Nőtincsi mesterkedések
Erről beszélnek mostanában Nőtincsen. A tragédia, bármily borzasztó, megolajozza a falu képzeletét. Ezzel vannak elfoglalva azok a horgászok is, akiknek kevés közük van a szép fekvésű településhez. (Ötezren váltanak napijegyet évente, ami azért érdekes, mert tele a környék jobbnál jobb horgászhelylyel.) A nőtincsi tározót húsz éve építették, 50 hektárt árasztottak el vízzel. Ebből öntöznek, megoldották a belvízproblémákat. A húszhektáros horgásztó és a vendégház ügyeit fogyatékkal élők viszik. Évente 10-15 millió forint tiszta bevételt termelnek a falunak.
Nincs gond az elköltözéssel, de nem azért, mert helyben oly sok lenne a munka. A nőtincsiek Rétságon, Vác megmaradt üzemeiben, de leginkább Pesten dolgoznak. A rendszerváltozás csaknem két évtizede alatt a lakosság fele kicserélődött. A "gyüttmentek" többsége az autós, könynyen mozgó pestiekből került ki. Találunk köztük neves tudóst, vezető menedzsert, politikust, újságírót. Annyian azért mégsem voltak, hogy ellensúlyozni tudták volna a halálozás miatti lakosságfogyást. Nőtincsen kitalálták, hogy bérlakásokat kell építeni. Tizenöt halasztott értékesítésű bérlakást adnak át a falu közepén, nyolcvan százalékban "vidékiek", többségében budapestiek költöznek ide, de jön egy család Szombathelyről is. A 15 nőtincsi önkormányzati lakás arányaiban annyit tesz, mint ha Budapest 20 ezer ilyet létesítene.
Nemzetiségi konfliktusok nincsenek a faluban (amikor firtattam, menetelt-e már itt a Magyar Gárda, azt felelték, nem, és hozzátették, nem is fog). Nőtincs ugyan a szorgalmas svábok lakta Berkenyével és Szendehellyel, illetve a szlovákok lakta Felsőpeténnyel és Ősagárddal ellentétben inkább magyar falunak számít, de rengeteg a keveredés. Az előítéletek ellen egyszerű módszert alkalmaznak. A kulturális egyesület tánccsoportjában, a színjátszó körben vagy a kórusban nem számít, ki honnan jött. A Nőtincsi Kulturális Egyesületnek 80-100 tagja van. Itt levezetődnek az indulatok. Az iskolában német és szlovák nyelvet is oktatnak.
Mégis: min szoktak összeveszni az emberek? - faggatózom tovább. Mint máshol, többnyire hülyeségeken, összegzem a választ, és rögzítek egy történetet. Egy ember szép kerítést épített, az oszlopokat téglából falazta, s a tetejére műkő lapot tett. A szomszédját zavarta ez nagyon, s panaszt tett amiatt, hogy négy centire átlóg a telkére a műkő perem. Kihez forduljon, hová menjen? A helyi vezetőktől azt a választ kapta, először is menjen a p...ba, ne tegye magát nevetségessé. A panaszos jogi útra terelte az ügyet, végül két centit le kellett vágni a műkő lapokból.
A polgármester nevet és legyint: ritka az ilyen viszálykodás, de azért az ősi törvény, a "dögöljön meg a szomszéd tehene" itt is működik. Úgy próbálja az efféle ügyek élét venni, hogy nincs fogadóórája, bármikor bárki beszaladhat hozzá, ha baja van.
Az 56 éves Szegner László 1985 óta áll a falu élén. Nem politikai, sokkal inkább emberi támogatást tudhat maga mögött. Tudják, ki volt a nagyapja, ismerték fiatal felnőttként, amikor még szilikát-vegyipari gépész volt. Mindig függetlenként indult, mint általában a képviselő-testületi tagok is. Akadt elvétve egy-egy pártjelölt üstökös (a Fidesz részéről), de nagyon könnyen meg tudta számolni a szavazatait. A testületben pedagógus, orvos, varrógépműszerész, fiatal anyuka, útépítő mérnök, középiskolai tanár is tevékenykedik. Az országos politikának megvannak a helyi zászlóvivői, ebből azonban nincs megosztottság. Ahogy Szegner László fogalmaz, fölösleges párttagkönyvet lengetni, a választásokon úgyis mindenki azt kapja, amit megérdemel.
A polgármester elégedetlen a "nagypolitika" önkormányzatokkal kapcsolatos cinikus hozzáállásával. Mint mondja, a "kabátos magyarok" ellehetetlenítik a helyi közintézmények finanszírozását, ha pedig a települések avval érvelnek, hogy méltányosnak és elégségesnek kell(ene) lennie a központi ellátásnak (egészségügy, oktatás, közhivatalok), azt a választ kapják, ha nincs elég pénzük, szedjenek helyi adókat. - A körjegyzőség munkájához szükséges 45 millió forinthoz tízet helyből kell hozzátennünk - mondja Szegner László. - Hét település közös intézményeinek 140 milliós a költségvetése, ehhez az állam 68 milliós támogatást ad. A többit tegyük hozzá mi. Ez sokszor csak úgy lehetséges, hogy eladogatjuk az ingatlanjainkat. Telkeket, erdőt, mindent eladunk.
Van azért a falunak néhány nagy "dobása". Az egyik egy magánvállalkozás, a Seholsziget Élménypark. A tulajdonos a Felvidékről emigrált Ausztráliába, majd Nőtincsre jött, s több mint húsz hektáron építi indiántáboros óriás játszóparkját. Izgalmas lesz, tavasszal nyílik meg. A Szent Flórián Fogadó és Csárda uniós támogatással épült (tejhabbal adják a kapucinert, ami jelzi, ügyelnek a finom részletekre).
A látványosságok sorában az első hely mégis Nógrád megye (vagy az ország?) legimpozánsabb futballöltözőjéé. Maga a focipálya is különleges. Annyira jó a füve, hogy itt még a vakondok is csak a taccsvonalon kívül mer túrni. No, de a tornyocskás öltöző! Huszonhárommillió forintba került. Az építés során az volt az elsődleges cél, hogy aki idejön játszani, az öltöző láttán moccanni se tudjon a sárga irigységtől. Ez működhet, mert a nőtincsi aranylábú gyerekek legutóbb 6:1-re, előtte meg 7:1 verték ellenfelüket. Ráadásul - Majnik János váci ifiutánpótlás-edző jóvoltából - rengeteg a nőtincsi kölcsönjátékos a környékbeli csapatoknál.
Vannak persze settenkedő ellenlábasok. A Nőtincs SE évekkel ezelőtt Pest megyében játszott, hazajött aztán a nógrádi mezőnybe. De egy meccsen szabálytalanul léptetett pályára egy játékost. Le is vontak tőle mindjárt 22 pontot!
Zajlik az élet.
