Megértelek, ez az indulati felfokozottság természetes a te korodban, különben is, itt van az ősz, a nagy csetepaték szezonja, már a piacon se a paradicsom befőzéséről vitatkozunk az asszonyokkal, de azért legalább vasárnap délután megengedhetnél magadnak egy kis lazítást, ahelyett, hogy feketében trappolsz a rekkenő hőségben, és akkor nem lenne olyan hóka színed még szeptember elején is. Ja, a mellénykéd készen van, a kiszakadt gombnál szépen bestoppoltam.

Persze, kisfiam, a férfiember létéhez úgy tartozik a dinamika, a harcban való megmérettetés, mint űrlaphoz a rubrika, és pocsék világ az, ahol nem lehet megélni, csak elfojtani a dolgokat. Lány létemre galeriztem az őrsi gyűlés helyett, hajkurásztuk egymást a parti nádasban, nekünk is volt formaruhánk, ing, síp, zsinór, már az én időmben is létezett árukapcsolás. Tanuld meg, kisfiam, az eszme leghűségesebb társa az áru: a csapatépítő tréning, az egyenruha, a bakancs. Azt hiszed, nem hallottam, amikor az a militaristakellék-ügynök arról győzködött, hogy vegyél a negyvenes lábadra negyvenötös spiccvasas bakancsot, mert most olyan van raktáron, és ha két tucat turulos bokazoknit is rendelsz hozzá, akkor a harmadikat megkapod ajándékba, majd elsütöd őket a toborzásokon?!

Látom én, mi hiányzik nektek, hogy figyeljenek rátok.

A híradónál apád már horkol, a Juci meg átjár hozzám a szomszédból, hogy kenjem be a nyakát azzal a csodakrémemmel, amit a tévéshopból rendeltem, és megkaptam húsz százalék kedvezménnyel. Te, az a krém mindent tud, a Juci feje úgy forog a nyakán tőle, mint a propeller. Ne tedd le a kagylót, az XXL-es csomaggal ingyen beszélek hat után.

Tegnap a sarki vegyes felé tartok, amikor megáll mellettem egy nagy fekete autó. Kiszól belőle egy férfi, kérdezi, én vagyok-e én, na, akkor hazavisz, mert nyertem a tévéshopon egy százötvenezer forint értékű edénykészletet. Kipakolt a konyhaasztalon, jött a fejtágító, ilyet hallgatunk végig azokon az árubemutatóval egybekötött buszos kirándulásokon is, amikre nyáron mindig jelentkezünk a Jucival, aztán azt mondja, fizessek húszezret, és átvehetem az edénykészletet. Majdnem fejbe vertem a serpenyővel, hogy feltartott, és nem vitt vissza a sarki vegyesig, mehettem gyalog az én rossz lábammal, hogy kopjon a cipőm sarka.

Te, láttad a tévében, hogy a szerb nők beköltöznek a városokba a falvaikból, és a férfiak magukra maradtak? Hányszor van így háború után, hogy a nők elmenekülnek az ilyen helyekről, ahol nulla a közbiztonság, aztán minden sarkon megerőszakolhatják őket. Milyen jó, hogy ebben a mi országunkban nem történik ilyesmi, nincsenek bosszúállások, káosz. Erről jut eszembe, a Juci apósa üzeni, hogy a szemközti kollégiumban lakó lányok hajnalokig ricsajoznak az ablakuk alatt álldogáló fiúkkal, és rendet kéne tenni köztük.

Szép gondolat tőletek a Mátyás király gyermekrajzverseny, a kettőskereszt-állítás a Hargitán, hogy vért is adtok, és miért ne gyakorolhatnátok a rovásírást? Más urdu nyelven tanul. Én is fújtam a morzejeleket lánykoromban, pedig sosem készültem tengerésznek. Csak ez az állandó gyakorlatozásotok! Nyugdíjas színházi ügyelő anyád mondja neked, ha a színpadon megjelenik a pisztoly, akkor az el is sül, egyébként a csalódott közönség még a pénzét is visszakövetelheti.

Nem szólok én bele, ez
a te országod, kisfiam, a te dalaid, a te gömbfád, a te
körtáncod, mégis inkább tartsd titokban a társaid előtt a balkezességedet, a diszleksziádat, és biztos nem lesz abból bajod, hogy az anyád Katzenhoffer lány?