A város felszólította Bachar Najarit, hogy rendezze vissza ezt az állapotot, a szír vállalkozó ennek eleget is tett. A Zsolnay igazgatóságának elnökeként tevékenykedő Cséplő Petra ugyan bizonygatta, hogy a védjegy átjátszása a gyár érdekében történt, ám ezt senki nem hitte el. Ráadásul a Zsolnay továbbra is veszteséges volt, és árbevétele is nagyjából maradt a régi. A dolgozók létszáma 200-ról 150-re csökkent, a cég adóssága 890 millióra gyarapodott. Ráadásul a városvezetés arról is értesült, hogy Cséplő Petra Zsolnay-termékeket forgalmazó cége a porcelánokat 60 százalékos kedvezménnyel kapja a gyártól, így miközben a pécsi üzem vegetál, az elnök asszony kft.-je gazdagodik. Az is elterjedt, hogy számla nélkül hoznak ki árut a vezetők a gyárból. Mindezekről többször szerettük volna megkérdezni a Zsolnay többségi tulajdonosát és feleségét, ám két éven át hiába kísérleteztünk.
|
Bachar Najari azt ígéri, nem adja fel a harcot
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
A város és az állam ez év elejétől többfrontos támadást indított a Zsolnay többségi tulajdonosa ellen. Áprilisban Páva Zsolt, Pécs fideszes polgármesterének indítványára a kormány kiemelt gazdasági szervezetté nyilvánította a Zsolnayt. Így ha felszámolást indítanak a zrt. ellen, akkor az eljárás állami felügyelettel valósul meg, és a kirendelt vagyonfelügyelő a porcelángyár tevékenységét rábízhatja egy cégre, miközben utóbbinak nem kell visszafizetnie a megszűnő Zsolnay tartozását. Bachar Najari okkal vélte úgy, hogy ki akarják venni a kezéből a Zsolnayt. Az érzés erősödött, amikor – mint nyilatkozta – tavasszal egy 416 millió forintos, lejárt tartozást meg akart vásárolni az MFB-től 250 millióért, ám a bank nemet mondott. Aztán ugyanezt a tartozást megvette a West Hungária Bau Kft. (WHB) – Bachar Najari szerint – negyedáron. A követelést felvásárló WHB május 18-án felmondta a hitelt, s ez alapot teremt arra, hogy a Zsolnay ellen kezdeményezhessék a felszámolást.
Az előbbiekkel párhuzamosan a pécsi önkormányzat létrehozta a Ledina Kerámia Kft.-t azzal a céllal, hogy átvegye a felszámolás sorsára jutó Zsolnay tevékenységét. Ledina a porcelángyárat övező városrész neve, s ahogy a negyed körbeveszi az üzemet, úgy kerítette be a kft. a céget: az önkormányzat illetékes ügyvédje, Szabó Iván néhány porcelángyári dolgozót beszervezve tárgyalásra hívta az alkalmazottakat. Ott elmondták, hogy hamarosan felszámolják a Zsolnay Zrt.-t, ám a Ledina átveszi a dolgozókat. Ha nem jönnek, állás nélkül maradhatnak. Erre 118-an felmondtak a Zsolnayban, és szerződést kötöttek a Ledina Kft.-vel.
– Mit tehettem? – kérdi az egyik kilépett dolgozó. – Mást se hallunk, mint hogy vége a cégnek. Biztos állást ígértek. Családom van...
Az alkalmazottai 80 százalékát elvesztő Zsolnay termelése úgyszólván leállt. Eközben az adóhatóság költségvetési csalás gyanújával vizsgálatot folytat a cégnél. Bachar Najari úgy gondolja, hogy a kormány igyekszik ellehetetleníteni őt. Ezt a városvezetés se cáfolja. Páva Zsolt hangsúlyozza: azért kellett lépniük, hogy megmentsék Pécs és Magyarország egyedülálló ipar- és kultúrtörténeti értékét. És ez az érv hat a pécsiekre: a Zsolnay ugyanis a 30 éve gazdasági lejtmenetben lévő város egyetlen tradicionális vállalkozása. A gyár ugyan száz-százharminc éve volt a zenitjén, ám a Zsolnayban készült kézi festésű alkotásokból azóta is királyi udvarok rendelnek. A gyár felhagyott három hektárján kialakított Zsolnay Kulturális Negyedbe évente százezrek látogatnak el, s a Zsolnay név még mindig ott van a hazai brandek elitjében. Így miután a polgármester megkongatta a vészharangot a 163 esztendős gyár felett, a pécsiek sokkal inkább aggódnak a Zsolnayért, mint Bachar Najari tulajdonosi jogaiért.
A fentiek ellenére a pécsi városvezetést és a vele együttműködő kormányerőket legfeljebb a leghangosabb fideszes rajongók éljenzik a szír tulajdonostárs elleni szabadságharcért. Sokan a hatalom közérdekre hivatkozó maffiamódszereit látják abban, ahogy kormányrendelettel, vitatható etikájú adósságfelvásárlással, időzített adóvizsgálattal, az elbizonytalanított dolgozók átcsábításával fojtják meg a céget. A módszerek kísértetiesen emlékeztetnek arra, ahogy a város korábban már két közszolgáltató cégét – a vízművét és a tömegközlekedési társaságát – einstandolta tulajdonostársától.
A fellépés hitelességét az is rontja, hogy a Zsolnay adósságát a banktól felvásárló cég, a WHB kormányközelinek tartott vállalkozás, mivel tulajdonosa, Paár Attila üzletelt már Orbán Viktor vejével. S ez a cég – ha a város bevonja a Ledina Kft.-be (s a jelek erre utalnak) – alig százmilliós kiadással megszerezheti a Zsolnay tevékenységét, gépeit, szakembergárdáját és piacát.
A WHB kivitelező cég, és a feltételezések szerint azért akarja megszerezni a Zsolnayt, mert olyan középületeket szeretne felújítani, amelyeket a pécsi gyárban készült kerámia borít. Ilyen például az Iparművészeti Múzeum: a szecessziós épület felújítására az állam 25 milliárdot szán. Magyarországon több tucat Zsolnay kerámiával díszes középület áll még, többségük felújítása sürgető. Ha beindulnak ezek a munkák, akkor a pécsi gyár évente akár milliárdos megrendelésekhez juthat. Bachar Najari biztos benne, hogy ezért akarják elvenni tőle a Zsolnayt. Szerettük volna minderről megkérdezni Paár Attilát is, ám ő épp Afrikában vadászott, ezért a következő hetekben ígért választ kérdéseinkre.
Bachar Najari nem adja fel a harcot. Várhatóan megtámadja a WHB követelésvásárlását azon az alapon, hogy az MFB az olcsóbb ajánlatot fogadta el, így hűtlenül kezelte az állami vagyont. Márpedig ha az eladás bűncselekmény volt, akkor a jogügylet semmis, állítja a szír vállalkozó ügyvédje, Bodnár Imre.
Kérdés, hogy mi van akkor, ha jogi eszközökkel sikerül hosszú időre meggátolni a Zsolnay felszámolását? Hogyan működik a gyár alkalmazottak nélkül, s mi lesz a Ledina Kft.-be átcsalt dolgozókkal munka nélkül? Mellesleg ha a Zsolnay – kormánypárti kapcsolatainak és az állami megrendeléseknek köszönhetően – talpra áll, az Pécsnek jó. Bachar Najari nyilatkozatai viszont ronthatják a város vonzerejét a külföldi befektetők előtt, akik tíz éve amúgy is nagy ívben elkerülik Pécset.
Két einstand emléke
A Pécsi Vízmű Zrt. (PV) kisebbségi csomagját és irányítási jogát az önkormányzat 1995-ben adta el a francia székhelyű Suez-csoportnak. 2009-ben Pécs fideszes irányítói meg akartak szabadulni partnerüktől, ezért alapítottak egy másik céget, arra bízták a vízszolgáltatást, a PV telephelyeit biztonsági emberekkel elfoglalták, a vízmű dolgozóit pedig átvették. A Suez hárommilliárdos kártérítést kapott a várostól, amit az állam átvállalt. A Pécsi Közlekedési Zrt. (PK) bázisait 2012-ben foglalta a pécsi önkormányzat. A város itt azért lépett, mert partnere – az önkormányzat beleegyezése nélkül – eladta és visszabérelte a cég buszait. A PK kisebbségi tulajdonosa többmilliárdos kártérítést követel, az ügyben választott bíróság dönt majd.
