Noha a kormányzat zökkenőmentes átállást ígér, az ágazat működését ismerők között akadnak, akik attól tartanak: több ezer ápolásra szoruló, zömében idős embert tehetnek ki a kórházakból, ha a kormány elfogadja a szaktárca javaslatát a krónikus belgyógyászati osztályok felszámolásáról.
A lapunknak nyilatkozó szakembereket az is aggasztja, hogy az előkészítés sehol sem tart. A kórházigazgatókat összehívták ugyan, de egyeztetés helyett azt közölték velük: a krónikus belgyógyászati osztályokon fekvőket átirányítják a szakápolási, illetve idősotthonokba vagy rehabilitációs intézményekbe. Arról nem esett szó, hogy mi lesz a kiürített részlegekkel, az ott dolgozókkal és miképpen változik az intézmények finanszírozása. A szociális otthonok fenntartói még ennyi tájékoztatást sem kaptak.
Kieső beteg, eltűnő pénz
A számítások szerint a minisztérium 69 milliárd forintot takarítana meg az átszervezéssel, amit az ígéret szerint az intézmények az aktív kórházi ellátásra fordíthatnának. Ám a kórházvezetők attól tartanak, hogy a krónikus osztályok megszüntetésével felszabaduló pénz javarésze az államháztartás más területeire folyna el, nekik pedig annyi sem maradna, amivel a krónikus betegek után járó fix finanszírozást, illetve a betegektől szedett hozzájárulásból származó bevételt pótolhatnák. A krónikus osztályokon gondozott betegek ellátásának költségeit alapesetben az egészségbiztosító fizeti, csakhogy a legtöbb kórházban különféle jogcímeken kérnek valamiféle térítést. Már a betegfelvételkor regisztrációs díjat kérnek, Budapesten például az Uzsokiban 1500, a Nyírő Gyula Kórházban 2000, a János Kórházban 6000 forintot. Az ápolásért napi 800–6000 forintot a kórtermi ágyszámtól, illetve attól függően, hogy alap- vagy emelt szintű ellátásról van szó. A legalacsonyabb napi kiegészítő térítési díjat szedő intézmények közé tartozik a Bajcsy-Zsilinszky Kórház, ott napi 800 forintot kérnek. De még így is összejön belőle évi 750 millió forint bevétel, ami nagyon hiányozna az intézménynek, ha le kellene mondani erről.
|
Szakemberek félelme szerint pénz kérdése lesz az emberhez méltó ellátás
Földi Imre / Népszabadság |
A kormányzat ugyanakkor ígéri, hogy a július 1-jétől új fenntartók az épületekkel a vagyonkezelői jogokat és a fenntartási költségeket is megkapják. Az Egészségbiztosítási Alap jelenleg e célra fordított forrásait, a profiltisztítás után más célra lehet felhasználni majd az egészségügyben, a változással kapcsolatos szabályozásba pedig az ellátásra vonatkozó garanciákat is beépítenek a jogalkotók.
Költözés, de hová?
Az átalakítás ellenzői szerint kérdéses az is, hogy pontosan mi történik majd a gondozottakkal. A minisztérium szerint kezdetben csak annyi változik: a meglévő ellátóhelyek, intézményrészek új fenntartót kapnak. Új szakápolási intézményekről viszont egyelőre nincs hír. Egy ilyen részleget ugyan a tervek szerint létrehoznának mutatóban Budapesten a Jahn Ferenc Kórházban, illetve egy vidéki intézményben, de ezekben nyilvánvalóan nem fér el a most krónikus osztályokon ápoltak közül mindenki.
Az új intézmények kialakításához még akkor is kell legalább egy év, ha a fenntartók kapnak hozzá forrásokat, hiszen a koncepciókészítés és a közbeszerzési eljárások időigényesek. A szakemberek szerint a tárca másik ötlete is agyrém, miszerint egy „központi szociális ellátóból" naponta küldenék ki a szakszemélyzetet a különféle intézményekben fekvő gondozottakhoz. A szociális igazgatásban dolgozók ezt aligha vállalnák, holott az ágazatban már most is tízszázalékos munkaerőhiány van.
Alaptörvényi kötelezettség
A kormány egyes vélemények szerint szabadulna az idős emberek gondozásának feladatától. Erre utalhat az is, hogy az alaptörvénybe foglalták a szülőtartási kötelezettséget, amelyre aztán még rá is erősítettek egy 2013-as törvényben. Ebben külön passzusok foglalkoznak a szülőtartással, amelynek mértékét elsősorban a szülő és a gyermek megállapodására bízzák, de kikötik, hogy a tartási igény nem haladhatja meg a kötelezett jövedelmének felét. Másképp fogalmazva: a bevétel felét elvehetik a gyerektől. A szülők többsége vélhetőleg nem perli be saját gyermekét, de az idősotthonok és a fenntartók nem riadnak vissza a jogi kényszerítéstől. Hódmezővásárhely önkormányzata például már 2013-ban próbapert indított, hogy így kasszírozzák be a Kovács-Küry Időskorúak Otthonában élők hozzátartozóitól a térítési díj nyugdíjból ki nem egyenlíthető részét. Igaz, a város végül jogerősen elvesztette a pert. (Sz. A. A.)
A változások és a bizonytalanságok miatt sokan az önkormányzatok által működtetett szociális otthonokban próbálnak majd helyet keresni – a krónikus ágyak megszüntetéséről szóló első hírek hatására máris érezhetően emelkedett a jelentkezők száma. Csakhogy ezekbe az intézményekbe majdnem mindenütt többéves várólistát leküzdve lehet beköltözni. Ráadásul a belépési díj több millió forint, a havi hozzájárulás összege pedig 125 ezer forintra is rúghat. Az egyházi otthonokba való bejutáshoz buzgó hitélet igazolása szükséges, de várólista ott is van, és a térítési díj sem kisebb. Az alapítványi otthonoknál a belépési díj 8-12 millió forint, míg a különféle jogcímeken kért havi szolgáltatási díjak összege több százezer forint lehet.
Mészáros János helyettes államtitkár szerint a tervezett változás miatt senki sem kerülhet olyan helyzetbe, hogy ne kapja meg az állapotának megfelelő ellátást. Azaz ha ápolásra van szüksége, akkor az ápolást, ha kórházi ellátásra, akkor azt. A gondozottak átvételét is szigorúan szabályozzák majd. Például semmiképpen nem kerülhet a még rehabilitálható beteg ápolási otthonba, hanem a jövőben is a kórházban látják el. A díjakról szólva azt mondta: az ellátás térítésmentes, de az emelt szintű szolgáltatásért a kórházak térítési díjszabályzatában rögzített díjat kérhetnek. A helyettes államtitkár azt ígérte, hogy az sem fog kiszorulni az ellátásból, aki szociális helyzete miatt nem tud fizetni.
Mindenki veszíthet
 |
Havas Szófia
Földi Imre / Népszabadság |
– Az átalakítással nem járnak jól a kórházak sem – állította Havas Szófia, az MSZP egészségpolitikusa, aki maga is gyakorló orvos. – A krónikus ellátásra kapott fix pénz helyett egy halvány ígéretet kaptunk eddig a betegségcsoportok szerinti finanszírozás emelésére. De ez nem oldja meg az aktív ágyon már nem tartható, ám ápolásra szoruló betegek helyzetét. Egy ilyen döntéssel bedugaszolhatják az aktív ellátást is, hiszen nem lesz hová továbbküldeni az ápolásra szorulókat. S ne feledjük, a krónikus ágyakon nem csupán idős emberek, de egyre több 30-40-es éveit taposó stroke-, autoimmun-, illetve amputált beteg is megtalálható. Őket nem küldhetik idősotthonba, szakápolási intézmény pedig egyelőre papíron sem létezik. Ráadásul a krónikus osztályok zöme ma már nem elfekvő, hiszen rehabilitációt végeznek, amelyre az idősotthonokban, illetve otthon nincs lehetőség.
Havas Szófia szerint ez az átalakítás súlyos szakadékot vágna az idősellátásban: a tehetősebbek emelt szintű otthonokba költözhetnének és különféle szolgáltatások között válogathatnának, míg a többiek mehetnének a magánszegényházakba. A csökkenő bevételből gazdálkodó önkormányzatok ugyanis egyre kevésbé tudják finanszírozni idősotthonaik fenntartását. Így pedig a gyermekekre a jelenleginél jóval nagyobb teher hárul az idősellátásból.
Ahány kórház, annyi szokás
Európában sokféle megoldás létezik a társadalom idősödésével járó problémák kezelésére. Vannak országok, ahol már rég leválasztották ezt a feladatot az egészségügyről, például Svédországban. Portugáliában pedig teljesen önálló szektorba sorolják. Ugyanakkor az idős betegek ápolásáért az országok többségében – néhány kelet- és dél-európait kivéve – a szociális ellátórendszer a felelős. A magyar kormány azt szeretné, ha az egészségügy és a szociális ellátás között megmaradna a „rugalmas átjárás." Az, hogy ki, melyik intézményben kap ellátást, azon dől el, hogy mire van szüksége. Ez ma a szakmai állapotfelmérő tesztekkel objektíven mérhető a szaktárca szerint. (D. A. N.)
