Nem kell csatornarendszer a szennyvíznek
Hamarosan hatályba léphet a Balaton-törvény közelmúltban elfogadott másodszori módosítása, amelynek első változatát júniusban Sólyom László államfő megfontolásra visszaküldte az Országgyűlésnek. Suchman Tamás, a Balaton Fejlesztési Tanács (BFT) elnöke szerint a törvénymódosítás második változatának kidolgozásakor figyelembe vették a köztársasági elnök észrevételeit, azaz a jogszabályban nagyobb szerepet kaptak a környezetvédelmi szempontok, amelyek így egyensúlyba kerülhettek a Balatont érintő területfejlesztési elképzelésekkel.
A 2000-ben életbe lépett Balaton-törvény a balatoni kiemelt üdülőkörzet 178 településének az életét szabályozza. A törvény alaposan megérett a változtatásra, az átfogó módosítást több évig készítették elő. A módosítás két pilléren nyugszik: egyrészt kijelöli azokat az új területeket, amelyeken eddig tilos volt építkezni, ám a jövőben ezeken különböző fejlesztések indulhatnak el, másrészt meghatározza, hogy a korábban megjelölt 2015-ös dátum helyett már 2012 végéig az üdülőövezet összes településén meg kell oldani a szennyvízkezelés problémáját.
A törvénymódosítás előírja: a kormánynak néhány hónapon belül el kell készítenie a balatoni szennyvízkezelési programot. Rossz hír, hogy azokban a falvakban, ahol jelenleg még nem megoldott a szennyvízkezelés, érvényben marad az idén január elseje óta élő építési tilalom.
Összesen negyvenhárom, úgynevezett háttértelepülésről, azaz a tótól távolabb lévő, néhány száz lelkes faluról van szó, ahol eddig nem volt pénz a szennyvízcsatorna-rendszer kiépítésére. A háttértelepülések csatornázásának költségét korábban több tízmilliárd forintra becsülték. Az elmúlt néhány hónapban kiderült, hogy nem szükséges csatornát építeni, ugyanis van más lehetőség is.
A Balaton-törvény újabb módosításában már az áll, hogy az érintett településeken a hagyományos csatornarendszerek megépítése helyett az olcsóbb, gyorsabban kialakítható alternatív megoldásokat - úgynevezett egyedi szennyvízkezelési kisberendezéseket - célszerű használni, amelyhez egy 5,7 milliárd forintos pénzügyi alap formájában jelentős állami támogatás is jár.
Az egyedi szennyvízkezelési kisberendezések mérettől függően egy-két, vagy akár ötven-hatvan épület szennyvizének megtisztítására alkalmasak, s hosszú távú, évtizedekre szóló megoldást jelentenek. Egyik legnagyobb előnyük, hogy mivel biológiai úton helyben tisztítják a szennyvizet, így nincs szükség több kilométer hosszú csatornarendszer kiépítésére az adott község és a tisztító-mű között. Az egyedi berendezések a megkérdezett szakemberek szerint a kisebb községekben általában akár harmadannyiból is elkészíthetők, mint a hagyományos csatornarendszerek.
Verbovszki Valéria, Kővágóörs körjegyzője óvatosan fogalmaz.
- Ahhoz, hogy érdemben értékelni tudjuk a törvénymódosítás által kínált új lehetőséget, meg kell várnunk a szennyvízkezelési program elkészültét, hiszen csak abból derülhet ki például az, hogyan-miként lehet majd hozzájutni az állami forráshoz, illetve milyen önrésszel kell számolniuk az ingatlantulajdonosoknak.
Suchman Tamás azt mondta: még nem tudni, hogy az érintett kistelepüléseknek és lakóiknak mekkora önrészt kell majd vállalniuk, de az sem kizárt, hogy egyes esetekben a beruházás teljes költsége is elnyerhető lesz az állami alapból.
A Balaton-törvény módosítását a beépíthető területek növelése érdekében is sokan várták. A Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium tájékoztatása szerint összesen 3251 hektárral növekszik a balatoni településeken az üdülő- és lakóövezetté minősíthető vagy turisztikai fejlesztésre hasznosítható területek nagysága.
- Az, hogy pontosan hol és mekkora területet lehet majd beépíteni, hároméves előkészítő munka során dőlt el - mondta érdeklődésünkre Szaló Péter, a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium területfejlesztésért és építésügyért felelős szakállamtitkára. - A települések igényeit a tárca háttérintézménye, a Váti Kht. gyűjtötte össze és bírálta el, de országgyűlési képviselők is tehettek javaslatokat.
Elégedett a törvény módosításával Kovács István, a Balatongyörökön - csaknem hárommilliárdos beruházás keretében - golfpályát építő Golf-Sport-Club Kft. jogi képviselője is. Mint mondta, számukra azért különösen nagy jelentőségű a törvény, mert a beruházásukhoz szükséges engedélyeket csak hosszas jogviták után kapták meg. Így pedig az, hogy a pályának otthont adó föld már a Balaton-törvényben is hasznosítható területként szerepel, minden kétséget kizáróan bizonyítja: jogszerűen építkeznek.
Bóka István, a tóparti településeket tömörítő Balatoni Szövetség társelnöke, Balatonfüred polgármestere szerint a háttértelepülések szennyvízgondjának megoldásánál súlyosabb probléma a felszíni csapadékelvezető rendszerek hiánya a tóparti falvakban és városokban.
- A tó védelme érdekében valóban megoldást kell találni a felszíni csapadékvíz-elvezésre - mondta Suchman Tamás, majd hozzátette: - A BFT hamarosan tárgyalni fog erről a kérdésről, és megoldási javaslatokat terjeszt a kormány elé.
Mi változott?
A második változatban az áll, hogy a balatoni kiemelt üdülőkörzetben a zárt szennyvíztároló (emésztő) megléte már nem elégséges feltétele az építési engedély kiadásának, egyúttal a jogszabály nem léptet életbe olyan moratóriumot, amely a szennyvízkezelés megoldásának időpontjáig átmenetileg mégis engedélyezné az építkezést. A törvénymódosítás a háttértelepüléseken elfogadhatónak tartja végleges megoldásként a szennyvízkezelés alternatív formáját: az egyedi szennyvízkezelési berendezések beépítését és alkalmazását. Ez a technológia a csatornázáshoz képest jóval olcsóbb. A korábban kitűzött 2015-ös dátum helyett a másodszorra elfogadott tör-vénymódosítás 2012. december 31-éig ad haladékot az összes balatoni településen a szennyvízkezelés megoldására. Szintén újdonság, hogy a jogszabály kötelezi a kormányt egy balatoni szennyvízkezelési program megalkotására, s a megvalósításához szükséges forrást - első ütemben 5,7 milliárd forintot - a központi költségvetésből biztosítja. Markáns változás az első variációhoz képest az is, hogy "átemelték" a Balaton-törvénybe azt a területrendezési szabályt, amely szerint az önkormányzatok csak minimális mozgástérben - a település területének legfeljebb öt százalékáig - jelölhetnek ki új, beépítésre szánt területeket.
