galéria megtekintése

Így tüntette el a hatalom a szegényeket

A hatalom elkezdett játszani a számokkal, a propaganda kiaknázta azokat a szegénységgel kapcsolatos jelentéseket, amelyek szerint visszaállt a 2008-as válság előtti fogyasztási helyzet. A népességen belüli arányukhoz képest a szegényrétegekben felülreprezentált romák sorsa pedig semmit sem javult.


A kormányzati propaganda szerint Magyarországon egyre jobban élnek az emberek, de a fejlődés eredményeit az adatok csak mérsékelten igazolják. Nyilvánvaló, hogy a hibát a módszertanban kell keresni. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) nyáron bejelentette, hogy megszünteti a létminimum számítását, mert az – így szólt a magyarázat – nem mutatja jól a szegénységet.

Móricz-Sabján Simon / Népszabadság

A 2014-es adatok szerint a magyar háztartásoknak több mint harmada a létminimum alatt él, ám a KSH kiderítette, hogy eddig nem is a létminimumot mérték, hanem a „szerény megélhetés szintjét". A Világgazdaság írta meg, hogy egy szempillantás alatt akár meg is feleződhet a létminimum alatt élők száma, ha a KSH átáll az új számítási modellre. Az eddig 3,6-3,8 millióról legalább 1,2 millióval csökken a létminimum alatt élők száma – pusztán a modellváltás miatt.

 

A KSH év végi adatai máris alapot adtak a kormányzati optimizmusnak. Csökkent a szegénység, és 4,8 százalékkal javult a magyar háztartások jövedelmi helyzete, ami ötszázalékos reáljövedelem-növekedéssel járt, ám az egy főre jutó GDP 68 százaléka volt az uniós­ átlagnak. Csak Lettország, Horvátország, Románia és Bulgária állt mögöttünk a sorban. Lemaradtunk az egy főre jutó tényleges egyéni fogyasztás területén is, ami 908 ezer forintos kiadást mutat. Más kérdés, hogy ez csak most érte el a 2008-as válság kirobbanásakor mért szintet.

Balog Zoltán humánminiszter félmillióra tette év közben azok számát, akik tartós szegénységben élnek, két és fél milliósra azokét, akiket „klasszikusan alsó középosztálynak neveznek". Ferge Zsuzsa szerint a miniszter torzította a számokat, mert valamennyien jóval a létminimum alatt élnek. A szociológus úgy látja, hogy nő a távolság a legszegényebbek és a többiek között. A közfoglalkoztatásnak köszönhetően a legrosszabb helyzetűeknél is látszik valamiféle javulás, ismerte ugyanakkor el a kutató, aki arra figyelmeztetett, hogy szokatlanul nagy nálunk a leszakadtak aránya.

Erre rímelt Kolosi Tamás, a Tárki elnökének megállapítása: a hazai népesség 25-30 százaléka (a felső középréteg) „él igazán" Európában, velük szemben igen magas a leszakadtak tömege. Az Eurostat adatai szerint 2008-hoz képest 28,8-ról 31,7 százalékra romlott a szegénységnek és a kirekesztettségnek kitett emberek száma az országban, s közben e sokaság számára a hatalom jószerével csak a közmunkát tekinti elérhető alternatívának.

Bár a mélyszegénységben élők többsége nem cigány, a tartósan kirekesztett rétegekben – idézzük Ladányi János szociológust – a romák ötszörösen felülreprezentáltak a népességen belüli arányukhoz képest. Az Országos Roma Önkormányzatnak jórészt az oktatási-kulturális autonómia megteremtése lenne a feladata, de a hazai cigányság helyzetének ismeretében furcsán venné ki magát, ha nem foglalkozna szociális vagy gazdasági kérdésekkel. Csak éppen a jelenlegi állapotában képtelen erre. A százmilliós­ visszaélések miatt indult eljárások és az állandósuló belviszály miatt az ORÖ tökéletesen alkalmatlan arra, hogy bármilyen téren képviselje a romák érdekeit.

Szűk ösvény vezet ki az erdőből

A kormánypárti többségnek a mélyszegénységben élők lakhatási és mindennapi problémáira valójában nincsenek érdemi válaszai. A múlt év végén bejelentett bombasztikus 10 plusz 10 millió forintos lakástámogatással a felső középréteget célozzák, a leszakadókat és az „életvitelszerűen utcán tartózkodó” hajléktalanokat közben a peremvidékekre szorítják.

A lakhatási jogokért küzdő A Város Mindenkié (AVM) csoport többször szervezett élőláncot kőbányai és józsefvárosi kilakoltatásokon. Az AVM lakáspolitikai követelései közé tartozik, hogy legyen több a szociális bérlakás, a hajléktalanválságot nem lehet megoldani „élősködőktől fertőzött tömegszállásokkal”.

Csorba János még Servúdban
Csorba János még Servúdban
Veres Viktor / Népszabadság

 

A számítások szerint két összeköltöző hajléktalan esetében félmillió forintos megtakarítást jelentene az államnak a lakhatás támogatása. Jelenleg 40 ezret meghaladó önkormányzati lakás van Budapesten, minden tizedik üresen áll, ezek kiadhatók lennének. Az üres lakások fenntartási költségéből (évi 200 millió forint), havi 20 ezer forinttal számolva 800 család lakhatási támogatását lehetne megoldani. A fővárosi bérlakások felét (53,7 százalék) adják ki szociális alapon, ez a Józsefvárosban és a Terézvárosban a legalacsonyabb (9-9 százalék).

Miközben új lakások nem épülnek, az elmúlt másfél évben 400 önkormányzati lakás szűnt meg. A lakásgazdálkodási anomáliát tükrözi, hogy a Józsefvárosban másfél év alatt 454 végrehajtási és 305 lakáskiürítési eljárást kezdeményeztek, a mindennapos kilakoltatások következtében 100 család vált hajléktalanná. A kispesti önkormányzat a hajléktalanok kriminalizálása helyett más utat választott. A képviselő-testület megszavazta, hogy két egykori kunyhólakó család – történetüket lapunkban végigkísértük – szociális bérlakásba költözhet.

A két rossz állapotban lévő lakást, amelybe az erdőlakók beköltözhetnek, az Utcáról Lakásba Egyesület renoválja. A 45 éves, szabolcsi származású Csorba János 11 évet húzott le a Köki Terminálhoz közeli, a hajléktalanok által Servúdnak nevezett területen. Sokáig nem volt hajlandó szállóra menni, szabadságszerető hajléktalannak vallotta magát. Felesége néhány nappal a számukra kedvező döntés megszületése után meghalt. (R. L.)

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető