Kövér László házelnöknek a rendeleti kormányzásra vonatkozó javaslatát sokan úgy tekintik, hogy ez a magyar demokrácia záróakkordja: vagyis a miniszterelnök teljhatalmat gyakorolhatna. Az Intézet a Demokratikus Alternatíváért (Idea) honlapján Antal Attila blogbejegyzésében viszont arra figyelmeztet, hogy ez a „rendeleti kormányzás” nem azonos például az 1947-ben benyújtott törvényjavaslatban körvonalazott elképzelésekkel.

A tervezet szerint akkor a kormányt fel akarták hatalmazni arra, hogy „1948. április 30-ig rendeletekkel szabályozhassa az életviszonyoknak közelebbről meghatározott, de igen tág körét, amelyek jogi rendezése egyébként a törvényhozásnak van fenntartva” – olvasható Barankovics István egykori kereszténydemokrata politikus 1947. október 30-i felszólalásában.

A házelnök Antal szerint a mostani kijelentésével bizonyította ugyan, hogy közjogi szempontból „méreten aluli” – mások úgy látják, Kövér tökéletesen zavaros alkotmányjogi ismeretekről tett tanúbizonyságot –, de valóban fontos problémára hívta fel a figyelmet. Nevezetesen arra, hogy az utóbbi időben kialakult törvényhozási gyakorlat – és a parlament által elfogadott törvények elképesztő száma – már-már a jogbiztonságot veszélyezteti. Kövér tehát „saját parlamenti munkájának és a kormánynak metsző kritikáját adta”.

A szerző álláspontja: a kormány normális viszonyok között is rendeletekkel kormányoz, és csupán a legfontosabb életviszonyokat szabályozzák – szerencsés esetben jól előkészített – törvényekben. Ezt a helyzetet nem érdemes összekeverni azzal, amikor – például rendkívüli állapot kihirdetése esetén – rendeletekkel írhatnak felül törvényeket – hangsúlyozza Antal.

Így „Kövér László keresetlenül megfogalmazott gondolata még akceptálható is, hiszen közjogilag nem tartható, hogy a parlament unalmas »törvénygyárrá« vált, és kis túlzással mindent törvényi szinten szabályoznak, ami azt eredményezi, hogy egy átlag állampolgár képtelen eligazodni a törvények végtelen dzsungelében” – állítja.

Antal Attila ezért úgy gondolja, hogy valóban fontos lenne, ha a törvények valóban csak az alapvető szabályokat tartalmaznák, míg azok végrehajtását jól kodifikált rendeleti háttér biztosítaná. Tehát egyetért Kövérrel: nem célszerű túlterhelni a parlamentet.

Másfelől viszont éppen a Fidesz-kormány járatja csúcsra a törvénygyárat: az új kormány hivatalba lépésétől eddig 728 törvényt és törvénymódosítást fogadtak el, miközben az előző ciklusban – amikor szintén rekordot döntöttek – „csak” 587-ig jutottak. Ezért a szerző szerint egyértelmű, hogy a törvényekkel való kormányzás gyakorlata – amikor minden részletszabályt a parlamenttel akarnak elfogadtatni – leginkább a jelenlegi végrehajtó hatalomra jellemző.

„Maga a törvényhozás minősége is hozzájárult ahhoz, hogy ezer sebből vérzik az a hatalmas joganyag, amit összeeszkábált a Fidesz-KDNP” – állítja Antal. Azt írja, hogy a „kapkodó, a minőség helyett a mennyiségre összpontosító jogalkotással a Fidesz-KDNP valóban devalválta mind a törvényi szinten, mind pedig magát a jogrendszert”. Ez valóban nem normális helyzet – írja –, csakhogy mindez éppen Kövér házelnöksége alatt történt.

A szerző ezzel kapcsolatban utal az alaptörvényre is, amely – az átmeneti rendelkezések beemelésével, alkotmányba nem illő, például a választási kampányról vagy a hajléktalanok büntethetőségéről szóló részletszabályok sorával – terebélyes, bonyolult monstrum lett. Egyes rendelkezéseknek az alaptörvénybe való betonozásával szerinte a Fidesz-KDNP nyilván politikai vitákat akart végérvényesen lezárni.

A második Orbán-kormány idején olyan „jogalkotási szörny” született, amellyel a kétharmad sem tud mit kezdeni – állítja Antal. Szerinte „ezt ismerte fel Kövér László, aki vastagon részese (és így felelőse) a kialakult helyzetnek”. Egyetért azzal, hogy a kormány mozgásterének bővítésével a törvényhozást tehermentesíteni kell, és akkor a parlament a végrehajtó hatalom ellenőrzésére fókuszálhatna. Kétségei vannak azonban, mert az országgyűlés saját törvényalkotási tevékenységét sem képes kontrollálni, és a Házban olyan törvényhozók ülnek, akiket az ellenőrzendő kormányzat „dróton rángat”.

Az országgyűlés által elfogadott jogszabályok száma 1990-től napjainkig

Parlamenti ciklus      Új törvény    Törvénymódosítás   Összesen 

1990-1994                   219                   213                          432

1994-1998                   264                   235                          499

1998-2002                   273                   187                          460

2002-2006                   262                   311                          573

2006-2010                   262                   325                          587

2010-                            262                   464                          728 

Forrás: Országgyűlés