A cigánytelep

Máté János

Ruhák száradnak a házak előtt a sátoraljaújhelyi cigánytelepen. Az asszonyok mosnak, teregetnek. Mivel munkája csak néhány romának van, kora délután nagy az élet az utcákon. Öt perce sem vagyunk a telepen, kísérőnkkel, Márton Andrással épp csak néhány mondatot váltottunk, amikor egy nő, karján egy kisgyerekkel, körülötte másik hárommal, papírokkal a kezében szalad felénk. Azonnal beszélnie kell Márton Andrással, aki, amellett, hogy a helyi kisebbségi önkormányzat tagja, amolyan vezetőféle, tekintélyes ember a telepen. A gyámhivatal írt. Az asszony el tudja olvasni a levelet, de azt már Márton Andrástól szeretné megtudni, hogy a hivatalos mondatok jót vagy rosszat jelentenek. Ha már ott vagyunk, azt kéri, nézzük át mi is. Böngésszük a levelet, aztán Márton András közli: ez most jó. A család hamarosan újra teljes lehet: a hiányzó két fiút hazaengedhetik az intézetből.

Három éve vitték el őket, az asszony szerint is jogosan, hiszen nem volt lakásuk. Most viszont már van lakás is, munka is, ezért remélik, hogy visszakapják a gyerekeket. Márton András másképp látja, a nagylányra mutat:

- Őt fel tudták nevelni egészségben, akkor a fiukat miért kellett elvenni? Vagy ha ő is veszélyben volt, miért nem vitték intézetbe, mint a testvéreit? Ennek az egésznek semmi értelme - mondja. Hozzáteszi: a romák az ésszerűséget hiányolták a legjobban nyáron is, amikor az egész ország Sátoraljaújhely nevétől volt hangos.

Talán a megyében összesen nem vittek el annyi gyereket intézetbe, mint innen, Sátoraljaújhelyről - ezt már Márton Mihály, András testvére, a helyi kisebbségi önkormányzat elnöke állítja. Azt mondja, hogy hetente-kéthetente most is elvisznek egy-egy roma gyereket, összesen már harmincnál is többen kerültek intézetbe.

Vissza még egy gyereket sem adtak, bár az elnök szerint az egyik ügy jól áll.

- A nagymama kiveheti az öt gyereket az intézetből, nála lakhatnak ezután. Ő nem újhelyi, talán ezért is sikerült rendezni ezt az ügyet - mondja. Márton Mihály szerint ugyanis el akarják űzni a romákat Sátoraljaújhelyről, ezért viszik intézetbe a gyerekeket.

- Ott van például a Lakatos család. A mai napig nem tudjuk, velük mi volt a probléma - mondja. A Lakatos gyerekek kiemelése kavarta a legnagyobb vihart: a három fiút és a két lányt kutyás rendőrök segítségével, felháborodott romák gyűrűjében vitték el a gyámhatóság emberei. Ezután tüntettek a romák a városháza előtt.

Lakatos Sándorné a gyerekek szobáját mutatja
Máté János Márton Mihály azt mondja, ha nincs az a vihar júniusban, ami megrongálta a romák házait, a Lakatos gyerekek ma is otthon lennének.

- Előtte a kutya sem nézett a családra, utólag meg leírtak mindent, hogy életveszélyes a ház, meg hogy a nagyobbik gyerek nem járt iskolába - meséli. A 13 éves fiú ugyanis bokszolni járt ki Szlovákiába, sok más roma gyerekhez hasonlóan. Márton Mihály személyesen is megnézte a küzdelmeket.

- Van ott orvos, védőfelszerelés meg minden. Kevés lehetősége van egy cigány gyereknek, miért ne menjenek? Persze, ne iskola helyett. Ez volt az első ok, aztán kreáltak szociális okokat is - állítja.

A Lakatos házban most nagy a csend. Az édesapa dolgozik, az anyát a gyámhivatalba induláskor értük utol. Mindennap megy, akár van félfogadás, akár nincs, ahogy ő mondja, "bolygatja" őket, hogy mihamarabb visszakapja a gyerekeket. Az előtérben két babakocsi és két nagy zsák krumpli. Sérült mennyezet, egy nagy púp a plafonon, alá építve egy oszlop, ez tartja a mennyezetet. A gyámügy szerint életveszélyes. Az asszony szerint már a vihar előtt is így volt, csak akkor ez még nem érdekelt senkit. Megmutatja a gyerekszobákat: az egyikben ágyak, játékok, tévé. A másikban az ágyon összehajtogatva gyerekruhák, sorba állítva kiscipők. Fürdőszoba nincs, csak egy lavór, de az egész házban tisztaság és rend van.

- Egy nappal azelőtt, hogy elvitték a gyerekeket, voltak itt környezettanulmányon. Körülnéztek, mondták, hogy szépek a szobák, de egy szóval se, hogy valami baj van - meséli.

Lakatosék minden héten meglátogatják a gyerekeket. Kétfelé kell menniük: a nagyobbak Miskolcra kerültek, a legkisebb lány pedig Nagybarcára. Egyre nehezebben viselik a távollétet, ráadásul az egyik fiút bántották is az intézetben.

- Minden héten sírnak, amikor elmegyünk. A kislány meg a mai napig fél, állandóan emlegeti a rendőrautókat meg a kutyákat - teszi hozzá.

Az asszony szerint egy dologban igazuk volt a gyámügyeseknek: a legnagyobb fiú valóban nem járt rendszeresen iskolába, és tényleg bokszolt Szlovákiában. Nem tudták rávenni, hogy többet járjon iskolába. Azt viszont nem érti, hogy miért vitték el az összes gyereket. Azt sem érti, hogy ha életveszélyes a ház, ők miért lakhatnak benne. Ahogy az is kérdés, hogy miért nem ajánlották fel azt a lehetőséget, hogy rokonoknál helyezik el a gyerekeket. Az asszony testvére ugyanis befogadta volna őket.

Rajhárt Zoltán, a gyámhivatal vezetője szerint nem csak a boksz és a ház állapota volt a baj.

- Amellett, hogy a ház életveszélyes, amit műszaki szakemberek állapítottak meg, és a bokszmeccsek legális voltáról semmilyen igazolást nem tudtak mutatni, a gyerekek higiénés állapotával is gond volt - mondja. A gyerekek tetvesek, koszosak voltak, ezért is kellett lépnie a hivatalnak.

Lakatosék úgy tudják, hogy most két lehetőségük van: vagy álmennyezetet építenek, vagy elköltöznek, különben nem kapják vissza a gyerekeket. Pénzük nincs, az önkormányzattól kértek segítséget. Márton András szerint érthetetlen, hogy miért nem kaphatják meg az üresen álló egykori tanodát átmeneti otthonként, holott ő és a családja is megkapta, miután a vihar megrongálta a házukat.

- Fogy az erőnk, már nem bírjuk sokáig - sír az asszony. - Ha találkozunk más családokkal, amelyeknek szintén elvitték a gyerekeit, egymást biztatjuk, ez ad valami reményt.

Tüntetni még egyszer biztosan nem fognak. Márton Mihály legalábbis ezt mondja. Nem látja értelmét, hiszen szerinte úgysem áll velük szóba, sem a polgármester, sem a jegyző.

- Két év alatt kétszer beszéltem a polgármesterrel, azt is én kezdeményeztem. - Most az ombudsmanhoz fordulnak. - Azért, mert ennek az egésznek bújtatottan az a célja, hogy a város etnikai arányai megváltozzanak. Az óvodában ugyanis már 50 százalék a romák aránya, az általános iskolában 30 - állítja.

Szamosvölgyi Péter, Sátoraljaújhely polgármestere gyakori szereplője a híreknek, ahhoz képest, hogy egy mindössze húszezres város vezetője. Bár a legnagyobb figyelmet a roma gyerekek ügye kapta, a polgármester nem csak ezzel került be az országos médiumokba. Kifogást emelt és az ombudsmanhoz fordult az óvodáztatási támogatással kapcsolatban, amely szerint jövőre a nyolc általánost vagy annál kevesebbet végzett szülők pénzt kapnak, ha a gyerekük óvodába jár. Az iskolai erőszak kapcsán felvetette, hogy legyenek rendészek és biztonsági kamerák az iskolákban. Legutóbb a megye igazságtalan fogszabályozási gyakorlatát kifogásolta, szerinte csak a miskolci gyerekek juthatnak ingyen ilyen kezeléshez.

A polgármester állítja: országos dolgokba nem akar belefolyni, de ezek a kérdések olyanok, amiket nem lehet szó nélkül hagyni.

- Más polgármester csóválja a fejét, hogy ez nem jó így, és ezzel le is tudta. Én meg, úgy látszik, hiperaktív vagyok - mondja. Szamosvölgyi Péter egyébként "maximálisan egyetért" az úgynevezett monoki modellel, vagyis a segély munkához kötésével, noha városában nem tervez ilyesmit bevezetni.

Ami a roma gyerekeket illeti, a polgármester hangsúlyozta: nem ő dönt a családból való kiemelésről, nem ő megy ki környezettanulmányra. Azt mondja, biztos abban, hogy a hivatal munkatársai jó munkát végeznek és megalapozott döntéseket hoznak. - Persze mondhatnám a jegyzőnek, hogy fontold meg még egyszer, de nem mondom. Nem hiszem, hogy bármit újra kellene gondolni ezzel kapcsolatban - állítja. Nem lepte meg és nem is zökkentette ki a nyugalmából a nyári felzúdulás, pedig - mondja - "nem szereti a cirkuszt". - Azt szerettem volna, ha ez simán lezajlik, ha nem kéne többé elvinni a gyerekeket, mert olyanok lennének a körülmények minden családnál. De nem olyanok, és ha a szülők nem hajlandóak megérteni, hogy többet kell tenniük, akkor a gyerek érdekében közbe kell lépni. Igenis, tisztán kell iskolába járni!

A polgármester elmondta, 14 gyereket emeltek ki a tüntetésig a családjaikból, most 35-nél tartanak, de nemcsak roma gyerekeket vitettek intézetbe.

- Két hete két magyar gyereket vitettünk el, mert olyanok voltak a körülményeik. Ez nem etnikai kérés, ezt csak a romák gondolják így - mondja. Arra a felvetésre, hogy máshol sem élnek jobb körülmények között a romák, mégsem emelik ki a gyerekeket a családokból, így reagál: - Nem hagyhatjuk a gyerekeket veszélyes, ingerszegény környezetben, ahol olyan példát látnak maguk előtt, hogy nincs kiút, tengetem csak az életem. Csak azért, mert máshol békén hagyják ezeket az embereket, itt se csináljunk semmit? Amíg a mélyszegénység el nem önti az országot, tegyük ölbe a kezünket és várjunk? - kérdezi.

Szamosvölgyi Péter szerint, ha semmi nem változik, egyre több lesz a gond magyarok és romák között, és "egyre több lesz a rossz reakció egymásra".

Talán ez az egyetlen olyan momentum, amiben egyetértenek Márton Mihállyal. A roma vezető szerint már az elmúlt két évben is nagyon "elszaladt a cigánygyűlölet a városban". Szerinte ezt tovább ronthatja, hogy a jövőre pályázati pénzből felújítják a cigánytelepet.

- Miért ne lehetne ebből inkább lakásokat venni, kiemelni azokat a családokat, amelyek megállnák a helyüket bárhol, elkezdeni felszámolni a cigánytelepet? De nem ez történik, felújítjuk, hogy még száz évig így legyen - panaszolja. A polgármesteri hivatal szerint viszont, ha az unió a telepfelújításra ad pénzt, nem kérhetnek lakásvásárlásra. A telep akkor is megmaradna, csak a körülmények sokkal rosszabbak lesznek.

Márton András egy történettel búcsúzik.

- A gyerekem azzal jött haza egyik nap az iskolából, hogy apu, képzeld, a tanár azt mondta, ha nem viselkedek jól, akkor szól a gyámügynek, és engem is elvisznek az intézetbe. Hát, ide jutottunk - mondja. A Lakatos gyerekek édesanyja pedig indul a gyámhivatalba, akkor is, ha nincs félfogadás.

Az, hogy egy gyerek tetves vagy rossz higiéniai körülmények között él önmagában még nem lehet ok a családból való kiemelésre - állítja Petruska Jenőné, az újpesti gyámhivatal vezetője. Szerinte három hónap alatt 35 gyerek kiemelése "elképesztően sok" más területekhez képest. Újpesten több mint százezren élnek, ötször többen, mit Sátoraljaújhelyen. Évente körülbelül tíz gyereket emelnek ki a családból. - Egyáltalán nem jellemző, hogy roma gyerekeket kell állami gondozásba vennünk - mondja a hivatalvezető. Tapasztalatai szerint a romák olyan erős közösségben élnek, hogy ilyen helyzetben segítenek egymáson, vagy a kisebbségi önkormányzat segít a megoldásban. Petruska Jenőné elmondta, mindig arra törekszenek, hogy rokonnál helyezzék el a gyerekeket. Az egész folyamatot azonban meg kell előznie a Gyermekjóléti Központ úgynevezett alapgondozásának (életvezetési tanácsadás, adósságkezelés stb.), ennek sikertelen volta után kerülnek a gyerekek ideiglenes gyermekotthonba, majd egy felülvizsgálat után a rokonokhoz vagy intézetbe. (M. D.)