A férfi a szőlőjét mustrálta, s mivel a kordon utolsó oszlopára kiakasztott rádióból harsogott a zene, nem hallotta felesége kérdését.

- Szóltál? - fordult az aszszonyhoz.

- Azt kérdeztem: mikor indulunk Petihez?

- Indulhatunk.

A férfi bement a házba, felvett egy tiszta inget, közben az asszony kinyitotta a kertkaput. A férfi kihajtott az öreg Skodával az útra. Felesége bezárta a kaput, és elindultak. Szótlanul ültek az autóban.

- Szombaton szüretelhetünk - törte meg a csendet a férfi.

- Peti kiskorában szerette a szüretet. Állt a macis poharával a darálónál, és estig megivott két liter mustot - folytatta a férfi.

- Aranyos volt.

Megint csönd szakadt rájuk, mígnem az asszony megszólalt:

- Mi lehet Gyöngyivel?

- Nem tudom.

- Utoljára márciusban volt Petinél.

- Kockázatos odamennie.

Nem volt nap, hogy ne gondoltak volna Gyöngyire.

Péter húszévesen ismerte meg a nála hat évvel idősebb, férjes, egygyermekes asszonyt. Gyöngyit egy pécsi kocsma alkalmazta, Péter szombatonként odajárt a cimborákkal foci után sörözni. A télen-nyáron feszes topban, miniszoknyában, tűsarkú szandálban felszolgáló asszony türelmesen végighallgatta a férfiak ajánlatait, aztán mosolyogva tovalibbent. Péter nem tett ajánlatokat, viszont udvarias kérdésekkel megtudta, hogy az asszony egy közeli faluból busszal jár be Pécsre, férje Németországban ács. Egyszer Péter pénteken is benézett a kocsmába, és alkoholmentes sört kért. Záróra előtt megkérdezte Gyöngyit, hazaviheti-e a falujába. Az asszony azt mondta, ne fáradjon, de fél órával később már ott ült a fiú tizenhét éves Opeljében.

Akkortól találkozgattak. Péter eleinte egy olcsó pécsi panzióba vitte Gyöngyit, később már bemutatta szüleinek, és ott aludt nála az asszony. Gyöngyi ilyenkor éjszakára is az anyjára hagyta óvodába járó fiát, és azt hazudta, hogy nyújtott műszakja lesz, záróra után nem érné el a buszt, ezért az egyik barátnőjénél alszik. Gyöngyi férje havonta hazajött öt napra - ilyenkor Péter egyedül maradt, szenvedett. Egy Pécs melletti falu fűrészüzemében dolgozott, s ha nem találkozhatott Gyöngyivel, tizenhat órázott. Szülei féltették:

- Ne csináld, Petikém! - kérlelte apja. - Kimerülsz, egy pillanatra nem figyelsz, megcsonkítod magad.

- Ne félj, öreg, figyelek - legyintett Péter. - Kell a pénz. Veszek egy parasztházat valamelyik faluban, és felújítom.
A pajtában konditerem lesz, szauna és biliárdasztal.

Másfél évig tartott a viszony Gyöngyivel, akkor az asszony párja hazatért, nem tudtak többé találkozni. Péter belebetegedett az asszony elvesztésébe, munka után örömtelen arccal hevert szobájában. Szülei sejtették az okát, de nem merték kérdezni, mert Péter agresszíven utasította el közeledésüket. Gyöngyi kocsmájába nem ment többé. Focizni se járt el, inkább pecázott. A vízpart megnyugtatta. 2005-ben egy munkaközvetítő elvitte dolgozni Németországba. Fűrészüzemben kapott állást, jól keresett, gyorsan megtanult németül, s úgy tűnt, kiheverte csalódását. Két-három havonta járt haza, olyankor élvezte, hogy van pénze.

Bement Gyöngyi kocsmájába is. Elbeszélgetett az aszszonnyal, könnyedén csevegett vele, mintha csak iskolai osztálytársak lettek volna. Szombat volt, este tízkor elindult, hogy tegyen egy kört a környékbeli diszkókban. Hajnali ötkor indult haza.

- Ha jó rizlingem lesz, indulok a hegyközségi borversenyen - mondta az apa, miközben behajtott az egyik bekötőútra, és megállt.

- A rizlingeddel bármikor elindulhatsz - mondta az aszszony, és kiszállt az autóból.

Elsétáltak a bekötőúttól húsz méterre lévő kőkereszthez. A férfi mécsest gyújtott. Sokáig álltak ott.

- Két hét múlva lesz huszonöt éves - mondta az aszszony. - Gyöngyi eljöhetne.

- Biztos eljön.

- Akkor is rá gondolt, azért hajtott az árokba. Nem diszkóbaleset volt. Sose ivott. Mindig csak rá gondolt.

- Gondolhatott volna ránk is.

- Legközelebb ne ilyen piros üvegű mécsest vegyél.

- Jó.

- És nagyobbat vegyél.

- Jó.