A zalaegerszegi forgalmista akkurátusan megterít a nagy kapcsolótábla szélén. Széthajtja a zsírpapírt, ráfektet két szelet kenyeret, s jó darab szalonnát. Kinyitja bicskáját, feltűri sötétkék egyenpulóverét. Már épp nekiveselkedne, amikor megszólítom.

- Maga sztrájkol?

- Vacsorázok - feleli a férfi, s bicskájával hessegető mozdulatokkal a szomszéd szoba felé irányít: - A sztrájkról csak az állomásfőnök nyilatkozhat.

A szomszéd szobában - a valami oknál fogva 00-s jelzéssel ellátott irodában - ülő állomásfőnök sem nyilatkozik azonban, mert szerinte ezt tiltja a szolgálati szabályzat. Az íróasztalán heverő - lopva leolvasott - papír azonban beszél helyette is: Zalaegerszeg térségében, majd tucatnyi állomásról csupán egyetlen sztrájkolót jelentettek vasárnap este. A kérdőív "nem sztrájkol" rovatában vagy negyven strigula, a "sztrájkol" részben viszont mindössze egy. A papír tanúsága szerint csak az ukki kocsivizsgáló nem vette fel a szolgálatot.

Ennek megfelelően a megyeszékhelyi állomás nyugalmas. Minden úgy fest, ahogy rendesen. A pénztárosra nem a sztrájk miatt kell várni, hanem azért mert trécsel. A WC továbbra is a hónapok óta tartó karbantartás miatt van zárva, s a padló sem a munkát megtagadó takarítók miatt koszos. A váróterem üres, kint a peronoknál is csak a "piroska" testes mozdonyvezetője téblábol. Meglepődik, amikor arról kérdezem, el tud-e indulni.

- Miért ne tudnék? A kocsit átvizsgálták, a forgalmista dolgozik, a jegykezelő jön, én megyek.

A "nyugalom szigetének" tűnik hétfő hajnalban is a zalaegerszegi állomás - igaz, az éjszakai műszakváltás során többen nem vették fel a munkát, mint vasárnap este. Emiatt már több járat is kimarad, így a "háromnegyedhatos" budapesti gyors sem indul. Ez azonban mindössze egyetlen embernek okoz bosszúságot. Kevesen járnak általában is Zalaegerszegről vonattal a fővárosba, mert drágább és sokkal lassúbb, mint az autóbusz.

A hétfő hajnali pesti gyorsra váró fiatalember is csak azért ragaszkodik a vonathoz, mert van vasutas-igazolványa.

- Ingyen még jó a MÁV, de pénzért már én is inkább busszal mennék - magyarázza.

Felkapja erre a fejét a mellette álló kalauz:

- Erről van szó. Nem a hiába ígérgetett negyedmillióért kellene sztrájkolni, hanem azért, hogy ne verjék szét a vasutat. A vonatok lassúak, az új menetrend szemétbe való. Lassan nem marad utas, így előbb-utóbb már sztrájkolni sem lesz miért!

A kalauz panaszáradatát a nagykanizsai személy érkezése szakítja félbe. A szerelvényről leszálló ellenőrnő hozza kollégáinak a híreket: Kanizsán szinte mindenki felvette a munkát, mennek a vonatok, de hogy meddig jutnak, azt nem lehet tudni. Nyakában "VDSZSZ Szolidaritás" feliratú mobiltelefon-tartó lóg. Amikor megkérdem tőle, hogy VDSZSZ-esként miért dolgozik, ingerülten közli, hogy nem nyilatkozik, s hátat fordít.

A váróterem előtt két középkorú asszony lép az egyik kalauzhoz. Szombathelyre mennének dolgozni, de nem tudják megy-e a vonatuk. Menni megy, feleli a jegyellenőr, de csak egy darabig, mert Szombathely nem fogad, így buszra kell majd szállni. Az asszonyok átkozódnak keveset, majd azon kezdenek tanakodni, mi lesz, ha elkésnek a munkából. Végül abban maradnak, emiatt kár aggódniuk - a vasútnál dolgoznak mindketten, az ő munkaadójuk egészen biztosan elnézi a késést.