz értékein kesereg harcos változtatóként, de nem is volna Tamás Gáspár Miklós Tamás Gáspár Miklós, ha csupán egyetlen baromság volna föllelhető az ő „álláspontjában”. És itt már nem pusztán fogalmazásbeli csököttségről, hanem mentális zavarodottságról van szó.

A cikk első három bekezdésében azon problémázik a szerző, hogy jajjaj, hogy nagyon nem tudja ő mán diadalra vezérelni a „globális proletariátust”, mert jajjaj, „olyan ez a helyzet”.
Milyen ez a helyzet? Idézem: „Ez olyan helyzet, amely a hagyományos munkásmozgalom szokványos politikai ideológiája számára átláthatatlan. A két évszázadig gyakran bevált harci módszerek alkalmazhatatlanok”.
Komolyan mondom, tökön szúrom magam. A Nagy Antikapitalista, a Nagy Gyökeres Változtató csak „szokvány politikai ideológiában” bír gondolkodni. Mert ami egyszer már „bevált”, például a „harci módszer”, a „szokvány ideológia”, továbbá az ezüstfejű grófi sétapálca és a grófi-számadói pofon a cselédnek, az csak maradjon meg a Nagy Változtató számára progresszív hagyományként! Megőrizve kell megszüntetni a világot! Minden maradjon úgy, ahogyan van, hogy változtatni tudjunk rajta ügyesen. És persze minden maradjon szokványosan „átlátható”. Mert, ha változik a világ, ráadásul összevissza változgat itt nekem a kurva életbe!, akkor a Nagy Változtató nem bírja követni a világot, és akkor mi lesz, hogy lesz itt megváltoztatva a világ? Mi lesz az antikapitalista fordulattal?

A szomszédunkban van egy komondor, tüzelt az őszön – mondjuk úgy, tőkés válságba került – ezért a harmadik szomszéd kis tacsija (esküszöm, Gazsinak hívják!!!) letámadta, ahogyan kell, futkosott körülötte, szűkölt, szinte vinnyogott, mintegy követelte, hogy feküdjön le, maradjon mozdulatlan néki a tüzelő szuka, hogy elérje a pici pöszörőjével – vagyishogy meg tudja változtatni szépen, hagyományos módon a komondort. Ez történt tényszerűen. Majd a télen a kis tacskó cikket írt a Népszabadságba (ha kell, erre is megesküszöm), s a cikkben azon sápítozik, hogy (szó szerint idézem) „A globális proletariátus az ázsiai tekintélyelvű, diktatúrás vagy féldiktatúrás államokban működteti az ipar zömét”.
Na, ez a baj bazdmeg! Ezért nem megy itt igazán az antikapitalista fordulat. Mert a „globális proletariátus” zöme nem árja. Nem szőkék, nem kékszeműek (sőt kifejezetten ferdeszeműek), tisztára sárgák ezek a sárga proletárok, ezért a hagyományos antikapitalizmus nem megy velük semmire. Tessék nekem elhinni: az az igazán rasszista, aki észre sem veszi magán, hogy rasszista. (A lapszerkesztő sem veszi észre!) Déry regényein, a Rákosi-kor festményein nőtt föl, onnan ismeri a kokilla mellett acélos munkától átizzadt, meztelen felsőtesttel, öntudatos, égő tekintettel harcoló kunfajta nagy szemű martinász képét. És ezt bizony, nem látni az „ázsiai tekintélyelvű diktatúrákban”. Ahol sárga kis vakarcsok „működtetik az ipar zömét”.

Szar a helyzet az antikapitalista fordulat szempontjából, ugyanis egy ózdi martinászt még csak-csak lehetne antikapitalista fordulat felé irányítani egy belvárosi kávéházból instruálva (Szerző ugyanis odajár illatos szivarkát szívva a proletariátus minden gondját-baját az ő szívére venni), na de ezeket a sárgákat?! Ugyan már! Messze vannak a belvárosi kávéházaktól, és még csak nem is hagyományosak. Nem fogyasztanak könnyű francia borokat, mint a hagyományos munkásmozgalmi arisztokraták, a kékvérű veresliberálisok, vagyis nem érnek ezek semmit.

Szerző így sóhajtozik a Népszabadságban: „Ez olyan helyzet, amely a hagyományos munkásmozgalom szokványos politikai ideológiája számára átláthatatlan. A két évszázadig gyakran bevált harci módszerek alkalmazhatatlanok. A hagyományos baloldal - egyenlősítő, emancipációs és fölvilágosító - morális pátosza úgyszintén alkalmazhatatlan, szembekerül a társadalom "aktív" részének "járadékvadász" gazdasági éthoszával. A kevés adófizető által fönntartott, ezért (is) csökkenő erejú, hatáskörű, államellenes ideológiákkal kormányzott állam marad az egyetlen (amúgy közutálatnak örvendő) reménység.”

Tamás Gáspár Miklósnak a helyzet átláthatatlan. Ezért nem bírja átlátni a helyzetet. Tamás Gáspár Miklósnak nehéz a fogalmazás (nem viccelek, ezt írta itt tegnap az egyik nickje), s ezért nem bírja megfogalmazni bonyolult asszociációit. És persze még az általános helyzet is olyan, amilyen, s ezért nem bírja ő hagyományos módon fölvilágosítani a globális proletariátust.
Na most, ha azt az agyrémet, amelyet Tamás Gáspár Miklós publicisztikának gondol, kiegészítjük egy k-betűvel (keményen), s viccesen agykrémnek nevezzük inkább, akkor az idézett megállapítás mogyoró a krém tetején: „A hagyományos baloldal… fölvilágosító… pátosza úgyszintén alkalmazhatatlan, szembekerül a társadalom "aktív" részének "járadékvadász" gazdasági éthoszával”.

És e spanyolgrimaszt a szerző mostanában találta föl az ő hatalmas eszével. Illetve még most se. Ugyanis a mondatból az derül ki, hogy Tamás Gáspár Miklós (mint harcos antikapitalista fölvilágosító) erősen nehezményezi: a fölvilágosítandó proletár nincs még fölvilágosulva (eleve), hanem viszont „cukros ételekről” álmodik. „Járadékvadász”. Jobb esetben csak „járadékvadász”, de leginkább szaros kis ferdeszemű csárli, ilyenek ezek mind. Legújabban. Igaz, hogy József Attila már 1937-ben (a „hagyományos munkásmozgalom” hőskorában) erről ír, na de hát József Attila hülye volt ugyebár. Dérynek van igaza, aki szerint viszont a proli csávó (Péter) oly öntudatos munkásmozgalmi fölvilágosultsággal rúgja ki Parcen Nagy Lőrinc burzsoát poloskás lakásukból (ti. az ki akarta emelni onnan), hogy Parcen Nagy Lőrinc burzsoá a taknyán csúszik vissza a mocskos burzsoáziába. Mert ilyen a hagyományos proletár. Már kölyökkorában is ilyen! Nem „járadékvadász”, nem cukros ételekről álmodik, nem akar kimenekülni a külvárosi koszfészekből (szeret poloskát űzni lámpával s a kéjjel), és persze szőke és kékszemű – mert ez a legfontosabb. Ilyen a hagyományos proletár. Maga világosítja föl magát, mint a földigiliszta – ez a „hagyományos baloldal fölvilágosító pátoszának” a lényege. Hogy ne legyen kit fölvilágosítani. Mert a fölvilágosítónak nehéz a fogalmazás. Nem viccelek, ezt írta itt Tamás Gáspár Miklós (egyik nickjén); ő olyan kurvára művelt, hogy ő már azt meg sem bírja fogalmazni rendesen. Vagyis nem szemantikailag művelt a publicista, hanem csak úgy. Absztraktíve. Nos, még ez az, amitől serényen szúrom magamat tökön!

Tamás Gáspár Miklós szerint a pedagógia akkor alkalmazhatatlan, ha a tanár „szembekerül” a növendékkel. Az ember esze megáll, komolyan mondom, Tamás Gáspár Miklós akkora marha, mintha egyszerre hatan írnák a cikkét a Népszabadságba. Hagyományosan.

Elmondom, mi a trükkje a manusnak (a horkhejmerezésen túl persze), az a trükkje, hogy a koponyájában kongó ürességet hosszú, nyakatekert mondatokban vezeti elő, s mire a jámbor olvasó a nagy kezdőbetűtől eljut a pontig, teljesen összezavarodik, ámde rest újraolvasni a szöveget, inkább ennen magát minősíti le butának, így a szerzőt – értelemszerűen – okossá minősíti föl. Példa: „A hagyományos baloldal - egyenlősítő, emancipációs és fölvilágosító - morális pátosza úgyszintén alkalmazhatatlan, szembekerül a társadalom "aktív" részének "járadékvadász" gazdasági éthoszával.”
Az épelméjű olvasó nem érti: milyen az „alkalmazhatatlan morális pátosz”? Milyen az alkalmazható „morális pátosz”? Nem érti az olvasó, el sem tudja képzelni, ámde azt sem tudja elképzelni, hogy egyszerűen meztelen a király. Ezért aztán elhiszi a tudós publicistának, hogy akkor van gáz, amikor a pátosz szembekerül az éthosszal. Egyébként mindegy, hogy mi kerül szembe mivel, a lényeg, hogy ködösen legyen megfogalmazva. Ez benne a trükk. Az olvasó a banalitás révén kapcsolódik a szöveghez lelkileg is, intellektuálisan is (tulajdonképpen érthető az, ami le van írva, ti. nincsen leírva semmi), miközben a megfogalmazása a semminek erősen kacifántos – ergo okosság.
És hogy ezt Tamás Gáspár Miklós cinikusan csinálja-e, vagy ösztönösen, nem tudom. Ahhoz személyesen kéne ismernem a fazont, na de hát attól mentsen meg éngem a kékvérű Vörös Isten!

.

Ein Gespenst | 2008. december 19. | 18:06:27

Annyira rossz a szerző idézett szövege, hogy még kijavítani is nehéz (nemhogy olvasni) – tehát az én elcseszett mondatom így hangzik helyesen:

És persze lehet erre mondani, hogy a „konzervatívok” ilyetén demagógiája csalafinta, mert a valódi cél, a módosabb szavazók kegyeinek megnyerése; könnyen elképzelhető, hogy van efféle mögöttes szándék az érvelésben, ám aki azt írja a Népszabadság hasábjain, hogy a médiákok hazugságot forgalmaznak, mégpedig azon hazugságot, mely szerint a valódi „szocialisztikus” áramlatok a GYENGÉK ellen irányulnak, szóval, aki ezt le bírja írni, az, kérném tisztelettel, publicisztikailag olyan, mint a cementes zsák.

.

Ein Gespenst | 2008. december 19. | 17:47:44

Válasz Dodonának.

Ezt írod: „csakhogy elsüthess egy pökhendi élcet”.

Megtaláltad hát a sátánt. A zsidó összeesküvőt.
Mi bizonyítja, hogy hamisítottam a mondatodat, s nem csupán tévesen másoltam?

1) Az ember nem hamisít, ha nincs értelme, hisz két centi távolságban ott az eredeti szöveg, bárki, bármikor kontrollálhatja a hozzászólást. Ilyen hülye nincsen, csak a zsidó összeesküvésben. Merthogy azok aztán mindenre képesek. És csak azért, hogy „élceikkel” lejárassák – csalárd módon!!! –a szegény névtelen (pontosabban álnéven kotozó) senkit, akiről amúgy senki nem tud semmit, hiszen névtelen.
Na mindegy. Hidd azt, hogy internetes nick-ként oly jelentős személyiség vagy, hogy már hamisítják is a szövegeidet! (Ha pedig az vagy, akire gondolok, akkor nem virtuális lényként sem vagy jelentős.)

2) Mi a különbség – már ami a lényeget illeti – az „ez a különbség köztünk”, illetve az „ez különbség köztünk” megközelítések között? Mindkét állítás azt föltételezi, hogy van valami, amiben nincs különbség közöttünk. Mármost mindkét állítás tévedésen alapul. Tehát nem „élcet sütöttem el”, hanem megállapítottam, csak különbség van köztünk – már ami a lényeget illeti. Vagyis erősen valószínű, hogy a fülcimpánk alatt mindkettőnknek bőr van a nyakán, de ezen túl semmi közös nincs bennünk, és nem is akarom, hogy legyen. (Nota bene ez sem élc. Ez momentán akaratnyilvánítás. Pökhendinek pökhendi, de a legkevésbé sem élc. Nem vagy számomra rokonszenves, s jogomban áll távol tartanom magam tőled.)

Természetesen elfogadom, így írtad: „ez különbség köztünk”. Ám ugyanaz rá a válaszom, mint ami volt az általam „meghamisított” verzióra: „ha zongorázni tudnám a kettőnk közötti különbséget”…
Magyarán: zsigerből módosítottam a mondatodat, egyszerűen elképzelni nem tudtam (felületes olvasás közben), hogy találtál egy különbséget köztünk, mert ismétlem: az eredeti szóösszetétel is arra utal, hogy általában hasonlítunk egymásra, csak itt – hopp! –, ez itt egy „különbség köztünk”!

De maradjunk a tárgynál, vagyis az öreg Zarije és Grga Pitic szavaival szólván, „hogy tartsuk a szokást”, idézek egy mondatot a cikkből (ezt már veheted szó szerint): „Szemben a médiák által forgalmazott hazugságokkal, a valódi "szocialisztikus" áramlatok nem a gyöngék, hanem az erősek ellen irányulnak.”

Mivel te elbúcsúztál, Révész szerkesztő urat kérdezem (hátha olvassa az ő rovatának fórumát): minő állítást sikerült a közvélemény elé szerkesztenie a szerkesztő úrnak meg a főszerkesztő úrnak, meg úgy általában az ő kedves mindnyájuknak?
Meséljék már el, miféle „hazugságot” forgalmaznak ők, vagyishogy ők, a médiákok? Hiszen Tamás Gáspár Miklós azt állítja Révész szerkesztő úr lapjában, hogy Révész szerkesztő úr (mint médiákok) hazugságot forgalmaz, mégpedig azon hazugságot, mely szerint a valódi „szocialisztikus” áramlatok a gyöngék, és nem az erősek ellen irányulnak.
Jó. Elhiszem, forgalmazzák. Nem olvasok minden újságot. De árulják már el Révész úrék (mint médiákokok), kitől ered a forgalmazott hazugság? Komolyan kérdem: ki a faszom állítja, hogy a „szocialisztikus” áramlatok a gyöngék ellen irányulnak? Kicsoda? Kitől van ez forgalmazva? Egyáltalán, mit jelent az, hogy szocialisztikus áramlatok, és mit jelent úgy, hogy idézőjelek közt van a szocialisztikus szó?

Az „őstermelők” ugyanis épp az ellenkezőjét állítják, még akkor is, ha a két „őstermelő” némi hangsúlykülönbséggel teszi. A „szociálliberálisok” azt mondják (Bokros óta kötötten és szabadon), hogy a gazdagok ne kapjanak családi pótlékot, fizessenek tandíjat, mert a szociális jellegű juttatás csak a „rászorulókat” illeti meg. Na most vannak, akik a kormány büdzséjével verik a csalánt, ők azt mondják, kapjon mindenki. De még ők sem azzal a „hazug” (valójában idióta) szöveggel, hogy az „áramlatok a gyöngék ellen irányuljanak”, hanem így mondják: azért járjon alanyi jogon a családi pótlék (vagyis inkább kapjon mindenki), mert éppen a szegények volnának azok, akik – szégyenük-gátlásosságuk okán – nem igényelnék meg a juttatást.
És persze lehet erre mondani, hogy a „konzervatívok” ilyetén demagógiája csalafinta, mert a valódi cél, a módosabb szavazók kegyeinek megnyerése; könnyen elképzelhető, hogy van efféle mögöttes szándék az érvelésben, ám aki azt írja a Népszabadság hasábjain, hogy a médiákok hazugságot forgalmaznak, mégpedig azon hazugságot, mely szerint a valódi „szocialisztikus” áramlatok az erősek ellen irányulnak, szóval, aki ezt le bírja írni, az, kérném tisztelettel, publicisztikailag olyan, mint a cementes zsák. Már csak azért is, mert mért volna baj, ha az áramlatok az erősek ellen irányulnának? Ha valakik azt hazudják – a marhái –, hogy a valódi áramlatok nem az erősek ellen irányulnak (hanem a gyöngék ellen), akkor mért ne lehetne meghagyni őket e hitükben?

Még egyszer a mondat: „Szemben a médiák által forgalmazott hazugságokkal, a valódi "szocialisztikus" áramlatok nem a gyöngék, hanem az erősek ellen irányulnak.”

Ennek így volna értelme (legalábbis a cikk szövegösszefüggésében): Szemben a különféle ideológiai és politikai hazudozásokkal, a jelenlegi szociális juttatási rendszerek valójában nem a gyöngéket segítik, hanem az erőseket preferálják.

József Attila kérdésével:

Az ország nem kérdi, mivégre
engedik meggyűlni a bajt
s mért nem a munkás védelmére
gyámolítják a gyáripart.

Ahogyan mondani szokás, az igazi riporter nem mikrofonállvány, így nyugodtan kijelenthető: a hozzáértő szerkesztő nem csupán gépírónő, aki bemásolja az újságba a hülye szerző hülye szövegét oszt jónapot. A szerkesztő szerkeszt. Például gyomlál. Bár, az is igaz, ha Révész szerkesztő Tamás Gáspár Miklós kéziratából kigyomlálná a baromságokat, akkor gyakorlatilag nem maradna semmi.

Tegnap kérdezte itt valaki, hogy ki vagyok én (haver). Megmondom – és csakis a furcsaság kedvéért –, én egy egyszerű kőműves vagyok. Par excellence. Egy építőipari részleg műszaki vezetője. Na most, az a helyzet, hogy ha mindkét malteros kezemet beledugom a seggembe, akkor is jobb publicisztikát írok az antikapitalizmusról, mint tíz Tamás Gáspár Miklós együttvéve.
Nem hiszitek?
Ha nem, akkor vegyük a tárgyi cikk bármelyik mondatát! Melyiket vegyük? Tőlem jöhet akármelyik, bebizonyítom, hogy a szerző egyszerűen nem ért ahhoz, amiről hadovál a nagynyilvánosság előtt.

.

Dodona | 2008. december 19. | 10:37:42

Kedves bácsi, engem rosszúl idéztél, csakhogy elsüthess egy pökhendi élcet.
Azt írom : "ez különbség köztünk" , te meg úgy idézed "ez A különbség köztünk". Én azt állitom, rengeteg különbség van /lehet köztünk - ebből én egyet megnevezek, ami ugye nem A különbség, as a whole. Innen aztán egyenes út az ócska élchez.

Hát mit mondjak erre. Örülök hogy ilyen finom húzások ellenére mint a fenti, láthatóan semmi kételyed abban amit magadról hiszel. De az a hintaló, amire felültél, túl magas, bizony.
Na ágyő.

Ein Gespenst | 2008. december 19. | 10:09:34

Azt írod:, „Én szeretem TGM-et, bár sok megállapitásával nem értettem / nem értek egyet, ez a különbség köztünk…”.

Ahogy mondani szokás, ha én zongorázni tudnám a köztünk lévő különbséget!
Nem tudom zongorázni, ezért most csak egyetlen hangot ütök le a sok közül: részemről nem arról van szó, hogy szeretem-e „TGM-et”, teljesen indifferens, hogy szeretem-e vagy sem. Nem „TGM-mel” foglalkozom, és pontosan ezért említettem meg, hogy pojáca, egyszerűen nincs jelentősége a „személyiségének”. Csak a birka-sznobok hiszik még mindig úgy, hogy amit „TGM” kiböffent magából, arra „oda kell figyelni”.

Én a Népszabadságban megjelent konkrét szöveghalmazzal, illetve általában a szellemi környezetszennyezéssel foglalkozom. Vagyis nagyon nem tartom üdvözítőnek, hogy az egyébként is lebutult közbeszédet, közgondolkodást a „TGM”-féle kóklerkedésekkel még tovább silányítják.
Magyarán: Tamás Gáspár Miklósnak nem a véleménye, megállapítása az érdekes (véleménye, megállapítása bárkinek lehet), hanem az a bőgatyás cinizmus, mellyel ez a sarlatán az olvasóhoz viszonyul. Példaként idézem neked a cikk utolsó két mondatát: „Max Horkheimer azt mondta, hogy annak, aki a kapitalizmusról nem beszél, a fasizmusról is hallgatnia kell. Ez a válságba jutott kései kapitalizmus és a demokratikus formákban jól-rosszul elférő, poszttotalitárius posztfasizmus esetében sincs másképp”.

Miről van itt szó? „TGM”-i „megállapításról”? Arról. Vagyis a nagy semmiről. Illetve egészen pontosan arról, hogy e szellemi szélhámos nem sokat tud, ám azt nagyon tudja, hogy a Népszabadság előfizetőinek zöme nem olvassa Max Horkheimert. Így néki csak le kell írnia a nevet, s a jámbor halandó, ahogyan van, esik hasra előtte. Legelőszöris persze a szerkesztő.

Tartalmilag az idézett „megállapítás” ennyi: a fasizmus olyan, mint amilyen a fasizmus. És te ugyebár ezzel vagy egyetértesz, vagy nem. Jó neked. Én ugyanis azt mondom: ennyi erővel közölhetnék a Népszabadságban azt is, hogy „elvagyunk itt, mint a befőtt”, illetve „úgy még soha nem volt, hogy ne lett volna valahogy” és így tovább. Tehát mi a lényeg a Népszabadságban? Max Horkheimer a lényeg, kérném tisztelettel! Ősi trükk, sőt alaptrükk, minden primitív varázsló tudta: nem az a fontos, amit mondunk (amúgy nem mondunk semmit), hanem a hókuszpókusz a lényeg. Attól kábul a delikvens.

Miért szélhámoskodás Max Horkheimer? Te ezt nem tudhatod – nyilván fiatalka vagy még –, nem élted meg a kort, ezért most elmeséli néked a bácsi: anno pontosan ezt tanították és pontosan így tanították minden harmadosztályú foximaxin. Illetve azzal a különbséggel, hogy nem Horkheimer, hanem Dimitrov nevét emlegették, a bolgár elvtárs definícióját idézték a szemenárumi elvtársak: „a fasizmus a finánctők legreakciósabb csoportjainak nyílt diktatúrája”.

Na most, ha viszont Horkheimer, legyen Horkheimer. Én végtelenül megértő vagyok, elfogadom, annak is élnie kell valamiből, akinek nincs tisztességes szakmája, és ha a Horkheimert kajálják a birkák, akkor kapják meg! Világos. Csupán arról beszélek, hogy lehetne igényesebben is szédelegni az újságban. Például így: „József Attila jeles tanítványa (Max Horkheimer) szerint Tőke és Fasizmus újra jegyben járnak. Gyémántlakodalmukat ülik. Újra egymásra vigyorítják fogatlan mosolyukat az oltár előtt, újra örök hűséget esküsznek egymásnak – na, de minek? Kérdem én ezt, kedves elvtársak, minek? Tudjuk róluk, hogy egymás nélkül nem léteznek, tudjuk, milyen a posztmodern farsangi lakodalom.
Elhálták ezek már a nászukat egyszer-kétszer, most újra próbálkoznának? Tegyék, tosszák egymást, nyögdécseljenek egymás posztmodern fülébe decensen posztmodern protkócsattogással, csinálják, reménykedjenek, hátha termékeny még a Tőke töke, mi zárjuk rájuk a hálószoba ajtaját!”

Kapásból valami ilyesmi. És nem azért, mintha iszonyúan szellemes volna, hanem azért, hogy jelezze az alkotó, mintegy kacsintson az olvasó felé önironikusan: tudom, hogy tudod, hogy tudjuk mindahányan: Horkheimer nem eredeti. És én sem vagyok eredeti. Na de hát mit tehetnék, írni kell basszameg, írni kell, mert élni kell (hadd zúgjon ezért bévül „nemes viharja”, hisz nékem is „kívül a hasikát csikarja”) – így van ez, de legalább nem nézzük egymást teljesen hülyének.

Érted már, miről beszélek?

Arról beszélek, hogy Tamás Gáspár Miklósban nincsen semmi. Üres. És a semmijét is igénytelenül variálgatja, úgy araszolgat át egyik idióta mondatáról a másikra, mint a leborotvált testű hernyó a beolajozott ablaküvegen. Harmadrangú horkhejmerkedésével csak egy negyedrangú Lakat T. Károlyt tud megetetni. Esetleg. Szerintem még Révész Sándor is csóválta a fejét, amikor leadta a cikket. De azért leadta. Merthogy néki is élnie kell valamiből.

.

Dodona | 2008. december 19. | 07:21:54

Remélem jól aludtál és kipihented magad, német kisértet.
Én szeretem TGM-et, bár sok megállapitásával nem értettem / nem értek egyet, ez különbség köztünk, de tényleg nem lényeges, sőt, marhára unalmas lenne, ha mindenki ugyanabban hinne, ugyanazt szeretne.
Úgyhogy, no hard feelings, van hely a világon nálunk még rosszabb csudabogarak számára. Béke !

Ein Gespenst | 2008. december 18. | 23:02:59

Bocsánat, de nekem már későn van ilyenkor!

Szóval helyesen
1) „… melyek részint nagyonis léteznek, részint egyre inkább éledeznek…”
2) „És ez akkor így van, ha némely…”
3) „És nem lebetonozzák..”

Jobb, ha elmegyek aludni.

Ein Gespenst | 2008. december 18. | 22:54:40

Azt mondod, a „cikk nagyon jó”.

Ezzel szemben viszont az a valós helyzet, hogy a cikk nem jó. Merthogy rosszul van megírva. Dugig van rossz mondatokkal. Stilisztikailag, szemantikailag, történelemfilozófiailag zokni. És nem is annyira a szerző a felelős érte, hanem a szerkesztő. Efféle silánysággal nem volna szabad szennyezni a közbeszédet, a közgondolkodást. A cikk nem jó – ez szakmai kérdés –, legföljebb neked tetszik.

Egyébként pedig éppen nem „bebetonozott világokat, társadalmakat tükröz, amelyek már nem léteznek”, hanem épp ellenkezőleg. Olyan jelenségekről próbál makogni a szerző, melyek részint nagyonis léteznek, sőt egyre inkább éledeznek. Nem azt állítja a publicsta, hogy pl. Görögországban brezsnyevi szocializmus lesz nemsokára, hanem azt állítja, hogy a káoszból elvileg kialakulhat valami szocialisztikus struktúra is, ha a tőke képtelen válaszolni a válság kihívásaira, viszont – reálisan – sokkal inkább a posztmodern fasizmus (fasizálódás) veszélyével kell számolni. Plusz télen majd esni fog a hó. Ez a mondandója a szerzőnek, se több, se kevesebb. Vannak ugyanis emberek, akik orcájára minden ráfér, nem röstellik, hogy ócska banalitásokkal szórják tele az újságokat, mégpedig úgy, hogy az egyik hülye mondattól kecmeregnek a másikig, egy teljes oldalon keresztül, egészen a végső baromságig. Mely szerint a „liberális antirasszizmus” úgy mellőzi a „nemi diszkrimináció” elleni föllépést (a „faji diszkrimináció” javára), hogy közben nem mellőzi. Nem viccelek, ez van leírva a „nagyon jó” cikkben.

Vagyis a minősítésed frappánsan jellemzi az írást. Annak az olvasónak tetszik nagyon, aki nem ért belőle semmit.

Végezetül engedj meg egy stilisztikai megjegyzést (merthogy nem szabadna lesüllyedned egészen Tamás Gáspár Miklós szintjére), szóval hidd el nekem, a „bebetonozott világ” szerkezet épp az ellenkezőjét jelenti annak, mint amit mondani akartál vele. Ti. amit bebetonoznak, stilisztikailag, az létezik. Mi az hogy! Nagyon is! Épp azáltal létezik, hogy be van betonozva. Vagyis te eltemetett világról akartál beszélni. Például a Szovjetunió cca. 70 évig valóban „be volt betonozva a világba”, megkerülhetetlenül létezett (ezért nevezték a világot „kétpólusúnak”), majd az összeomlás után eltemetődött. És ez akkor így van, ha némely kriptát kibetonozzák. Én lebetonozzák, ugyanis a fedlap bármikor fölemelhető. Szóval a Szovjetunió eltemetődött. Javarészt. Mert bizonyos mozzanataiban ma is él. Olvasd el Vásárhelyi Mária cikkét a Mozgó Világban, ő épp azon őrjöng, hogy a kádári világ mentálisan, pszichésen máig virulens. Merthogy be lett betonozódva az emberek lelkébe.

Thought | 2008. december 18. | 20:37:18

Nagyon jó cikk.
Egyetlen szavával nem értek egyet.

Biztosan ez igy van jól.

Szerintem, minden mostani bajnak annyi az okozója, hogy amig a pénz világa, fejlesztette a gazdaságot, addig volt egy mindenki számára lehetséges biztonság. Amikor a "globalizációval" eljött az az idő, amikor a gazdaság, - mert saját, robbanászszerű fejlődéséhez állandóan pénzre volt szüksége - kezdte fejleszteni a pénzvilágot, elvitte a biztonságra forditható lóvét, és végül kipukkadt a gazdasági lufi is...
Itt tartunk most.
De én lehet, hogy tévedek.
A cikk viszont nagyon jó, csak én nem értek vele egyet, mert bebotonozott világokat, társadalmakat tükröz, amelyek már nem léteznek.

Ein Gespenst | 2008. december 18. | 20:00:11

A hatodik bekezdés utolsó két mondata helyesen: Tehát akkor most a liberális antirasszizmus jogrendszere szankcionálja a „nemi kirekesztést” vagy nem szankcionálja? Mert a tudós mondat első felében még csak a „faji kirekesztést” szankcionálja.

Ein Gespenst | 2008. december 18. | 19:52:20

Válaszolok én néked, türelmes vagyok, mint Bolgár György a betelefonálóival.

Első kérdésed: „nosza csak nem te irtad ?”
Na most erre a kérdésre már feleltem, pontosan 15:17:32 másodperckor. De a kedvedért megismétlem: „Itt bővebben kifejtem: http://www.csaladinet.hu/forum/nokrol-ferfiakrol-noknek-ferfiaknak-t955.html”.
A kifejtem szó azt jelenti a magyar nyelvben, tudod?, hogy én fejtem ki, vagyishogy én írtam aazt, amit kifejtek. Érted? Mire te megkérdezed: „csak nem te írtad?”.
Most egészen komolyan: te mit válaszolnál magadnak a helyemben a saját kérdésedre? Hogy mégse én írtam, amit én írtam?

Másik kérdésed: „ki vagy te haver ?”.
Válaszom: én vagyok az, aki Tamás Gáspár Miklósnak elmagyarázta itt, hogy mit jelent a magyar nyelvben a „ha lehet” kifejezés.
Továbbá én vagyok, aki azt állítja, hogy Tamás Gáspár Miklós nem antikapitalista, hanem – per pillanat – antikapitalista szövegeket szajkózó pojáca. Egyébként mindig is az volt: hol baloldali pojáca, hol pá-pá baloldali, grófi sétapálcával hadonászó pojáca, míg most megint „antikapitalista” pojáca, a jövő héten pedig…

Továbbá: én vagyok az, haver, aki azt állítja, hogy Tamás Gáspár Miklósnak komoly ember egyetlen szavát sem veszi komolyan. És pontosan innen érthető a „veresliberális” szóötvözet is. Nem gyűlölet terméke ez, haver, hanem a szarkazmusé. Arra utal, hogy a mi pojácánk (a tiéd és az enyém, elvtárs!), hol veres pojáca, hol liberális pojáca, hol meg a kettő együtt, „veresliberális” pojáca – érted már? Veres liberális. Nem vörös, hanem veres! Érted már? Olyan, mint például a legutóbbi cikkében, melyben maga sem képes követni villódzó metamorfózisát.
Azt kérded, kivagyok én, haver?
Megmondom neked, szívesen. Én vagyok az, aki elmagyarázza itt védencednek, hogy nem igaz, amit állít. Ezt írja: „A liberális antirasszizmus… a faji megkülönböztetést kiemeli a polgári emancipáció visszavételének egyetemes kontextusából, és közönyösnek mutatkozik a diszkrimináció más alfajaival szemben”.

Figyelj, haver, én marhára nem vagyok liberális, ne vedd az alábbiakat apologetikának, egyszerűen csak korrigálom védencedet. Közlöm vele is, veled is, hogy a „liberális antirasszizmus” nem emeli ki, de ha ki is emeli, akkor sem csak a „faji megkülönböztetést” emeli ki a többi közül, hanem buzgón forszírozza a nemi diszkrimináció elleni föllépést (Sándor Klárától Magyar Bálintig), foglalkozik a szexuális megkülönböztetéssel (egészen az Alkotmánybíróságig menően), lépéseket tesz a családon belül erőszak elszenvedői érdekében (ténykérdés), harcol a vallási diszkrimináció ellen (szintén ténykérdés), sőt amennyiben pl. Iványi liberálisnak minősül, még a hajléktalanokkal szemben sem közönyös. És így tovább.
Hidd el, haver, én vagyok az, aki elmeséli most néked, hogy védenced egyazon mondatában cáfolja tenmagát. Fenti nagy ívű gondolatát így folytatja: „…közönyösnek mutatkozik a diszkrimináció más alfajaival szemben, amelyeket a jelenlegi jog (szemben a faji és nemi kirekesztéssel, amelyet formailag tilt) a polgári társadalomban megenged”.
Tehát: akkor most a jog szankcionálja a „nemi kirekesztést” vagy nem szankcionálja? Mert a tudós mondat első felében még csak a „faji kirekesztést” szankcionálja.

Végezetül pedig hadd mutatkozzak be néked teljes valómban, haver! Én vagyok az, haver, aki általad tudatja Tamás Gáspár Miklóssal, hogy a „polgári társadalom” a „a faji és nemi kirekesztésen” kívül még egy csomó mást is tilt, például – és ebben van a dolog lényege –, ha Tamás Gáspár Miklóstól ellopják a villamoson a bukszáját, akkor e cselekményt a „polgári társadalom” büntetni rendeli. És nem csak a módos Tamás Gáspár Miklós vagyona elleni, hanem bármely szegény ember vagyona elleni jogellenes cselekményt szankcionálja. Ez is tény.

De a szerző akármelyik mondatát kiragadhatjuk (válassz!), mindegyre odalyukadunk ki, hogy a szerző szemantikailag is csökött. Mint ama sarki fűszeres: írom esszé, ahogy jön.

Egyébként pedig a részemről gyűlölet ittasan puszi a hasára! Nincs harag.

De ha már itt tartok, engedj meg egy kritikai megjegyzést becses személyed irányába is! Azt mondod: „Gyűlöletből igencsak problémás valakiről higgadtan irni…”
No, ez az, amit tisztelt védenced sem ért – mintha hasonszőrűek volnátok.
Miért kéne nekem higgadtan írni bárkiről is? Miért ne lehetnék én izgatott, ha jól esik?

Fogadd meg az öregebb tanácsát, hátha még egyszer magad is írásra adod a fejed (ha Tamás Gáspár Miklós írhat orrba-szájba, akkor te miért ne tehetnéd)!? Így van? Ugye, ugye, hogy így!? Szóval a lényeg: nem higgadtan kell írni, haver, hanem érdekesen, okosan, pontosan, szabatosan – egyszóval úgy, hogy a mondataidat ne lehessen érdemben glosszázni, a szövegedet ne lehessen nevetségessé tenni az interneten. És akkor – hidd el nekem! – gyűlölködhetsz is akár, amennyi belefér!

Dodona | 2008. december 18. | 15:44:01

Sajnos annyira mellétrafál a már másodszor belinkelt házinetanyag - nosza csak nem te irtad ? - hogy értékelhetetlen, ne fáradj. A "veresliberális" mindent elmond.
Gyűlöletből igencsak problémás valakiről higgadtan irni, helyesírásra és szemantikára tanítani TGM-et – ki vagy te haver ? - meg egyszerű felvágás.

Ein Gespenst | 2008. december 18. | 15:17:32

Idézet Dodonától: „Alaposan félre van értve TGM. Ez az asszociatí erudíció átka, nehéz egyszerüen írni olyan dolgokról, amik nem egyszerüek.”

Ha nehéz, akkor erőlködni kell egy kicsit. Lehet nyögni is hozzá – nem szégyen az! Vagy hagyni a fenébe az egészet, és bazsalyogni bájosan, bután, ahogyan mások teszik (valóságsókban, itt-ott-amott).

Egy biztos, amit a Nagy Tudóstól idéztél, minden, csak nem „antikapitalista fordulat”. Itt bővebben kifejtem: http://www.csaladinet.hu/forum/nokrol-ferfiakrol-noknek-ferfiaknak-t955.html
A lényeg: Tamás Gáspár Miklós „antikapitalista fordulatról” halandzsázik, miközben a kapitalizmuson belüli szociális fordulatra gondol, az Eszméletben is (lásd az idézetedet), a Népszabadságban is. Na de hát a szerzőt nem a fogalmazáskészségéért szeretjük. Még akkor sem, ha az „asszociatív erudíció” (értsd a hadoválásra való hajlam) valóban átkos dolog lehet. Már amennyiben lelepleződik.

De segítek, ha nem is oly „asszociatíve”, „eruditíve”, de úgy nagyjából anyanyelvi szinten, segítek két fogalom megértésében. Mindenekelőtt: az „anti-” előtag ellentétességet jelöl. A „kapitalizmus” kapitalizmust, a „fordulat” pedig nem forgolódást. Vagyis az „antikapitalista fordulat” szintagma a legátkosabb „asszociatív erudíció” révén sem jelenti azt, hogy „hogy megszelídítjük, megjuhászítjuk a büntetésre és erőszakra kész hatalmat”, és még kevésbé azt, hogy „kiismerve a kapitalizmus furfangjait, csapjuk be a rendszert és kényszerítsük ravaszul némi humanizmusra, könyörületre, engedékenységre, nagylelkűségre, ha lehet”.

Nincs kétség: ez mind-mind dicséretes, méltánylandó gesztus, ám a kapitalizmus becsapása (ah!), könyörületre, engedékenységre késztetése minden lehet (korporációs harc, szakszervezeti tevékenység, karitatív buzgólkodás, bármi), csak éppen nem „antikapitalista fordulat”.
Legalábbis akkor, ha komolyan vesszük az anyanyelvünket. Egyébként Tamás Gáspár Miklós nem vesz komolyan szinte semmit, a legkevésbé sajátmagát. Ezért nem érti, hogy az általa használt „ha lehet”, nem antikapitalista, hanem opportunista szintagma.
Te idézted, nem én tehetek róla.

Még annyit megsúgok: Szerző a „nemzeti szuverenitás keretében a népszuverenitás megvédését” szorgalmazza az idézett szövegrészben. Mármost ezt úgy teheti a legegyszerűbben és leghatásosabban, ha nem „asszociatív erudícióval”, hanem helyesen használja népünk, nemzetünk szuverén nyelvét.
Például: ha nem tud fogalmazni, akkor megtanul fogalmazni. És nem arra hivatkozik, hogy az olvasóban nincsen elegendő erudíció az ő átkos asszociációit megértendő.

Dodona | 2008. december 18. | 14:04:19

Alaposan félre van értve TGM. Ez az asszociatí erudíció átka, nehéz egyszerüen írni olyan dolgokról, amik nem egyszerüek.
Azért engedtessék meg ez az idézet ( TGM önmagáról )

A legfontosabb az, hogy az egészségbiztosítási törvényt ne lehessen alkalmazni, hogy a nyugdíjrendszer ne kövesse az egészségügyet az idősek teljes kiszolgáltatottsága felé, hogy legyen garantált megélhetési alapjövedelem, hogy emeljék a minimális bért, hogy hosszabban folyósítsák a munkanélküli-segélyt, hogy megszüntessék az oktatásban a faji elkülönítést, hogy megtartsuk a világi államot, hogy rákényszerítsük az egymást követő rémséges kormányzatokat arra, hogy óvják azokat, akik nem tudnak beilleszkedni a munkahiány és a munkakényszer közös rendszerének tébolyába15, hogy a megbokrosodott liberalizmus romjain ne segítsük hatalomra a tekintély- és parancsuralom fanatikusait, hogy megvédjük népünk cselekvőképességét és államunk függetlenségét, a nemzeti szuverenitás keretében a népszuverenitást, hogy megszelídítsük, megjuhászítsuk a büntetésre és erőszakra kész hatalmat, hogy kiismerve a kapitalizmus furfangjait, csapjuk be a rendszert és kényszerítsük ravaszul némi humanizmusra, könyörületre, engedékenységre, nagylelkűségre, ha lehet.16 Nem tartom megalázó föladatnak, iparkodjunk rajta serényen, akkor is, ha a világszellem ellenünk dolgozik, s akkor is, ha azok, akiken a siker reménye nélkül segíteni szeretnénk, megtapsolják majd hóhérainkat."


Tamás Gáspár Miklós : A jóléti állam kísértete ( Eszmélet, 77 sz, 2008 - tavasz )

Ein Gespenst | 2008. december 18. | 12:18:08

http://www.csaladinet.hu/forum/nokrol-ferfiakrol-noknek-ferfiaknak-t955.html

Dodona | 2008. december 18. | 11:34:41

Tamás Gáspár Miklós : A jóléti állam kísértete ( Eszmélet, 77 sz, 2008 - tavasz )
Részlet :
"szemben a „kapitalizmussal", amely leíró, a „szocializmus" jobbára (noha nemcsak) normatív fogalom (azaz követelményeket fogalmaz meg valamely rendszerrel szemben, nem a rendszer puszta leírása - ez nem azonos az utópia képzetével)."

Gmagister | 2008. december 18. | 11:15:32

Micsoda csúsztatásokkal teli, sunyi felbújtás ez a jobboldal ellen! TGM tényleg komolyan gondolja, hogy a jobboldal a cigányságon akarja majd levezetni a társadalmi feszültséget? Ennek az embernek elment az esze. Mellesleg, a baloldali (mszp szavazó) tömegek legalább annyira romagyűlölők, mint a jobboldaliak (amint ezt számos felmérés bizonyítja). Ennyit a baloldali cigánypolitika őszinteségéről és sikeréről.

fideszss | 2008. december 18. | 09:45:35

Kedves TGM vegye mar tudomásul jobboldali szociáldemokrata nincs mint ahogy jobboldali anarchista se létezik:) ezek Nonszensz fogalmak .

erlauer | 2008. december 18. | 09:06:12

Néhány ironikus megjegyzésem itt olvasható: http://erlauer.nolblog.hu/archives/2008/12/17/T_G_M/

Dodona | 2008. december 18. | 07:58:03

Kedves bagoly, el kell olvasni a cikket, itt :
http://www.newstatesman.com/europe/2008/12/socialist-party-socialism

Az ajánlott megoldásokról meg annyit, hogy azok nagyrésze- valahol lennebb felsoroltam a leglényegesebbeket - benne foglaltatik a német Die Linke, a holland, a görög, a kormányzó norvég, a spanyol szocialista párt programjaiban, a helyi sajátosságokat figyelembe véve.


Amok :
“Hogyan lehet kizsákmányolni a háziasszonyt, a munkanélkülit, a nyugdíjast, aki nem dolgozik?”

Egyrészt érthető a meglepetés hogy a fenti kategóriák benne vannak a “posztindustriális proletáriátus” ( TGM ) – ban, mert nekünk nem ez ugrik be, ha róluk van szó . Az ok egyszerü : nincsenek rajtuk a “klasszikus” proletáriátus ismérvei : a “mozgalmi” élet és a logisztika ( szervezés, források ) . Ezen csoportok anyagi függetlensége nulla – a mindenkori hatalom a “fúrkósbot és mézesmadzag” ( Bokros emliti ) kettős szoritásában tulajdonképen teljesen kiszolgáltatott, róluk, ütőkártyaként szó van, ha választás közeledik, ha a pártellenfelek megalázó és manipulativ csatározásaiban használják ki őket. ( és itt beugrik a rengeteg magyar példa : gyermekek számától függő – elvileg helyes - juttatás, 13-14 nyugdij, segélyért munkát stb. Stb )

bagoly | 2008. december 17. | 20:57:03

Bocs, csak még annyit, hogy számos vitatható, illetve elgondolkodtató és megfontolásra érdemes megállapítással...(végülis senkinél nincs ott a bölcsek köve, vagy igen?)

bagoly | 2008. december 17. | 20:53:46

Kétségtelenül érdekes elemzés, számos csúsztatással és vitatható megállapítással. Mindazonáltal megkérdezném a bölcs embert, nem is arról, hogy mi a javaslata a megoldásra, csupán arról, hogy a kivezető út felé milyen lépések megtételére kellene sort keríteni?
Szabad egyáltalán megkérdezni valakinek, akinek mindig ugyanaz jut mindenről az eszébe kedves Dodona (14,03), hogy a New Statesman cikk valami olyasmi , ami a kivezető utat jelentheti?

Jack72 | 2008. december 17. | 19:58:06

Bölcselkedéssel tele van a padlás. Persze egyesek jól megélnek belőle.

Attila | 2008. december 17. | 19:44:27

Egy újabb lenyűgöző cikk, most rágtam át magam rajta, csodás. Nem is igazán lehet vagy érdemes benne kritikát keresni.
Ám az Allegória egy rossz anyáról című írását még Gazsi sem tudja überelni.
Aki nem olvasta, annak már azonnal ajánlom.

Köszönjük Gazsi, hogy vagy nekünk! Még 60 egészséget évet kívánok!

Attila,

Nyíregyháza

kmbence | 2008. december 17. | 19:09:36

remek cikk, telitalálat.
egyedül a "keynesiánus jóléti állam bukásá"-ról írt résszel kapcsolatban vannak kétségeim (olvastam a tanulmányt az eszméletben, de az sem oszlatta el őket) és le is írtam k hosszan, de a rendszer kivágott...grrr

hollerferi@gmail.com | 2008. december 17. | 18:40:55

kemény és reális cikk.
az élet és irodalom 2008.12.05-én megjelent az őrzők című
tgm leírtakkal együtt pedig minden magyar politikusnak
kötelező olvasmánnyá kellene tenni.persze értelmező
szótárral egyetemben

vizenjáró | 2008. december 17. | 15:30:16

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Koivu | 2008. december 17. | 14:57:21

Jo cikk, nem marad alul TGMtol elvart szintol.
En ezt mar evek ota mondogatom, csak en nem tudok ilyen szepen fogalmazni.
Sokan persze nem fogjak fel mit ir. Messze tul hosszuak a mondatok. Az osszetett gondolatvezetes atka. Na persze az analizis nem a vilag leegyszerusiteserol szol. Arra ott van a biblia.

Sokakan segitene ha Europai korutra indulnanak.
Vagy legalabb turelmesen olvasnak a fentieket. Nem szegyen parszor atolvasni egy bekezdest ha elsore nem fogtuk fol.

Erdekes hogy sokan minden bokorban osszeeskuves elmeletet latnak. Vagy lattatnak. A rendszer sajnos onmagat tartja el. Nem kell hozza tul sok szervezes. A materialista vilagszemlelet epp eleg. Pont emiatt nem sikerult a Marxizmusnak sem mukodo alternativat letrehoznia.

szentpeter | 2008. december 17. | 14:55:39

bobe55 | 2008. december 17. | 14:15:12

Gyurcsány Magyarország miniszterelnöke, az MSZP pártelnöke, nem egy pisis kisfiú aki játszik a micsodájával, minden döntését felelősséggel kell meghoznia, ennek most azért nem tud eleget tenni, mert nincs társadalmi támogatottsága... blogozni ugy blogoz hogy a válaszokat meg sem hallja.
Ezért hívom blogosferkónak, de csak azért, mert az idióta kifejezés esetleg sérti a jóizlést..

amok | 2008. december 17. | 14:52:13

Hogyan lehet kizsákmányolni a háziasszonyt, a munkanélkülit, a nyugdíjast, aki nem dolgozik?

Hogyan emancipálunk egy megerőszakolt nőt vagy gyereket? Mi köze ehhez a tőkének?

Miért elnyomott egy túlfizetett migráns, aki országról országra szolgálja a multi munkaadó érdekét?

Miért kizsákmányolt egy jólkereső juppi meleg vagy leszbikus? Nem vicces, hogy épp a szuperkapitalizmusban (USA, NyEU) a legemancipáltabbak ezek a kisebbségek?

És hogyan kéne emancipálni a fegyenceket? Engedjük őket szabadon?

bobe55 | 2008. december 17. | 14:15:12

Szentpéter vigyázz a vérnyomásodra a "blogosferkó" fóbiád már klinikai eset. Az nem fordulhat elő hogy esetleg más is hibás? Nem kell válaszolni, úgyis tudom hogy mit írsz!!!

Dodona | 2008. december 17. | 14:11:46

Harcikutya
Nézz körül, ki nyer rajta, a qui prodest-re ( kinek jó ez ) ez a legegyszerübb válasz.
Még tegyük hozzá hogy a mai proletáriátus a legsebezhetőbb, mert anyagi függetlensége nulla és sokan vannak benne olyanok - legalábbis egyelőre - akiknek a hagyományosan "mozgalmi" ismeretei és logisztikájuk hiányzik, mert ezt sikerült szétverni.

excopp | 2008. december 17. | 14:05:33

ez is egy összeesküvés-elmélet, mégha az igényesebbek közül való is. Elfogadom, hogy szűkösek a javak ( talán az emberiség ökológiai lábnyoma 1,2!), de mi jön most? A szegényektől most első alkalommal kezdik sajnálni a forrásokat? Nem hiszem. TGM milyen megoldást ajánlana, hiszen azt mégsem mondhatjuk, hogy a gazdasági szerkezetváltás kidolgozása és megvalósítása alatt a földi élet szünetel. Nem Marx modnta-e, hogy a természetet uralmunkj alá kell hajtani? Jó lenne vele most elbeszélgetni, hogy az önzés (vö. valóságos társadalmi mozgalom indul harcba a javakért)ellen milyen gyógyszert javall? Hát, nem tudom...

Dodona | 2008. december 17. | 14:03:23

Jó az a New Statesman-ből linkelt cikk. Mivel TGM, terjedelmi okokból nem tér ki rá, hadd emlitsek egypárat az európai, tisztán szocialista – mert nem liberális elemekkel felhígitott - pártok gazdaságpolitikájából. :
* szakitás a neoliberális / neokonzervativ gazdasági modellekkel
* fontos iparágak újraállamositása – főleg az energiaszektorban
* a gazdagság ( az egyenlőtlenül és igazságtalanul „keletkezett” óriási vagyonok ) újraelosztása, számottevő megadóztatás formájában
* védik a jóléti államot, a polgárok jogát méltányos nyugdijhoz és az ingyenes egészségszolgáltatást
* elleneznek minden olyan gazdasági rendszert, amelyben az egyszerü dolgozók érdekei a tőke érdekei alá vannak rendelve ( azokról van itt szó, akiket TGM, cikke végén posztindusztriális proletáriátusnak nevez)

Érdemes megjegyezni hogy az amerikai demokraták – Barack Obama – programmjának oszlopos elemei a gazdagság újraelosztása (redistribution of wealth ) és egy lényegiben ingyenes egészségbiztositási modell

Gépész | 2008. december 17. | 13:00:51

Ajánlom figyelmetekbe a Zetigeist sorozatot. Nagyon érdekes érdemes végignézni:
http://video.google.com/videoplay?docid=-3176819700539858901&hl=hu

http://video.google.com/videosearch?q=Zeitgeist&hl=hu&emb=0#hl=hu&emb=0&q=zeitgeist%20addendum%20magyar&src=3

Harcikutya | 2008. december 17. | 12:44:06

Az elmúlt két évtized kulturális és oktatási mélyrepülése pedig egészen egyszerűen hatványozza a Győzikén és Mónika Show-n nevelkedett ösztönlények számát, kiknek irányítása, befolyásolása, hihetetlenül egyszerű némi pszichológiai alapismeret, vagy csak egyszerű rátermettség birtokában.

Ez a lejtő már régen nem lejtő, hanem szakadék!

Mindettől függetlenül sok megállapítással maximálisan egyetértek, igazán csak azt hiányolom, hogy végre kimondassék, kinek az érdeke ez az egész?

sparrowxy | 2008. december 17. | 12:16:20

Mindig erdeklodve olvaso a TGM kapitalizmus szapulasat. Egy oreg Trockista muemlek, iskolazott. Ellenben azokkal akiket hatalmon akar. Azt mar lattuk, hogy mi tortenik, egy csomo durva bunko kerul hatalomra.
Az alap kerdes, ha elfogadjuk, hogy minden ember szabadnak szuletett, hogy milyen tarsadalmat tudunk felepiteni, ahol a leheto legtobb ember lehet leheto legszabadabb. Eddig ez ugy latszik, hogy ez a liberalis demokracia, kapitalista szabad piaccal. Azt nagyon szeretnem tudni, hogy milyen fajta tarsadalmat es hogyan kepzel el a TGM. (Egyebkent nem kell azt hinni minden gazdasagi valsag beutesenel, hogy itt a vilag vege.)

irriga | 2008. december 17. | 12:08:22

szentpeter | 2008. december 17. | 11:57:09

Köszi!
Jót nevettem!

szentpeter | 2008. december 17. | 11:58:44

sydney | 2008. december 17. | 08:19:40

Az emberek pontosan érzik hogy miről van szó.. nézd meg a képviselők tetszési indexét...

szentpeter | 2008. december 17. | 11:57:09

irriga | 2008. december 17. | 08:33:38

Hogyne lenne felelős... az a faszi, aki létrehozta a szocialista kapitalizmust.. és blogot ir szabad idejében..

szentpeter | 2008. december 17. | 11:53:59

Mit is csinált a kormány 6 éven át ? Szórta a lóvét a hiveknek...
A gazdasági elemzők figyelmeztették a balfék miniszterelnököt, reformokra és az államháztattás megnyirbálására van szükség, blogosferkó 5 percig gondolkodott ezen, majd szembe fordult a reformokkal, Ferkó az elsőszámu okozója a gyenge államunknak, az IMF hitel tovább gyengítette az országot..
blogosferkó nyert a kapitalizmussal, milliárdos lett, a nép csak vesztett...

TAMÁS GM | 2008. december 17. | 11:41:25

Herzen! Másrészt: a süllyedő profitráta ismeretes problémája miatt. Ha egyszer a profitok (akár relatíve) csökkennek, azaz romlik az ún. "versenyképesség", akkor (1) vagy letörik a reálbéreket, vagy (2) eladósodnak. Az utóbbi történt - és a munkásmozgalom "betagolása", "befogása", "kooptálása" miatt már nem volt a jóléti (= inflációs, állami hitelezésre épített) politika mögött masszív támogatás. Ha van rá érkezésed, kérlek nézd meg tanulmányomat: TGM: "A jóléti állam kísértete", ESZMÉLET 77 (2008. tavasz) 96-129. Köszönöm.

TAMÁS GM | 2008. december 17. | 11:33:55

Herzen! Ezért: 'A modern kapitalizmus mindkét változata (a keynesiánus, szociáldemokrata "jóléti állam" és "fogyasztói társadalom", illetve a monetarista, "kínálati oldali", neokonzervatív, ultrapiaci-egyensúlyi változat) egyaránt csődöt mondott. A tőkés centrum és félperiféria (ez utóbbihoz tartozik Kelet-Európa) gazdaságában csak úgy lehetett fokozni a kizsákmányolást, azaz növelni az értéktöbbletből keletkező profitot, növelni a fölhalmozást, fönntartani a beruházások szintjét, csökkenteni a reálbéreket, növelni a munkaintenzitást, néhol pedig a valóságos munkaidőt is, hogy az ipart szétrombolták és az alacsony bérű perifériákra telepítették ("outsourcing"), a megmaradt munkaerő foglalkoztatási föltételeit elszakították a szakképzettségtől ("deskilling") és milliókat bocsátottak el ("downsizing"). A közbiztonság és a szociális kohézió érdekében a voltaképpeni munkanélküliek jelentős részét részmunkaidőben foglalkoztatják, s ezt elkeresztelik "egyéni vállalkozásnak", "kényszervállalkozásnak", "flexibilizálásnak". A csereérték termelésére képtelenné tett populációkat roppant alacsony szinten ugyan, de eltartják - hitelből. Az állam és a szolgáltatási szféra mint "szociális foglalkoztató" hatalmas dolgozó tömegeket szív föl (az államapparátustól a bevásárlóközpontokig és az oktatásig; nem mintha értelmes vagy hasznos munkát kínálhatna nekik), és így embermilliók függenek közvetlenül vagy közvetve az állam hitelfölvételi képességétől. A piaci neokonzervatív-neoliberális kapitalizmus ugyanott végzi, mint a "jóléti állam": óriási tömegek függenek a költségvetéstől.' Hahó.

Amikor - többek között az információs technológia, az automatizálás-robotizálás, a nanotechnológia és a biotechnológia elterjedése, az ökölógiai katasztrófa és a demográfiai problémák miatt - tarthatatlanná válik a status quo, és bekövetkezik a gazdasági válság az ipartalanított és agyonprivatizált, településszerkezetileg és környezetileg tönkretett, ráadásul összeroskadó, elavult infrastruktúrájú tőkés országokban (a legsúlyosabban a félperiférián), akkor a társadalmi harmónia érdekében mérhetetlenül kiszélesített alkalmazotti középosztály (alsóközéposztály) rohamra indul a szűkülő forrásokért. Megfigyelhető, hogy a legaktívabb tiltakozó mozgalmakat a közalkalmazottak, a privatizált közszolgáltatások dolgozói és a gyakorlatilag munkalehetőség nélküli egyetemisták indítják világszerte.

kovacs | 2008. december 17. | 08:44:47

TGM meg mindig Marx hatasa alatt all a XIX. szazadban.
Igen, a valsag utan erosebbek fogunk lenni, es egy uj penzugyi rendszer lerakasa utan a vilag tovabb fog fejlodni kapitalista alapokon!

Herzen | 2008. december 17. | 08:42:47

Köszönet a "lényeglátó", humánus cikkért! De valamit nem értek: miért mondott csődöt a keynesianus, jóléti állam?
Megbukott, elbukott, a neoliberalizmus/neokonzervatizmus támadása (meg a globális "ellensúly" bukása) felőrölte. No de elbukni és csődöt mondani az két különböző dolog, nem? Vagy a szerző szerint a keynesianus jóléti állam önmagában életképtelen?

irriga | 2008. december 17. | 08:33:38

Miről is van szó?
Nincs egyéni felősség, mindenért az állam felel?

Vajon nem minden ember saját sorsának kovácsa?
Vajon nem hordja minden katona tarsolyában a marsallbotot, hanem azt majd állam bácsi osztogatja a szociális helyzet alapján?

Vajon az állam nem mi vagyunk, hanem egy Földön kivüli szörny?

sydney | 2008. december 17. | 08:19:40

edves TGM! Ha ezt a cikket 100-bol 1 olvaso megerti, akkor az mar jo arany M.o.-n.Sajnos.Mit lehet tenni? Sokat kellene az embereknek olvasnia, de mibol vegyenek konyveket es ki mondja meg nekik, hogy mit erdemes elolvasniuk? Addig amig Gyozike show-k es egyeb primitiv musorok ingyen nezhetok, a kicsit tehetosebbek pedig csungenek itt az interneten.Nagyon nehez lesz ezen bekes uton valtoztatni.Varom a tovabbi tanulmanyait, mindig elvezettel olvasom oket.

niza | 2008. december 17. | 07:56:19

Kicsit vicces, hogy a hivatásos, pártok és mások által pénzelt kommentelők 7:55-kor még nem ordibálják itt, hogy "hüje!". Hát meddig tart ezeknél a csendes pihenő?

Más: Magyarországon miért csak ez az egy ember látja, illetőleg tudja és meri kimondani a lényeget?