Tehetetlen a jog a kormányzati rémhírterjesztéssel és a nyílt uszítással szemben. De vannak, akik próbálnak határt szabni a riogatásnak.
Rendkívüli testületi ülést hívott össze Csepelen a Fidesz, a két alpolgármester egyetlen napirendi pontot terjesztett elő: felkérik a polgármestert, hogy minden lehetséges módon mozgósítson a kvótanépszavazásra. Indoklásukban egy megdöbbentő „érv” is előkerült: Csepelen 1475 önkormányzati lakás van, kvóta alapján ezek lakóit is az utcára tehetik, helyükre pedig illegális határátlépőket költöztethetnek. Fideszes lakossági fórumokon más fenyegetések is elhangzottak: elvehetik vagy csökkenthetik a rászorulók segélyét, nem szólva arról, hogy a gyűlöletkampány alapján a migránsok nőket erőszakolnak meg.
Ez nem más, mint rémhírterjesztés és uszítás. – Csakhogy e fogalmak a jog nyelvén ezek mást jelentenek – int óvatosságra Magyar György ügyvéd. Rémhírt terjeszteni ugyanis kizárólag közveszély – például egy gyújtogatás vagy robbantás – helyszínén lehet. A közösség elleni uszítás is legfeljebb elviekben vethető fel, bár a büntető törvénykönyv erre vonatkozó rendelkezését nagyjából kimeríti a kampány. De ehhez arra lenne szükség, hogy az erőszak konkrét és reális veszélye álljon fenn. Amíg nem vonulnak utcára felbőszített tömegek, hogy menekülteket verjenek, nincs jogsértés – hangsúlyozta az ügyvéd.
Felvetődhet a választás rendje elleni bűncselekmény, hiszen egyértelmű, hogy a választókat megtévesztő információkkal akarják befolyásolni. De Magyar úgy látja, ezzel sem lehet fogást találni a kormányon, mert a megtévesztés legfeljebb akkor lenne szankcionálható, ha konkrét személyt próbálnák közvetlenül hamis információkkal rábírni arra, hogy nemmel szavazzon. A mindenkit megcélzó félrevezető kampány ehhez kevés. Vagy éppen hogy túl sok. Magyar ezért úgy látja: ezt a piszkos kampányt a jog eszközeivel nem lehet megállítani.
