Elpocsékolt tábornokok

Harminckilenc hónap, az annyi mint három év és három hónap. Magyarországon ma ennyi időt tölt hivatalban egy főkapitány. Azután áthelyezik, előléptetik vagy felmentik. A budapesti és a megyei főkapitányságok élére 1991 tavaszán neveztek ki új parancsnokot. Azóta tizenhét év telt el. Az országos főkapitányi székben heten váltották egymást, a megyei szervek és a BRFK élén összesen száznégy személycsere történt. Elemzők szerint ez egyszerűen abnormális.

Megyei rendőrfőkapitánynak lenni múló állapot. Ezt az utóbbi években nyolcvannégy volt parancsnok tapasztalta meg saját bőrén. A rendőri pálya csúcsát jelentő főkapitányi kinevezés, járjon bármekkora hatalommal és felelősséggel, viszonylag rövid időre szól. Ezt az elején persze nem mondják, valószínűleg maguk a kinevezők sem tudják. Csak úgy hozza az élet. Magyari Sándornak, Borsod megye első pályázati úton kinevezett főkapitányának például alig tizenegy hónap után távoznia kellett. Ő volt az első. Sutka Sándor tíz éven át volt hajdú-bihari főrendőr, Veszprém megyében viszont már csupán két hónap jutott neki. 2003. október 1-jén Salgó László országos főkapitány még Sutka tábornok parancsnoki rutinját méltatta az áthelyezés bejelentésekor, november végén viszont már a nyugdíjazási papírját írta alá. Hatvan napig tartó veszprémi kinevezésével Sutka Sándoré a legrövidebb hivatali idő egy megyei főkapitányság élén. Az abszolút csúcstartó, a leghosszabb időt hivatalban töltő főkapitány pedig Lukács János, aki tizenegy éve és három hónapja irányítja a Csongrád megyei rendőrök munkáját.

Rendőrfőkapitányokról eddig nem publikáltak statisztikai kimutatást, az ORFK sajtóosztályán lapunknak azt ígérték, összeállítanak egyet, ez azonban sehogyan sem akart megérkezni. Itt közölt táblázatunk saját gyűjtés, részben a kinevezésekről és felmentésekről kiadott korabeli közlemények, részben az érintettek elmondása alapján készült. Kezdő időpontnak 1991. március 15-ét választottuk, a rendszerváltás után első alkalommal ekkor újították meg a főkapitányi kart. Ez volt az első és egyben utolsó alkalom, hogy a főkapitányi tisztségre pályázatot írtak ki, igaz, az esetek mintegy kétharmadában a belügyminiszter végül nem a társadalmi zsűri által első helyre rangsorolt jelöltet nevezte ki.

Táblázatunkból kiderül, hogy a BRFK és a 19 megyei főkapitányság élén 1991-től kezdődően 104 személycsere történt. Ez főkapitányi posztonként átlag 5,2 váltás, ami azt jelenti: egy főkapitányra harminckilenc hónap jut. Kinevezésekor aligha erre számított bármelyikük is. Az egész kicsit olyan, mint amikor egy sportoló új rekordot állít fel, egy ideig körülötte forog a világ, azután jön valaki, aki még gyorsabb vagy erősebb, és egy pillanat alatt átveszi a helyét. Az élsportolók elvileg tudják, hogy a csúcson töltött idő véges, és a túloldalon már lefelé vezet az út. A rendőri vezetők nincsenek erre felkészülve.

A száznégy váltásból nyolcvannégy volt tényleges kinevezés, húsz pedig átmeneti időre szóló megbízás. Ez utóbbiak között négy olyan fordult elő, amikor a megbízott főkapitányból utóbb kinevezett parancsnok lett, tizenhat esetben valaki más kapta meg a pozíciót. (A főkapitány megbízása a kilencvenes évek első felében arra is alkalmas volt, hogy az akkor még kötelező pályázati rendszert kikerüljék.) Gergényi Péter például megbízottként irányította Hajdú-Bihar, Nógrád és Bács-Kiskun megye rendőrségét is, de korántsem ő volt az egyetlen univerzálisnak tekintett, az ország bármely területén bevethetőnek bizonyult parancsnok. Ez máris megmutatja, hogy a főkapitányi képességek rangsorában a parancsnoki tekintély nagyobb súlylyal esik latba a helyismeretnél.

Miért baj, ha gyakran cserélődnek a vezetők? Mert a változások hónapokra elbizonytalanítják az állományt, ez idő alatt a szervezet, mondjuk így, takaréklángon teljesít. A BRFK folyosói szlengjében legalább egy évig új főkapitánynak mondják az éppen kinevezett parancsnokot. Annyi idő, amíg megszokják rigolyáit, kitapasztalják, mi az, amiben nem ismer tréfát, és miben elnézőbb. Ezek fontos ismeretek. Volt olyan parancsnok, akivel nem volt szabad egy liftbe beszállni. Akadt, aki mindent papíron kért, semmit sem volt hajlandó a számítógép monitorján elolvasni. Berta Attilára úgy emlékeznek vissza, figyelt az emberekre, a folyosón kávézó nyomozókkal kezet fogva még azt is tudta, melyiküknek született előző nap gyermeke. Kökényesi Antalról az maradt meg, hogy a tábornoknál központi kérdés volt, hogyan szerepel a BRFK a sajtóban, Gergényi pedig a hirtelen elhatározott felmentéseivel (és az azokat követő munkaügyi perekkel) él tovább az emlékekben.

1991 óta a hetedik főkapitány irányítja a BRFK-t, és mindegyik másra helyezte a hangsúlyt a munkában - állapította meg Danielisz Béla, aki a Fővárosi Közgyűlés városrendészeti bizottságának 1996 óta hivatalban lévő elnökeként öt budapesti parancsnokkal állt munkakapcsolatban. Mindegyikük azzal kezdte, hogy átszervezte az elődjétől örökölt struktúrát. Fő- és alosztályok alakultak és szűntek meg, hónapokig az volt a kérdés, ki megy és ki marad a helyén. A koncepcióváltás mindig hosszú időre szóló bizonytalanságot hozott a mindennapos munkában. 1996 óta a budapesti rendőröknek az alábbi elvárásoknak kellett megfelelni: legyenek férfiasak, szolgáltatók, láthatóak, regnálóak, valamint a jog és a rend őrei.

A főkapitányi posztok növekvő rangját mutatja, hogy a kilencvenes években még nem egy parancsnokot alezredesként neveztek ki (és később lett belőlük ezredes), az ezredforduló után viszont már mindenki tábornok. Furcsa paradoxon, hogy a tábornokokat már gyorsabban váltják le, mint a régi ezredeseket. Mintha a rendszer kissé pazarlóan bánna a tábornokokkal. Vagy lehet, hogy az aranystráfos váll-lap és az aranybojt fénye már érték nélküli, üres csillogás? Mihez kezd a rendőrség a bármilyen megfontolásból fölöslegessé vált csúcsvezetőivel? A lehetőségek meglehetősen behatároltak. Egy felmentett főkapitány pályafutása táblázatunk tanúsága szerint háromféle módon folytatódhat. Új beosztást kap (mint például Kökényesi Antal, aki Budapestről Borsodba, onnan az ORFK-ra, majd a Büntetés-végrehajtási Intézet élére került), rendelkezési állományba helyezik, míg találnak valami kompromisszumos megoldást számára (Berta Attila hónapokat töltött kényszerpihenőn, mígnem a felajánlott Békés megyei főkapitányi tisztségre nemet mondott, s leszerelt). A harmadik lehetőség a nyugdíjazás, ezzel éltek többek között a különféle vizsgálatokban érintett, majd évekkel később ártatlannak bizonyult főrendőrök, mint például Gál László, Sutka Sándor, Hajzer László. Igaz, a felmentésre olykor éveket kell várni, a Sutka ellen például 2004-ben indult eljárások csak idén januárban zárultak le a Szegedi Ítélőtáblán. A különféle olajos ügyek kapcsán hírbe hozott Gál László ellen indított vizsgálatok pedig - mint arról Kurucz Ferenc ugyancsak volt békési főkapitány tájékoztatta lapunkat - aláásták a tábornok egészségét, aki 2005-ig a BM ellenőrzési hivatalát vezette, majd munkaviszonyának megszűnése után elhunyt.

Az egykori főkapitányok közül ma is állami hivatalt tölt be többek között Krőzsel Károly, volt Komárom megyei főrendőr, jelenleg a szociális tárcánál osztályvezető. Ignácz István Pest megye korábbi főkapitánya a MeH Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalának elnöke, Berta Attila az ÁPV Rt., majd a Nemzeti Vagyonkezelő biztonsági igazgatója. Sárközi Ferenc ex-baranyai parancsnok az ORFK-n főtanácsadó. Orbán Péter, aki két Vas megyei főkapitányi beosztás között országos parancsnok is volt, tudósítónk érdeklődésére úgy fogalmazott: "Négy évig voltam országos főkapitány, s ebben rekorder vagyok, azóta senki nem tudott ennyi ideig ezen a poszton maradni" - ma nyugdíj mellett a körmendi rendészeti szakközépiskolát irányítja.

A volt parancsnokok közül többen ügyvédi irodát nyitottak, vagy biztonságszolgálati vállalkozásban kamatoztatják tapasztalataikat és kapcsolataikat. (Távozásuk után két évig nem vállalhatnak büntetőügyeket, ez ugyanis összeférhetetlen a főkapitányi megbízatással, a moratórium lejárta után viszont bármilyen megbízást elfogadhatnak.) Ügyvédként praktizál többek között az egyetlen, parancsnoki tisztéről pusztán a mundér becsületéért lemondó főkapitány, Rafael Károly, aki 1995-ben azt követően kérte felmentését, hogy egy beosztottjai által tartott házkutatás során életét vesztette a gyanúsított. Rafael Károlynak ma ügyvédi irodája van Salgótarján belvárosában, és családi vállalkozásban vagyonvédelmi céget és egy sátrakat és golyóálló mellényeket gyártó üzemet is irányít.

Ügyvédként folytatja civil életét egyebek mellett Hajzer László, Pap Imre, Fazekas Attila, Lantos Bálint és Tuza László. Speciális helyzetbe került Ernyes Mihály volt baranyai főkapitány, akit a közelmúltban kizártak az ügyvédi kamarából, mivel jogerős ítélet született ellene egy ügyfele pénzének elsikkasztása miatt. A biztonsági piac egyik sikeres szereplője Debrecenben Sutka Sándor Zorning Team nevű vállalkozása. Akad, aki leszerelése után közéleti, politikai szerepet vállal, Kurucz Ferenc például nyolc hónapig Békéscsaba jegyzőjeként dolgozott, majd a Pintér Sándor nevével fémjelzett Civil Zrt.-nél helyezkedett el. (Pintér karrierje példa nélküli, hiszen beosztott nyomozótól a belügyminiszterségig vitte, s napjainkban a volt főkapitányok közül minden bizonnyal ő a legmódosabb vállalkozó.) Kurucz tábornok egyébkénbt ma Csongrád város önkormányzatában frakcióvezető az Öszszefogás Csongrádért nevű civil szervezet elnökeként. Hajzer László a Nyíregyházi Közgyűlés Fidesz KDNP-frakciójának helyettes vezetője, Havasi Zoltán volt nógrádi főkapitány pedig a szécsényi önkormányzat munkájában vesz részt.

Gergényi Péter - aki ebben a cikkben nem kívánt megszólalni - korábban nyilvánosságra került sajtóértesülések szerint Leisztinger Tamás cégcsoportjánál folytatja pályafutását. A Bodrácska János által irányított Reál Véd-Delta Kft. honlapja impozáns referencialistát sorol fel, a cég neve időnként a hírekben is felbukkan. Legutóbb például arról lehetett olvasni, hogy felbontják vele a BRFK objektumainak őrzésére kötött 160 milliós megbízást.

Néhány főkapitány esetében a nyugdíjazás tényleges visszavonulást hozott, mint például a veszprémi Bartalus Antal, a zalai Hantos Ferenc vagy a tolnai Bátorfi György esetében. A nyugdíjba vonulás ugyanakkor egy aktív, ám teljesen civil élet kezdetét jelentette például Komáromi István esetében, aki szerzőként és énekesként a szórakoztatóiparban érdekelt vállalkozóként folytatja, és, mint mondják, produkciójára a szomszédos országokban is van kereslet. A somogyi Dégi Endre borászattal tölti idejét. Kopasz Árpád hajdani Szolnok megyei parancsnok, aki az ORFK személyügyi szolgálatát is vezette, nyugalmazott tábornokként - tanácsadói és biztonságtudományi elfoglaltságai mellett - szakvizsgás természetgyógyászként, bioenergetikusként és fülakupunktúrás addiktológusként tevékenykedik, és a néprajzi értékkel is bíró ételrecepteket gyűjti, főiskolai jegyzeteket ír és főzőversenyeken zsűriz.

Budapest tizenharmadik kerületében, a Keszkenő utcában van egy zártkörű, exkluzív klub. A neve: Rendőrtábornokok Egyesülete. Felvételi követelmény a tábornoki rendfokozat vagy a korábban betöltött megyei főkapitányi tisztség. A tagok száma jelenleg negyvennégy, az elnök Bodrácska János. Miután eredeti célkitűzésüket - tapasztalataik átadását az aktív rendőröknek - az első három évben nem sikerült megvalósítani, a szervezet egyfajta véd- és dacszövetséggé alakult. "Támogatjuk egymást, tanácsot adunk a másiknak, az egyesület segít betölteni azt az űrt, amelyet leszerelés után éreznek a tagok" - mondja Lantos Bálint titkár. Majd hozzáteszi: hitvallásunk, hogy nem lövünk visszafelé. Azaz nem bántjuk a testületet, amelynek hosszú ideig tagjai voltunk.

Cikkünk elkészítésében közreműködött Boda András, Doros Judit, Farkas Csaba, Kácsor Zsolt Ránki Péter, Schwartzenberger István, Ungár Tamás.< /p>

Feudális viszonyok konzerválódtak

- állítja Finszter Géza, az Országos Kriminológiai Intézet munkatársa

Nem tekinthető normálisnak, ha a főkapitányok három és negyedévente váltják egymást, a gyakori vezetőváltás azonban nem oka, hanem csupán tünete a rendőrség betegségének - véli Finszter Géza, az Országos Kriminológiai Intézet munkatársa. A rendőrség működését hosszú ideje kutató egyetemi tanár szerint a testület egyik komoly problémája, hogy mai formájában is a pártállami időszak felülről irányított, a hatalmat centralizáló szervezeti modelljét követi.
- A rendszerváltás után két út állt a rendőrség előtt - eleveníti fel -, az egyik, hogy egy modern, a közigazgatás részeként működő rendőrséget hozunk létre. Ennek első lépése volt, amikor Szabó Győző személyében egy civil került az ORFK élére, és ebbe az irányba mutatott a megyei főkapitányi tisztségekre 1991-ben kiírt pályázat, még annak ellenére is, hogy az esetek kétharmadában végül nem az önkormányzatok által támogatott jelölteket nevezték ki. A másik út a hatalmat koncentráló központi hierarchiában működő szervezet kiépítése volt. Az 1994-es rendőrségi törvény végül ez utóbbit jelölte ki a magyar rendőrségnek.
Egy központilag irányított szervezet akkor működhetne hatékonyan, ha a szakma legjobbjai állnának az élén. Ez a rendőrség esetében már azért is lehetetlen, mivel a rendőri munka önmagában több szakmából áll össze, hiszen a forgalomszervezés éppúgy része, mint a bűnügyi technika alkalmazása. Másrészt a szakmai és a hierarchikus irányítás kölcsönösen kizárják egymást. Finszter Gézának az egyik volt megyei főkapitány azt mondta: "vegyétek ám figyelembe, hogy mi egy feudális szervezetben működünk". A kutató egyik kedvelt példája: ha a központból szerdára országos piacrazziát rendelnek el, a razziát akkor is megtartják, ha az adott városban kedden tart nyitva a piac. A helyismeret azonban nem nélkülözhetetlen képessége a vezetőknek, ezt jelzi, hogy néhány parancsok több megyében is volt főkapitány. Mellesleg ez a központosított modell az oka például a mindenki által kárhoztatott statisztikai szemléletnek, mely a minőség helyett a rendőri munka mennyiségére helyezi a hangsúlyt, és amelyen soha, egyetlen főkapitány sem tudott túllépni.
- A hierarchikus szervezetben csak a magasabb beosztásba jutás jelent sikert - mondja Finszter Géza. - Ha egy jó szakembert mondjuk a városi kapitányságra helyeznek át, azt büntetésként éli meg az alacsony presztízsű beosztás miatt, értéke csak az előrelépésnek van. Mindenki azonban nem léphet följebb...
A szervezet abszurd működésére Finszter egyik ismerősének leváltása szolgáltatott szemléletes példát. A kutató által meg nem nevezett tábornok több főkapitány társával együtt abban a tudatban lépett be a miniszter irodájába, hogy kitüntetésre vagy soron kívüli előléptetésre hívták be őket. Ezzel szemben felmentésük hírét közölték velük, "álltak ott némán, mint Dreyfus kapitány, mikor letépték a váll-lapjait" - mondta a kutató.

Interregnum a londoni rendőr-főkapitányság élén

Belső feszültségek terelik el a Metropolitan Police figyelmét az égető biztonsági kihívásoktól. Az egyrészt London rendjének fenntartásáért, másrészt a legnagyobb főkapitányságként a szigetország egésze felett bizonyos hatáskörökkel rendelkező Metropolitan Police feje, Sir Ian Blair éppen december 1-jén távozott hivatalából.
Mégpedig ellentmondásos körülmények között, azt követően, hogy a májusban megválasztott konzervatív londoni főpolgármester, Boris Johnson azon a napon, amikor átvette a Metropolitan Police Authority (MPA), a rendőrséget felügyelő hivatal elnöki székét, kerek perec Sir Ian szemébe mondta, hogy nem kíván vele együtt dolgozni. A kénytelen-kelletlen benyújtott lemondást a kinevezésért felelős belügyminiszter, Jacqui Smith vonakodva, de elfogadta.
Az ok nyilvánvalóan politikai, hiszen Sir Ian tagsági könyv nélkül is munkáspárti szimpatizánsnak számított, de volt néhány ügy is, amellyel halványabbá lehetett tenni a politikai szálakat. Utódlása idő- és energiaigényes lesz, hiszen már az országos napilapokban megjelentetett álláshirdetés megfogalmazása miatt is összevitatkozott a belügyminisztérium és a főpolgármesteri hivatal. Az új rendőrfőkapitány személyére az MPA tesz javaslatot a kinevezést aláíró belügyminiszternek. Sir Iannak utolsó munkanapja előestéjén legalább egy, a rendőrség hírnevét alaposan besározó ügyet sikerült lezárnia. Bíróságon kívüli megállapodást ért el a Scotland Yard legmagasabb rangú ázsiai származású rendőrtisztjével, Tarik Ghaffurral, aki a nyilvánosság előtt faji alapú diszkriminációval vádolta főnökét, illetve magát a londoni rendőrséget.
A 34 évi szolgálat után visszavonuló főkapitány-helyettes tekintélyes, 300 ezer fontos (92,4 millió forint) kártérítéssel és több mint félmillió fontos nyugdíjelőleggel vigasztalódik.
Az 55 éves, cambridge-i végzettségű Sir Ian Blairnek a rendőrség volt az egyetlen munkahelye, de a csúcson csak három évet töltött. Ezt az időszakot beárnyékolták a 2005. júliusi londoni terroristaakciók, különösen Jean Charles de Menezes brazil villanyszerelő indokolatlan agyonlövése a Stockwell metróállomáson, majd a súlyos hiba eltussolására tett főkapitányi erőfeszítés. A szerencsétlen bevándorló halálával foglalkozó vizsgálat mindeddig nem zárult le. A stáb körében egyre népszerűtlenebb Sir Ian iránti bizalom megrendülésének további oka volt, hogy 2001 és 2008 között hárommillió font értékű számítástechnikai és PR-szerződést kötött egy céggel, melynek élén régi, meghitt barátja áll. A munkát állítólag harmadennyiért is el lehetett volna végezni. Hiába kezdődött fegyelmi vizsgálat az ügyben, Sir Ian hétfői búcsúztatása után természetesen mindez okafogyottá vált. (R. Hahn Veronika, London)

Németország: tizenhatan egy csónakban

Németországban a rendőrség alapvetően tartományi hatáskör, vagyis a tartományok száma után legalább tizenhat különböző rendőrségről lehet beszélni. A regionális különbségek ellenére sok a közös pont. A Tetthely-sorozatból ismert zöld-bézs uniformist egyre több tartományban cserélik le a sötétkék egyenruhára.
A 82 millió lakosú Németországban - a repterek és a vasút biztonságáért felelős szövetségi rendőrségnél szolgálókat is beleszámítva - mintegy 270 ezer rendőr teljesít szolgálatot. A volt NDK-ban viszonylagosan még mindig több a rendőr, mint az egykori NSZK-ban. Az újraegyesítés után a "népi rendőrség" állományát lényegében átvették, csak a vezető beosztásúakat cserélték le nyugatról importált tisztekkel.
Miközben Európa vezető gazdasági hatalmában a lakosság legalább tíz százaléka "migrációs hátterű", azaz bevándorló, a rendőri állomány nem tartott lépést e társadalmi fejlődéssel. Összességében a német rendőrök egy százaléka számít "migrációs hátterűnek". A bevándorlócsaládokból származó fiatalok verbuválásáért a legtöbbet Hessenben tették, e tartományban a legtöbb a török és "poszt-szovjet" hátterű rendőr, akik törökül, illetve oroszul is beszélnek.
A pálya - főleg a köztisztviselői (Beamter) státus és a kedvező nyugdíjfeltételek miatt - vonzó, Berlinben azonban sok rendőr kényszerül másodállást vállalni. A tartományi rendőrszakszervezet több hónapos elkeseredett bérharc után az idei évre 300 eurós egyszeri juttatást, 2009-től pedig havi 65 eurós pótlékot tudott kiharcolni.
A "kopókat" Németországban is sikk szidni, de a felmérések szerint a testület társadalmi presztízse magas - a testület bizalmi indexe a szövetségi alkotmánybíróságéhoz közelít. Több kereskedelmi tévé sugároz "zsaru-show"-kat, amelyek bepillantást nyújtanak a rendőrök hétköznapjaiba - a járőrök látványos kommandósakciók helyett családi viszályokat simítanak el vagy gyorshajtókat büntetnek. "Fekete bárányok" persze itt is akadnak. A közúti ellenőrzés során elkövetett megvesztegetés errefelé ismeretlen, ugyanakkor Berlinben nagy feltűnést keltett, hogy rendőrök szolgáltattak adatokat annak a honlapnak, amelyen közzétették az összes sebességmérő civil autót, bevetési útvonallal, fotóval és rendszámmal egyetemben. (Dési András, Berlin)

 

 

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.