– A vízelvezető árkok rendbetétele is értékteremtő munka volt – tette hozzá Balázs József, aki 26 évesen lett 1991-ben polgármester. – A szőlő más, mint a szántó, az utaknak is rendben kell lenniük, mert gyakran ki kell menni a határba permetezni, kapálni. Nem volt tehát haszontalan, amit elvégeztünk. De az is igaz, hogy 2009-ben több nagyobb vállalkozás becsődölt a faluban. Pincék és földek maradtak utánuk. Olyan területek művelésével kezdtük a munkát, amelyek a kutyának sem kellettek. A lökést az adta meg, hogy a program mellé a Nemzeti Földalap segítségével használaton kívüli földeket is megkaphattunk, más helyekre egyszerűen bekéredzkedtünk.
|
| A húst a helyiek eszik meg, érdemes az állatokkal törődni - Fotó: Teknős Miklós |
Ne cifrázzuk, a nagyrédei közmunkások ma már mangalicatelepet működtetnek, egy másik helyen fóliasátrakban epret termelnek, az önkormányzat időközben beszállt a kecsketenyésztésbe, egy asszony egy átmenetileg elhagyott téeszközpont melegházában palántákat nevel, a pincehasznosítás vége pedig az, hogy tavaly már olyan saját közbort állítottak elő, amely ezüstérmet nyert a mátrai borversenyen. A kíméletlen verseny még nem lehetséges, de ebben a sajátos közmunkaprogramban jelenleg 32 embernek adnak munkát, akiket ráadásul egész évben foglalkoztatnak.
Egyikük az az 58 éves Morvai András, akinek sorsa eléggé tipikus. Kicsúszott a lába alól a téeszvilág, majd a kapitalizmus felemésztette a téeszromokon fényesen indult Szőlőskert Rt.-t, mely a kilencvenes évek elején még 700 embernek adott munkát a faluban. Taníttatta gyermekeit, de maga a nyugdíj előtti évekre munka nélkül maradt. Jelenleg az állampusztai büntetés-végrehajtási intézetből idekerült négy mangalicakocát neveli, a lápos terület teljesen alkalmas a félvad fajta tartására. Balázs József és Mészáros Tibor az állomány felvirágzását reméli. Hamarosan lefialnak a fajtatiszta állatok, júliusban itt már közmalacok sokasága röföghet. Az fóliás eper most fordult termőre, a friss gyümölcsöt a közétkeztetésben használják fel.
A biokecskeprogramban úgy vesz részt az ambiciózus önkormányzat, hogy tíz kecskével beszállt Sánta Judit messze földön híres alpesikecske-vállalkozásába. A csúcsminőségű kecskesajtot előállító vállalkozó negyven kecskéjéből tíz immáron nagyrédei „közkecske”, az állatok haszna az önkormányzaté, illetve azé a szociális szövetkezeté, amelyet nemrég alapítottak. Egy közmunkás állandóan a kecskefarmon dolgozik. Sem itt, sem a mangalicáknál nem lehet hibázni, jóval több a felelősség, mint az út kaparásnál. Ez Balázsék szerint önbecsülést ad az embereknek, s ma már nem olyan erős a húzódozás a közmunkától, mint a kezdeti időszakban.
|
| Alpesi kecskék a domboldalban: tíz darab már az önkormányzaté - Fotó: Teknős Miklós |
– Megvan rá a lehetőség – mondta Balázs József polgármester –, hogy a közmunkások elmenjenek máshová dolgozni, itt nálunk trenírozódnak, azontúl, hogy elfoglalják magukat és közösségben vannak, azt is látják, hogy amit csinálnak, fontos. A kertészetben megtermelt zöldség az óvodába kerül, az unokáik esznek belőle, van értelme annak, amit csinálnak. Kezdetben megbélyegzettnek gondolták magukat néhányan, szégyellték, hogy közmunkások lettek, odébbálltak. De már többen visszajöttek közülük. Ennek oka, hogy nem unaloműzésre vesszük be őket a programba.
A nagyrédeiek szerencséje, hogy a Belügyminisztérium nemcsak a munkabért fedezi, hanem adott pénzt eszközbeszerzésekre is. A traktor, amellyel a temető mellett épp krumplit ültettek a munkások – köztük Budai Zsolt frissen végzett informatikus –, már a közösségé. A burgonya, amit előállítanak, nem olyan, mint mikor egy kft. a haszon végett termel, több benne a kézi munka, mint máshol, de ennek is az az értelme, hogy a javakat helyben fogyasztják el a helyiek.
– Nem mondom, hogy ezek az emberek sokat keresnek – jegyzi meg Balázs József –, de azt a kis pénzt 12 hónapon át megkapják. Az sem hosszú idő, de nem is kevés. Közben megvan a lehetőség arra, hogy munkát keressenek. A közmunkaprogramra olyan inkubátorházként tekintünk, ami visszavezeti a helyieket a munkaerőpiacra. Jelenleg 41 hektárnyi területen vagyunk haszonbérlők, van négy kaptár méhünk is, mert „bekéredzkedtük” egy méhész mellé is. Minden lehetőséget megragadunk.
A nagyrédei tapasztalatok azt mutatják, hogy ha az erőforrásokat jól használják, sok mindent ki lehet hozni belőle. Kecskesajtot készíteni, mézet pergetni, mangalicát nevelni és bort palackozni azért annyira nem rangon aluli elfoglaltság.
