Láncreakció Pakson: idézetek egy elhallgatott jelentésből
Tíz éven át csendben pihent a fidesz.hu-n, az utóbbi napokban azonban eltávolították onnan a 2003-as súlyos paksi üzemzavarról szóló jelentést. A Fidesz mostanában minden eszközzel igyekszik megakadályozni, hogy kiderüljön, mennyibe került Magyarországnak a nukleáris baleset és a helyreállítás, és ki állta a számlát - annak idején az ügy súlyának megfelelően parlamenti vizsgálóbizottság felállítását kezdeményezte, a négy kormánypárti és négy ellenzéki taggal felálló testületet a fideszes Koltai Tamás vezette.
A bizottság a hasonló parlamenti rohamcsapatok szokásos gyakorlatán túllépve igen alapos munkát végzett - a Google memóriájában és szerkesztőségünk számítógépein megőrzött, megrázó tartalmú jelentéstervezet lezüllött paksi biztonsági kultúráról, sorozatosan megsértett törvényekről és üzemi előírásokról, a politikai érdekek kiszolgálójává vált nukleáris szakmáról ír.
"A Paksi Atomerőmű vagy az Országos Atomenergia Hivatal OAH) az üzemzavarhoz vezető üzemanyag-tisztítási műveletnél egyértelműen nem elemezte megfelelően a nukleáris biztonsági szempontokat és kockázatokat. Komoly hiányosságokat mutat a feladatra vállalkozó cég kiválasztása, a tisztítóberendezés technikai megfelelősége, és az eljárás hatósági engedélyezése is.
Nukleáris fűtőelem kötegek tisztítására először Pakson került alkalmazásra. Nem voltak tehát a cégnek e tekintetben referenciái és ilyen jellegű igényekkel (pontos referenciák) sem a PA Rt. sem az OAH nem állt elő. Ez egyértelmű mulasztás mindkét szereplő részéről, melyet első körben a PA Rt. menedzsmentjét, másod soron az OAH NBI-t terheli.
A PA Rt.-nek - üzleti céljait szem előtt tartva - mindenképpen érdekében állt az engedélyezési folyamat felgyorsítása. A tisztítás érdekében megtett addigi lépései is a sietség jegyében történtek. Nyilván ennek köszönhető, hogy az előzetes vizsgálatokból kihagyták a hazai tudományos háttérintézményeket, a KFKI AEKI-t és a BME NTI-t. Ez a honi gyakorlattól való érthetetlen eltérést, továbbá az európai eljárás durva megsértését jelenti.
A súlyos üzemzavar bekövetkeztekor a normál üzem során használatos és jódszűrőkkel ellátott szellőző rendszerek nem működtek. A primerköri szolgálatvezető utasítására az üzemeltetők mellé 2003.04.10-én 23:45-kor elindították a karbantartási szellőzőket, melyek viszont nem voltak felszerelve a kötelezően előírt szűrővel.
Ezen hiányosság ellenére, több mint 14 órán át 2003. április 10. 23:45-től 2003. április 11. 13:30-ig a szűrő nélküli szellőző ventillátorok működtek, annak ellenére, hogy az atomerőmű által végzett rendszeres mérések eredményeinek fényében már 2003. április 11-én 07:45-kor tudatában voltak annak, hogy az üzemzavar első 8 órájában a napi érték 140-szeresét bocsátották ki jód-131-ből. Az atomerőmű képviselői ezt azzal indokolták, hogy a reaktorcsarnokot nem tervezték ilyen jellegű eseményekre. Az ügyben ügyészségi feljelentés született 2003 májusában (...)
A külső műszerek 22.00 órakor jelezték a sugárzás növekedését. A csarnokot kiürítették. A tartályon belüli folyamatokról információ hiányában a probléma súlyát alábecsülték. Éjfélkor teljes kapacitásra kapcsolták a csarnok szellőzését, amikor szűrők hiányában a gázok akadálytalanul jutottak a környezetbe.
Április 11-én 02.00 órakor megkezdték a tartály kinyitását. A medence hűtővize ráömlött a tartályban szárazon álló, forró kazettákra, amelyek a hatalmas hőmérsékletkülönbség hatására összetörtek. A szakemberek szerint hidrogén robbanás feltételei is fennálltak (cirkónium, víz, 1000 Celsius fok feletti hőmérséklet), mely szintén hozzájárulhatott a fűtőelemek roncsolódásához, valamint a tartály és a fedél deformálódásához. A berendezésből a nyitás pillanatában egy magas hőmérsékletű, radioaktív gázokat tartalmazó gőzbuborék tört fel. A művelet azonban - a jelentések szerint - a daru kötelének elszakadása miatt megszakadt. A csarnokban ugrásszerűen megnőtt a radioaktivitás. 04.15 órakor újfent sikertelenül próbálták meg leemelni a tartály deformálódott fedelét, ami további 6 napig az ismételt próbálkozások ellenére úgy maradt. A szellőzőrendszert csak április 11-én 13.00 órakor kapcsolták ki, amikor a sugárzó anyag nagy része már távozott a kéményen keresztül (...)
Az üzemzavar kezdetekor nem vitatható módon az erőmű dolgozói közvetlen veszélybe kerültek, a csarnokot ki kellett üríteni. Hetekig csak védőruhában lehetett munkát végezni.
A szellőzőrendszeren keresztül távozó gázok szűrésére - szűrőrendszer hiányában - nem került sor, azok szabadon távoztak az erőmű környezetébe. A háttérsugárzás megemelkedett: április 11-én közel 200- szorosan haladta meg az erőmű radioaktív jódizotópokra vonatkozó napi határértéket. A jogszabály szerinti értéket havi átlagban mérve, a túllépés még mindig több mint tízszeres. Súlyos mulasztás történt a radioaktív gázok környezetbe való kibocsátásakor, a személyzet ugyanis az üzemzavar kialakulásakor nem rendelkezett pontos adatokkal a kibocsátás nagyságára vonatkozóan.
Az utólagos szakértői vélemények szerint a tartályban nem volt kizárható a spontán láncreakció lehetősége (KFKI AEKI, BME NTI). Azt is meg kellett a vizsgálat során állapítanunk, hogy a beavatkozás során ezekről a belső folyamatokról szóló ismeretek hiányában nem volt egzakt információ. Semmiféle, az időtényezőt is figyelembe vevő beavatkozás nem volt, amely meg tudta volna akadályozni egy ilyen reakció beindulását (...)
Érthetetlen, hogy miközben az ország számos pontján mértek a normál értéktől eltérő háttérsugárzási értéket, addig Pakson csak 1 darab detektor jelzett kilengést. Dr. Tatár Attila (OKF) és az illetékes környezetvédelmi hatóság bizottsági meghallgatása során kiderült, hogy az információkat késve kapták meg az atomerőműtő. Felmerül a katasztrófavédelemben illetékes intézmények, állami szervek kommunikációs problémája.
Az atomerőmű tájékoztatási kötelezettségét megszegte, hiszen a vonatkozó jogszabályok értelmében 30 km-es körzeten és 24 órán belül a lakosságot, és nem a polgármestereket (főleg nem SMS-ben), illetve nem a médiát kell tájékoztatni. Az üzemzavarról a lakosság nagy része napokkal később, többnyire áttételes torzító véleményekkel együtt tájékozódott.
A kormányzat, a hatóságok, de ami a legsúlyosabb, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság sem tudta megítélni a helyzetet mintegy fél napig. Nukleáris baleset bekövetkezése esetén beláthatatlan következménnyel járt volna mindez. A megkésett és pontatlan jelentések a hatóságok és a kormányzat felé hozzájárultak ahhoz, hogy ellentmondó hivatalos bejelentések voltak a kibocsátásról, az üzemzavar súlyosságáról, a humán következményekről. Ettől a pánik csak tovább erősödött.
Az atomerőmű belső tájékoztatása is elégtelen volt, hiszen felelős vezetők, általában a dolgozók is csak a szóbeszédből, illetve a cég hivatalos lapjából, és a országos médiából tudhattak meg dolgokat.
Az atomerőmű tájékoztatási kötelezettségét - óriási kommunikációs kiadásai ellenére - megszegte. Felmerül a PA Rt. tájékoztatási ügyekkel megbízott felelős beosztottjának büntetőjogi felelőssége, hiszen az első közlemények hemzsegnek a valótlanságoktól (...)
A hivatkozott jogszabályok szerint a bekövetkezett súlyos üzemzavarért a Magyar Köztársaság Kormánya, de - elsődlegesen - a Paksi Atomerőmű Rt. a felelős. Azonban a felelősség kérdése - figyelemmel az eljárásban résztvevő többi félre - további elemzést igényel. Kiemelkedő jelentőségű a Framatome ANP és a Paksi Atomerőmű Rt. között létrejött megállapodás, valamint az ebből fakadó jogok és kötelezettségek vizsgálata. Sajnálattal kell rögzítenünk, hogy a szerződő felek a többszöri felhívás ellenére sem voltak hajlandók a jogviszonyukat rendező okiratot a bizottság részére átadni. Ezzel megsértették a Magyar Köztársaság Alkotmányának 21. § (3) bekezdésében foglalt kötelezettségüket. "Az országgyűlési bizottságok által kért adatokat mindenki köteles a rendelkezésükre bocsátani, illetőleg köteles előttük vallomást tenni." (...)
Szükséges a politikai hatalomtól független - jelenleg tehát négy párti - konszenzuson alapuló, új menedzsment-kiválasztási eljárás és gyakorlat bevezetése (igazgatóság, cégvezetés), és a kiválasztottak akár hat évre szóló, határozott idejű kinevezése. Csak olyan emberek jöhetnek szóba, akik példamutatóan, szakmailag és emberileg hitelesen tudják képviselni az erőmű biztonságának elsődlegességét, akiknek szavai a munkavállalók előtt tetteikben is igazolódnak.
Fontos feladat az erőmű jövője szempontjából az eddigi gondolkodásmód megváltoztatását célul kitűző humánpolitikai megújulás, amely az utánpótlás biztosításán túl, elsősorban emberi és szakmai szempontból hitellel, a munkavállalók többsége részéről bizalommal rendelkező vezetők (vezérigazgató-helyettesek, igazgatók) megbízását igényli.
Újra kell gondolni az atomerőmű és a különböző társadalmi szervezetek (környezetvédők, önkormányzatok, egyéb erőmű körüli civil szervezetek) közötti viszonyt, segíteni kell az erőmű környezeti hatásait ellenőrző szervezetek, szerveződések munkáját hiteles és nyílt tájékoztatással, valamint újragondolt anyagi támogatással. Vissza kell ugyanis szerezni az elvesztett hiteleséget ezen a területen is.
Szükséges az atomerőmű tájékoztatási politikájának felülvizsgálata, majd professzionális szintre emelése. A jelenlegi gyakorlat elfogadhatatlan a mai nemzetközi gyakorlatban összehasonlításában.
A lakossági bizalomvesztés egyik fő forrása a sugárzási adatok visszatartása volt. Ezért egy a nukleáris intézményektől független, korszerű, gyors radiológiai-monitoring és lakossági tájékoztatórendszer létrehozását kell kidolgozni, majd megvalósítani. A rendszer működtetésének anyagi hátterét a mindenkori kormánynak kell biztosítania (...)
A kialakult helyzet tartós rendezéséhez - a biztonsági kultúra javítása érdekében - ki kell mondani, azonosítani kell a közrejátszó, valós problémákat:
A tulajdonos részéről megnyilvánuló túlzott termelési elvárások.
A tulajdonosi elvárásokat kiszolgáló vezetők kinevezése, rendszeres cseréje.
A mindenkori vezetés szándékának megfelelő gyakori átszervezés.
A tulajdonosi elvárásoknak való megfelelés érdekében a biztonság alárendelése a termelési céloknak, azaz a főjavítási idő csökkentésére való törekvés, a felismert műszaki- biztonsági problémák megoldásának halogatása.
A biztonságnövelő intézkedések végrehajtásából adódó PR és egyéb gazdasági érdekek érvényesítésével való megelégedés, önhittség.
Az évek óta jelentkező biztonsági problémák súlyuknak nem megfelelő kezelése.
A rendelkezésre bocsátott forrásoknak nem a biztonsági indokoltságot tükröző felhasználása.
A kiszervezések révén kialakított félelemérzet, mely a munkavállalókban a kiszolgáltatottság érzetét kelti.
A bérek munkaerő-piaci értékhez viszonyított jelentős csökkenése.
Az Nukleáris Biztonsági Igazgatóság (NBI) és a Paksi Atomerőmű Rt. viszonyában meglévő, tulajdonosi és politikai befolyásoktól sem mentes függőségi kapcsolat, ami a termelés biztonsággal szembeni előnyben részesítését lehetővé tette"
