Hogy nem jól alakulnak a dolgok, már abból látszott, hogy az elmúlt napokban előbb Rogán Antal beszélt arról, hogy hárommillió nem szavazat már önmagában is meggyőző lenne, majd Orbán Viktor jelentette ki, hogy a részvételnek csak érzelmi jelentősége van. Tegnap, miután leadta a voksát, a miniszterelnök már azzal is beérte, hogy több nem szavazat legyen, mint igen – sőt ráerősített arra a bohózatba illő forgatókönyvre, hogy lemond, ha a kizárólag a Fodor Gábor minipártja által támogatott igenek kerekednek felül. De ez sem segített feljebb tornászni a választási hajlandóságot.
 |
Fotó: Földi Imre / Népszabadság |
Feltűnő volt az is, hogy a kormányfő a kampány utolsó napjaiban kizárólag a baráti médiának adott interjúkban igyekezett mozgósítani, nem tartott nagygyűlést, és kimaradt abból a kétszáz állomásos lakosságifórum-sorozatból is, ahol a jobboldali mitológia változatos alakjai – a repülő csészealjaktól rettegő biztonságpolitikai szakértőig bezárólag – azt magyarázták az embereknek, hogy miként vet véget a bevándorlás a nyugati civilizációnak.
Bár a részvétel az EU- és a NATO-csatlakozásról szóló referendumon sem érte el az 50 százalékot, mindkétszer magasabb volt a mostaninál. A Fidesz a saját csapdájába esett: úgy alakította a szabályokat, hogy jóformán lehetetlen érvényes népszavazást tartani. Korábban az összes választókorú negyedének (kétmillió választónak) az egybehangzó akarata elég volt az eredményességhez – ezt a küszöböt tegnap is könnyen átugrotta volna a kormány. Ennyiben nincs sok ok az örömre, ami az ellenzéki pártok – már Orbán távozását sürgető – vágyelvű nyilatkozataiból sugárzott. Annyiban viszont érthető elégedettségük, hogy 2006 tavasza óta ez volt az első választás, amelynek végeredménye nem Orbán szája íze szerint alakult.
Más a helyzet, ha úgy gondolunk a népszavazásra – és az idegenellenességre –, mint a Fidesz varázsszerére, amely hónapokra témát adott a nyilvánosságnak. Ez már csak azért is indokolt nézőpont, mert az érvényes népszavazásnak sem lett volna érdemi következménye az uniós menekültpolitikára. Az alkotmányba pedig az érvényességtől függetlenül beleírhatja a Fidesz – a Jobbik támogatásával – a kötelező kvóták elutasítását. Igaz, ezt a népszavazás nélkül is megtehetné. Orbán győzelmi jelentésnek beillő sajtónyilatkozatában be is jelentette, hogy ezt kezdeményezi. Ha így lesz, a magyar kormány bizonyára az Európai Unió Bírósága előtt találja magát egy kötelezettségszegési eljárással.
A háborús retorika folytatását vetíti előre, hogy Orbán további csatákról szónokolt, mondván, „a döntést" Brüsszellel is el kell fogadtatni. Az érvkészlet is körvonalazódni látszik: a kormányfő azzal büszkélkedett, hogy tegnap 200 ezerrel többen szavaztak nemmel, mint ahányan annak idején az uniós tagságunkat választották. Orbán ezt nagyszerűnek nevezte, és kiemelte, hogy a részvétel 15 százalékkal meghaladta a legutóbbi EP-választáson mértet.
Csakhogy más, figyelemre méltó adatok is vannak, amelyekről Orbán nem beszélt. Kétszázezren szavaztak érvénytelenül, ami alighanem politikai tényezővé teszi az emellett kampányoló Kétfarkú Kutya Pártot. Budapesten 11 százalék volt az érvénytelenül voksolók aránya.
Orbán a szavazás tétjéről
„Én egy kicsit mindig csalódott vagyok, ha a részvételi arány kevesebb, mint száz százalék. (…) Ha eredményes, meggyőző erejű, akkor abból más természetű lépések következnek, mintha satnyább.” (Szeptember 22.)
„Inkább érzelmi jelentősége van annak, hogy érvényes lesz-e a népszavazás.” (Szeptember 29.)
„Mindig jobb az érvényes, mint az érvénytelen népszavazás, de a közjogi következmények beállnak mindenképpen. (...) Ezt akkor is megtesszük, ha érvényes, és akkor is, ha nem. Egy feltétele van ennek, hogy több legyen a nem, mint az igen.” (Október 2-án reggel.)
