Csak egyszer lehet tévedni
A most 68 éves Vámosi Ferenc vadászpilóta 1968. október 3-án délelőtt, jó időben szállt fel MiG-21-es gépével a kecskeméti katonai repülőtérről. A huszonnyolc éves pilótának egyszerű elfogási feladatot kellett végrehajtania: gyorsítani kezdett, a hajtóművek száz százalékon pörögtek, majd a még nagyobb sebesség elérése érdekében bekapcsolta az úgynevezett forszázs - a hajtóműből kiáramló gázokba üzemanyagot fecskendezett - üzemmódot, amely ettől nagy lánggal belobbant, és a több mint tíztonnás monstrum átlépte a hangsebességet. A megfelelő magasság elérésekor ki akarta kapcsolni a tolóerő-növekedést okozó üzemmódot, de a gázkar a mozdulatra nem reagált. A robbanásveszély miatt egy vészkapcsolóval megszüntette az utánégetés üzemanyag-ellátását, a hajtómű már nem lövellt ki lángokat, de a maximális sebesség változatlanul megmaradt.
Így körözött a térség fölött, miközben várta a parancsot, mit tegyen.
A végtelennek tűnő perceket - a pilótaiskolában ezt tanulta - számolással töltötte. Mivel nem akarta újra átlépni a hangsebességet, ezért nyílegyenesen felment kilencezer méterre, hogy valamelyest elkopjon a gép hatalmas sebessége, majd újra süllyedni kezdett. Addig ingadozott így az égen, amíg ki nem fogyott az üzemanyag, és a vadászgép idegborzoló csöndben suhant a felhők felett. Ekkor már a parancs is megérkezett az irányító központból, hogy katapultáljon. De Vámosi erre nem volt hajlandó, mert időközben a város felett összeértek a felhők, fentről semmit nem lehetett látni, ezért attól tartott, hogy a gép esetleg ráesik egy emberekkel zsúfolt épületre.
Az irányító központban nagy volt a feszültség, de Vámosi nem idegeskedett, csak számolt és figyelt. Szerencséje lett, mert két felhő közötti résen felismert egy útelágazást, így be tudta tájolni, merre fekszik a reptér. Ráfordult, és úgy volt vele: ha nem is látja meg a kifutó betonját, már nyugodtan katapultálhat, mert a pálya körül nincsenek lakóépületek. Ennek ellenére megpróbálkozott a repülő földre vitelével. Felettesei az ötletét őrültségnek tartották, hiszen a MiG-
21-es köztudottan rossz aerodinamikai tulajdonságokkal rendelkező vadászgép, lényegében nem lehet vele vitorlázni. Vámosi azonban továbbra is csak számolt, megpróbálta tartani a súlyos gép sebességét, ennek érdekében negyvenöt fokos szögben zuhant a föld felé és másodpercenként hatvan-nyolcvan métert sülylyedt. A kifutópálya felett kétszázötven méteres magasságnál aztán hirtelen felkapta a gép orrát, majd egy nagy ív után újra a pálya felé zuhant a repülővel. A magassága lassan elfogyott, és harmadjára letette a gépet a kifutó betonjára.
Az ezredparancsnoka helikopterrel érkezett a repülő mellé. Mire Vámosi kinyitotta a fülke tetejét, felettesei már fel is másztak hozzá, hogy megölelhessék. Néhány nappal később kiderült: a gázkar konstrukcióhibás, ezért azzal, hogy nem katapultált, nemcsak a honi légvédelem egyik vadászgépét mentette meg, hanem több pilóta életét is. Ebből a típusból ugyanis - hasonló okok miatt - több lezuhant a hatvanas években más országokban.
Vámosi Ferencet 1969-ben kitüntették és őrnaggyá léptették elő, sajátos repülőbalesetét pedig titkosították. Azt mondja, ezzel együtt ő is az aktákba került, mert bár az oroszok hősként méltatták, idehaza elfeledték. Több katonatársa közben alezredes lett, de ő a rendszerváltásig őrnagyként szolgált, amikor is leépítették. Mivel tanítani sem hívták, egy szállodában vállalt alkalmi munkát, portásként. Jó darabig emésztette magát, aztán az unokái egy csapásra megváltoztatták az életét. Szavai szerint a gyerekek döbbentették rá arra: nem is olyan fontos ember ő, mint gondolta. A repülőbaleseteket azonban mindig figyelemmel kíséri, elemzi, és keresi a választ arra, hogy pontosan mi történhetett.
- A pilóta és a gép viszonyrendszerében az ember a gyenge láncszem, itt ugyanis csak egyszer lehet tévedni - mondja.
Higgyünk neki. Elvégre Vámosi Ferenc - aki több mint 3500 órát repült - már csak tudja.
