A szabadság ellenségeiről – a rasszista szélsőjobboldalról, a bűnbakképző ideológiákról, az antiszemita összeesküvés-elméletekről – rendezett konferenciát a Political Capital és a Szombat folyóirat. A tanácskozásnak a brit nagykövetség adott otthont. A gyors egymásutánban sorjázó előadások után a politikusoké volt a terep.

A közéletben nincs helye gyűlöletbeszédnek. A kérdés az, hogy milyen módon lehet eredményesen fellépni ellene – kezdte a fideszes Gulyás Gergely. Elmondta, hogy némelyik párttársánál liberálisabb álláspontot képvisel („nem az SZDSZ által lejáratott értelemben”). A büntetőjog eszközével szerinte csak akkor szabad eljárni, amikor az elhangzott beszéd valóban alkalmas arra, hogy másokat erőszakra indítson.

A moderátor Tóth Balázs (Magyar Helsinki Bizottság) szóba hozta, hogy a Jobbik által szervezett devecseri tüntetésen a cigányellenes szónoklatok után a tömeg megtámadta a romák házait, a rendőrség mégsem indított eljárást. Gulyás Gergely közölte, hogy ő sem érti a rendőrség magatartását. Hisz ami Devecseren történt, „minden tekintetben átlépte” a közösség elleni izgatás határát.

Hasonló véleményen volt az LMP-s Schiffer András is, aki kifogásolta, hogy a rendőrség esetenként nem alkalmazza a törvényeket. A devecseri tüntetést „mérlegelést nem tűrően” fel kellett volna oszlatni. Gyanúja szerint nem pusztán szakmai következetlenségről van szó. Schiffer úgy vélte, köze lehet ehhez az elmúlt negyedszázad politikai elitjéhez is, amely „jól megél” ebből a helyzetből, az indulatok gerjesztéséből.

A szocialista Steiner Pál kiállt a holokauszt tagadásának büntethetősége mellett, és botrányosnak nevezte, hogy a betiltott Magyar Gárda némi átalakulás után továbbra is szabadon működhet. Schiffer viszont a jobbikos Gaudi-Nagy Tamást hiányolta a meghívottak közül, hangsúlyozva, akkor lehet áttörést elérni, ha „kitesszük az álláspontokat az asztalra”, és nyilvános vitában is felhívjuk a figyelmet a Jobbik nézeteinek ellentmondásaira.

Steiner Pál megjegyezte, egyáltalán nem bánja, hogy nincs jelen Gaudi-Nagy. Sőt: ha meghívták volna, akkor ő nem jött volna el. Mert semmilyen szinten nem vállal közösséget a szélsőjobboldallal. Steiner bírálta a szintén MSZP-s Hiller Istvánt, aki egy vitafórumon hajlandó volt asztalhoz ülni a nevezett jobbikos képviselővel.

A probléma az – vette vissza a szót Schiffer András –, hogy a parlamenti választáson a szélsőjobboldal csaknem 17 százalékot kapott Magyarországon. Inkább azzal kellene szembenézni, miért állt elő az a helyzet, hogy mintegy 850 ezer honfitársunk egy ilyen pártra szavazott. És miért csekély a hatékonysága a fiatalok körében az antirasszizmusnak? A Jobbikkal szemben alkalmazott politika – jelentette ki Schiffer András – 2010-ben kudarcot vallott.

Más politikusok érkeztek. A helycsere után folytatódott a vita: szabad-e szóba állni a szélsőjobboldallal? Az egyik új szereplő az előzőleg megszólított Hiller István volt. Hiller nem pusztán párttársaként, hanem barátjaként üdvözölte Steiner Pált. Egyúttal arra kérte, járjon gyakrabban frakcióülésre: Hiller ugyanis a parlamenti frakció jóváhagyásának birtokában ment el a Gaudi-Nagy részvételével tartott fórumra. Időnként fel kell vállalni a vitát – mondta Hiller István.

Szabó Tímea (Együtt – PM) elöljáróban jelezte, hogy a kérdés rendkívül bonyolult. Elvileg arra hajlik, hogy nem szabad szóba állni a Jobbikkal, de akadnak esetek, amikor érdemes vitába szállni. Amúgy meggyőződése, a Jobbik és a Magyar Gárda annak révén erősödött meg, hogy „elképesztően nagy” médianyilvánosságot kapott. Az ügy „túl lett hiszterizálva”.

Legitimáljuk-e a szélsőjobboldalt, ha szóba állunk vele? – fogalmazta át a kérdést a fideszes L. Simon László. Válasza: nem. Persze, a „szóba állás” – tette hozzá – nem jelenthet kokettálást, együttműködést, közös gondolkodást és politikai célt. A maga részéről azzal is kinyilvánítja különállását, hogy akkor sem tapsol egy jobbikos képviselő felszólalása után, ha valamilyen szakmai témában esetleg egyetért az illetővel. Másfelől L. Simon László szerint senkiről nem szabad lemondani, így azokról az „eltévedt bárányokról” sem, akiket a „szélsőjobboldal a saját téveszméivel magához tudott láncolni”.

Szabó Tímea és Hiller István is arról biztosította L. Simont, hogy esetében nem vonja kétségbe a szélsőjobboldallal szembeni személyes elkötelezettségét. L. Simon kissé zavarba jött, és kérte az ellenzéki politikusokat, ne védjék annyira, a végén még „gyanús lesz”. Szabó Tímea erre kettős beszéddel vádolta a Fideszt, meg – egyebek mellett – azzal, hogy a Horthy-korszak restaurációjára törekszik.

Így aztán L. Simon lehetőséget kapott, hogy felháborodjon. A fideszes politikus méltatlannak érezte a vádat: elmondása szerint abban a reményben érkezett a brit nagykövetségen tartott konferenciára, hogy ezen a helyszínen nem kell kampányolnia, és sikerül intellektuálisan kiemelkedni abból a mocsárból, amit a parlamenti napirend előtti felszólalások színvonalával jellemzett.