Mégsem lehet véletlen, hogy maga a kormányszóvivő hozta nyilvánosságra a vita tényét, és a kormány döntését, hogy az állam nem hagyja beszámítani azt a 20-30 milliárd forintot, amellyel egy korábbi megállapodás szerint azért tartozunk, mert lassabban engedték emelni a gázárat, mint amilyen mértékben az E.ON Földgáz Trade azt jogosnak tartotta. Baloldali érzelmű ember, úgy érzékeli, hogy a kormány végre az ő oldalán áll; hogy "odacsap" a multiknak, talán felülvizsgálja azokat a nem mindig kölcsönösen előnyös megállapodásokat, amelyeket jobbára baloldali kormányok kötöttek a nemzetközi cégekkel. Jelen esetben azt az árnövekedést, amelyet a politika nem hagyott a neki nem megfelelő időpontban a lakosságra terhelni, de amelyet az E.ON, a Mol egykori gázüzletágának jelenlegi tulajdonosa mégis a lakosságra terhelhetett - alkalmasabb időben. Eddig. A bejelentés azt sugallja, hogy a kormánynak van ereje megvédeni a polgárokat az általa indokolatlannak tartott áremelésektől - ezért lehet harmadával kevesebb az október 1-jére tervezett gázárnövekedés.

Volna itt több egyéb, a népszerűséget növelő lehetőség. Felül lehetne vizsgálni, hány olyan jogszabály szabályozza a multik és az állam viszonyát, amelynek ma sem tudunk a létéről. Támogatnám, hogy igenis vizsgálják felül más energiaszolgáltatók árképzését is - ha tudják. Igen sok szavazatot hozna a kormánynak, ha felderítené és nyilvánosságra hozná ezeket a viszonyokat, pláne, ha kikényszerítené, hogy megváltozzanak. Még a köztudottan jobbra szavazó agrártermelői szférában is komoly népszerűség-növekedést eredményezne, ha a kormány utánanézne a kikényszerített polcpénzeknek, késleltetett kifizetéseknek. Hiszen ha az E.ON-nal szemben képviselhető a hazai lakosság érdeke, akkor igazán lehetne következetes a kormány, és mindenkinek segíthetne, aki nem egyenlő erejű félként vesz részt valamilyen piaci alkuban.

Azok közé tartozom, akik szeretnék elhinni, hogy jobb későn, mint soha. Hogy igaz, amit az E.ON kapcsán sugallnak: ezentúl majd úgy lesz, ahogyan a lakosságnak is jó. De azért nem hagy nyugodni, hogy ha most egyszerre csak lehet így is, akkor eddig miért nem lehetett? Hogyan születhetett meg például az a 2004-es jogszabály, amely az importár-korrekció módszerét rögzíti, és amelynek évekig a létéről sem lehetett tudni? Továbbá, ha ez valamilyen kétoldalú megállapodás volt, akkor van-e rá esély, hogy a kormány most egyoldalúan, következmények nélkül felrúgja a megállapodást - bármennyire is jólesne ez például nekem. Lehet, hogy később, talán más technikával, újra kárpótolják a földgázcéget azért a 20-30 milliárdért? Nem ok nélkül való a gyanakvás: a tapasztalat arra tanít, hogy amit kampányok idején megtakarítottak nekünk, azt utóbb kamatostul fizettük vissza.