Hajnal a kisvárosi bolhapiacon
A fehér inget, szövetnadrágot, hegyesorrú bőrcipőt viselő férfi nyakán, csuklóján megcsörren a sok arany, ahogy lehajol a gépért. Gyakorlott mozdulattal rántja be a motort, de látni, a tanulópénzt megfizette egykor: már csak kilenc ujjal ragadja meg a fűrész markolatát. Büszkén túráztatja a motort, aztán vidáman hasogatja gépével a levegőt.
A berregésre összeverődik a kanizsai bolhapiac hajnali közönsége.
- Szürke a füstje, köpi már az olajat - jelenti ki mindent tudón a nézők egyike.
- Köpi a francokat! Jó gép ez, megér ötven rongyot. Vennék is egyet, ha lenne miből - ábrándozik a mellette álló tréningruhás, s nagyot ugrik, amikor fűrészével hadonászva körbeperdül a nézők gyűrűjében az árus.
A motor aztán elhallgat, az emberek pedig odébbállnak. Hogy aztán a "német" asztalánál ismét összefussanak. Magyarul alig tud a kereskedő, pedig évek óta itt árul már. Most épp a régi oklevelei, bankói, érméi mellé kitett kenyérsütő a sláger nála.
- Brot! - mutatja a szerkezetet a német, s keveréknyelven tukmálja a holmit. - Nagyon gut, ocsó'. Brot nagyon schnell machen!
A piac másik "németénél", az ezerötös Zsiguliból áruló sármelléki használtcikk-kereskedőnél agyagkorsók vannak terítéken, de a kirakott szórólapok szerint kérésre ruha, könyv, műszaki cikk, de még olcsó nyaraló beszerzése is intézhető itt. A lomisok szakaszánál Ausztriából, Németországból "importált" bútorok, mosógépek, kerékpárok, mopedek tömkelege. Az egyik fehér furgonból használt ruhákat, cipőket szórnak a földre terített nejlonra. Az egyik gyerekcsizmában ott virít még első tulajdonosának filccel beírt neve: "Nicole." Üvöltve ellenkezik egy gyerek, amikor anyja rákényszeríti a próbára. Paszszol a csizma a lábára.
- Mennyi? - kérdi az anyuka.
- Ötszáz - veti oda a lomis.
- Kétszáz?
- Négyszáz.
- Háromszáz?
- Háromötven.
- Háromért viszem.
- Vigye.
A pergő alku után az aszszony tescós szatyorból húzza elő a bukszát. Papírpénz nincs benne. Ötvenesekben, húszasokban számolja le a pénzt.
Mögötte eközben elegáns férfi és nő sétál sutyorogva.
- A Géza is meghalt? - döbben meg a pelerines asszony a bőrkabátos férfi hírén, s még többet akar tudni. - Mikor? Mi vitte el? Sokan voltak a temetésén?
A választ nem érteni, mert az egyik árus lecsap a jómódúnak látszó nőre.
- Szépasszony! Szinte új bőrgarnitúra, magácskának olcsón megszámítom!
Amott a kórház egyik orvosnője korzózik kirúzsozva, kifestve. Szemét legalább anynyit jártatja a nézelődőkön, mint a pokrócokra, asztalokra kitett portékán. Aztán a város egyik képviselőjét látni, amint szinte mindenkinek odaköszönve lépdel komótosan. Udvarias érdeklődéssel szemléli egy ismerős nemrég született gyerekének fényképeit, majd mosolyogva gratulál.
- Az a tévé érdekelne! - mondja odébb egy férfi, s már nyitja is bevásárlószatyrát az árus felé. - Villanymotorom, pecabotorsóm, hajszárítóm van. Csere érdekel?
Felbukkan aztán a piac egyik törzsvevője, egy balatoni város antikváriusa. Testes, ősz szakállú ember, télen-nyáron kopott kordzakóban, állandóan cigarettázva, megfontolt léptekkel halad. Megvizsgál festményeket, rozsdás szablyát, késeket, régi írógépeket. Pókerarccal tapogatja, vizslatja a holmit. Az eladók meg sem próbálnak kedvében járni, ismerik, becsapni őt úgysem tudják.
- Csepel motor kellene! - lép egy srác a húszezerért kínált konyhabútorán ücsörgő kopasz férfihoz. Az ember rögvest telefonjáért nyúl, hogy felhajtsa az árut.
- Egy csóka Csepelt keres. Tudsz szerezni? - informálódik a kopasz, majd a készülék mikrofonját kezével betakarva a sráchoz fordul. - Van Csepel. Pontosabban Jawa. De az majdnem ugyanaz. Nagyon szép, a papírjai is rendben vannak, csak forgalmit kell csinálni. Harminc, ha ma fizetsz!
- Csepel kell - erősködik a srác, mire a kopasz kissé ingerült lesz, s újra a telefonba szól. Aztán elégedetten közli a híreket: - Csepel az nincs, de van Simson, MZ, Yamaha és a Jawa. Ebből lehet választani.
A piac szélén öregember kuporog a sámliján. Előtte széthasított nejlonszatyron portékája. Anyacsavarokat kínál, darabját öt forintért. Van még használt konnektor és fúrószár ötvenért, harapófogó, csavarhúzó százért. Csak ül az öreg, s mozdulatlanul, közönyösen bámul maga elé. Közben olcsón kínált kölyökkutyák nyüszítése keveredik a stílfűrész sivításával, kürtős kalács illata vegyül benzinszaggal. Emberek alkusznak kitaposott gyerekcipőre, vadásznak hírekre halálról, születésről, seftelnek kicsiben és nagyban, árulják legutolsó vagyontárgyaikat.
