Dohányosoknak örökbe fogadni tilos!
Megütközést keltett a szigetországban a hír, hogy az északkelet-londoni Redbridge kerület vezetése úgy határozott, hogy dohányosok nem lehetnek nevelőszülők. A tilalom 2010-ben lép életbe és célja a gyermekek megóvása a passzív dohányzás veszélyeitől.
A redbridge-i önkormányzat egyik tagja sajtónyilatkozatában nem vitatta, hogy "nehéz kérdésről van szó, és sok ember érezheti úgy, hogy ez durva beavatkozás a személyiségi jogokba". A tanácsi vezető arra hivatkozik, hogy a "dohányzás fokozza a súlyos gyermekbetegségek veszélyét". Redbridge önkormányzata kész figyelembe venni esetleges rendkívüli körülményeket, de elsőrendű feladatainak egyike a felügyelete alá tartozó gyermekek védelme. A grémium minden támogatást kész megadni, hogy a potenciális nevelőszülők le tudjanak szokni a dohányzásról.
A Fostering Network elnevezésű jótékonysági alapítvány aggodalmának adott hangot. Hiába üdvözölendő a füstmentes környezet, helytelen az általános tilalom. "Nem szabad elvenni a kedvét valakinek az örökbefogadástól vagy nevelőszülői felelősségvállalástól csak azért, mert egyszer-egyszer a kertben, vagy esti szórakozás közben rágyújt egy cigarettára. A nevelőszülői küldetés többről szól, mint pusztán a dohányzásról". A karitatív intézmény javaslata, hogy a dohányosok száműzését csak az öt éven aluli gyermekeknél vezessék be.
Ellenzi a lépést Patricia Morgan író és örökbefogadási szakértő is. Véleménye szerint ideális esetben a nevelőszülők nem cigarettáznak, ugyanakkor a gyerekek még mindig jobban járnak, ha egy dohányos vállalja fel a gondozásukat, mint ha nevelőotthonba kényszerülnek. A rendelet ellen tiltakozók felvetették a kérdést: vajon a jövőben az önkormányzat csak olyan szociális munkásokat alkalmaz-e, akik nem dohányoznak? Jelenleg körülbelül 17 ezer gyermek él nevelőotthonban Nagy-Britanniában, részben azért, mert nincs elég nevelőszülő. Ennek oka az, hogy egyre kevesebben akarják megosztani családi életüket gyakran viselkedési problémákkal küzdő fiatalokkal.
A dohányosok diszkriminációjára Magyarországon is voltak már kísérletek. Nyilvánosan legutoljára Mikola István egykori egészségügyi miniszter "vegzálta" a dohányosokat, amikor kijelentette: aki nem szokik le, nem dolgozhat a minisztériumban. Akkor többen is diszkriminációval vádolták, s igazuk is volt: a munkaadó legfeljebb a munkahelyen szabhat korlátokat, azzal viszont, ha előírja, hogy otthonában, szabadidejében ki, mit nem tehet, alkotmányos jogokat sért.
Magyarországon egyébként leginkább az álláskeresésben okoz, okozhat hátrányt a káros szenvedély. Ez annak ellenére is igaz, hogy az Egyenlő Bánásmód Hatóság diszkriminációként kezeli azt, ha valaki hirdetésben tünteti fel, hogy csak nemdohányzók jelentkezését várja az állásra. Ha tehát az alkalmazás kizárólagos akadálya a dohányzás, abban az esetben a munkáltató diszkriminációt követ el. Ha ez bizonyítható, büntetést kell fizetnie.
Ugyanakkor az is igaz, hogy a britekéhez hasonló, a dohányosokat sújtó diszkriminációról Magyarországon még csak nem is hallottak.
Dénes Balázs, a Társaság a Szabadságjogokért ügyvezetője szerint a dohányzás addikció, betegség, ez alapján pedig nem érhet senkit hátrány.
- Ha az elbírálást nézzük, nem az a veszélyes, ha valaki dohányzik, hanem ha másokat passzív dohányzásra kényszerít, a kettő pedig nem feltételezi egymást. Csak az lehet kizáró ok, amivel mást veszélyeztethetek - mondja a jogvédő. Osztja ezt a véleményt Kolláth György alkotmányjogász is, aki szerint egészen biztos, hogy ha valaki ilyen alapon pert indítana, azt meg is nyerné. Szerinte minden olyan rendelkezés, ami a dohányost arra kényszerítené, hogy megfossza magát a szenvedélyétől, alkotmányos jogokat sért, hiszen ellentmondana az önrendelkezés jogának.
- Igaz - teszi hozzá -, a munkavállalás esetében más a helyzet: míg a közhivatalokban igen, addig a cégeknél már nehezen védhető a dohányos. Itt ugyanis hivatkozhat arra a munkaadó, hogy dolgozója akkor, ha a munkaideje 10-11 százalékát elfüstöli, bevételkiesést okoz. Az alkotmányjogász szerint azonban a dohányzással kapcsolatos legfőbb alapelvként azt kéne érvényesíteni, hogy az "állam nem ütheti ki a cigarettát az emberek kezéből".