Tavaly a főváros azokat a hetes óvodákat számolta fel, amelyek a több műszakban dolgozók gyerekeire vigyáztak, készítették fel őket az iskolára.

Talán szükségszerű, hogy a totális központosítást a teljes decentralizáció kövesse a rendszerváltás után. Akkor a politikai erők úgy vélték, a szabadság és a demokrácia garanciáját jelenti a helyi autonómia kiépítése. Így jött létre a több mint háromezer települési önkormányzat, köztük 23 "város a városban" fővárosi kerület, és a központi oktatásirányítástól közvetlenül nem függő, saját pedagógiai programmal működő iskolák rendszere. A decentralizáció nagy előnye, hogy többé-kevésbé véd az államigazgatás otromba tévedéseitől és túlerejétől. Az ott lakók akarata ellenében nem épül hulladéklerakó a faluszélre, és nem Budapestről mondják meg, milyen módszerrel kell tanítani valamennyi iskolában. Jó, ha egy közösség dönthet az őt érintő kérdésekben. A probléma az, ha döntéseiben nincs tekintettel másra, csak magára, pontosabban: a helyben erős érdekérvényesítő többségre. A központi közigazgatás tehetetlen, és ahogy elhibázott javaslatait, úgy az ésszerűeket sem tudja keresztülvinni. Vagy nem tehetetlen, csak ellustult? Az önkormányzati és iskolai autonómia rendszere ugyanis szépen leszoktatta a kormányokat arról, hogy beavatkozzanak a helyi oktatásba, ami egyfelől jó, csakhogy távol maradnak olyan esetekben is, amikor egy ügy túlmutat a helyiek világán - és ez már nagyon nem jó. Az önkormányzatok olyan terhet cipelnek, amelyet nem tudnak egyedül viselni. A "többség zsarnoksága" arra kényszeríti őket, hogy szegregált iskolákat tartsanak fenn, a pénzeket úgy osszák el, hogy a takarékosságnak ne a középosztály intézményei essenek áldozatul. Ezért szűnnek meg azok a helyek, amelyek a legkiszolgáltatottabbak (elsősorban a romák) kitörését szolgálhatnák.

Szép lenne, ha az önkormányzatok dacolnának a helyi többséggel. De ha lenne erre bátorság, akkor sem várható el, hogy a legszegényebb települések tanodákat tartsanak fenn. Ez persze nem vonatkozik a fővárosra, ahol csak a fúrófejek néhány napos leállása többe kerül, mint a hetes óvoda egy teljes évben. Pályázatok vannak, de ezekre nem lehet működést építeni.

A romák tanuljanak (és dolgozzanak), akkor lesz nekik jobb - mondja a legtöbb ember, s akkor viszont nincs mese, országos programra van szükség, hogy a tanodák, a kollégiumok száma növekedjen. Ha ez stratégiai kérdés, akkor nem lehet évi néhány tízmillió forintból gazdálkodó önkormányzatokra és a bizonytalan pályázati rendszerre bízni a megoldást. A miniszterelnök évadnyitó beszédében azt mondta, hogy tervei szerint csak az oktatásra jut érdemben több pénz a következő időszakban. A romáknak is?