Kossuth tér: Így irtanak ők
Bár a megrendelő itt maga az Országgyűlés Hivatala, a helyszín pedig a Parlament melletti Kossuth tér, a mélygarázs és látogatóközpont felépítését célzó beruházás eddig semmiben nem különbözik a hasonló, de magántőkéből és magánérdekből megvalósuló garázsprojektektől. A beruházók – ha csak tehetik – mindenütt szeretnek kész helyzetet teremteni: Magyarországon, az adott szabályozási keretrendszerben sokkal egyszerűbb utólag pereskedni a felszíni növényzet (akár jogellenes) kiirtása miatt, és kifizetni büntetésként néhány százezer forintot, mint végigjárni a jogi utat, és akár évekig is várni, amíg megszületnek a jogerős engedélyek a fakivágásra. Az említett hivatal most mindenesetre nem vizsgázott mintaszerűen jogkövetésből. Bakos Emil főigazgató múlt heti tájékoztatása szerint egyelőre nem tudható, hogy mennyibe kerül a tér átalakításának előkészítése, elfogadott tervek ugyanis még nincsenek. „A tér rendezési terveinek elkészítésére több, nemzetbiztonsági átvilágításon átesett pályázót kértek fel, a győztessel várhatóan március végén kötnek szerződést, az építési engedélyt pedig reményeik szerint augusztusra szerzik meg” – nyilatkozta a hivatalvezető, ami némileg leegyszerűsítve annyit jelent: jelenleg a munkálatok engedély nélkül zajlanak. Holott máris igen látványos beavatkozások történtek: a Kossuth térnek a Jászai Mari tér felé eső része pár nappal ezelőtt még kellemes közpark volt (itt található a mostanra gyakori médiaszereplővé vált Károlyi-szobor is), ám aki ma arra jár, már csak egy bekerített felvonulási teret talál, mindenféle növényzet nélkül.
Budapesten 2008-ig viszonylag egyszerű volt megszabadulni a közterületi fáktól: a kérdést a kerületek szabályozták, gyakorlatilag kényükre-kedvükre, az utólagos engedélyezést rutinná téve, ellenőrzés és komoly szankciók nélkül. Három éve azonban az akkor még létező környezetvédelmi tárca alkotott egy rendeletet, ami az önkormányzati szabályozások alapja lett. A rendelet kötelezően előírja a közterületen kivágott fák és cserjék újraültetését, és azt is, hogy mekkora (legalább 2,25 négyzetméteres) víz- és légáteresztő felületet kell biztosítani a burkolatba ágyazott növényeknek. A jogszabály kategorikusan tiltja fák és bokrok csonkítását, mindennemű károsítását, illetve megnehezíti a kivágás engedélyezését. A rendelet pontosan meghatározza, mely esetekben kötelező megtiltani a közterületen lévő fák és cserjék kivágását. Az illetékes jegyző semmiképpen sem adhatja ki az engedélyt, ha nem biztosítható a kivágott fa vagy cserje pótlása, vagy ha a kivágás természetvédelmi vagy környezetvédelmi érdeket sért, illetve ha a kivágás helyett megoldható a növény áttelepítése. A közterületen kivágott fát egy éven belül pótolni kell, cserje esetében három év a pótlási határidő. A kivágott növénnyel legalább azonos területi borítást biztosító fás szárú növényt kell telepíteni.
Az e rendeletre támaszkodó helyi szabályozások már érdemben nehezítik a fakivágást (ha ehhez hozzátesszük, hogy Budapest Európa egyik fában kevéssé dúskáló nagyvárosa, akkor aligha indokolatlanul), különösen egy olyan helyi védelem alatt álló közpark esetében, mint a Kossuth tér északi sarka. Csakhogy a kétharmad szimbolikus ügynek tekinti a tér átépítését, és nem szereti az adminisztratív akadályokat. Az állami tulajdonú és fővárosi kezelésű területet az országban egyedülállóan „kiemelt nemzeti emlékhellyé” nyilvánították 2012. január elsejétől (de már előzőleg, tavaly júliusban országgyűlési határozatban döntöttek a Kossuth tér rekonstrukciójáról).
A vonatkozó fővárosi dokumentum (Tájékoztató a Kossuth tér rekonstrukciójáról) szerint „a jelenlegi területfelhasználás, a keretövezeti tagolás és az övezeti határvonalak ésszerűtlen korlátokat jelentenek a tér nagyvonalú, elegáns rendezéséhez, a Steindl Imre által tervezett, ma már történeti koncepció elveinek érvényesítéséhez. Kitűzött cél az aszfalttal burkolt felületek csökkentése, az értékes növényzet minél teljesebb megtartása, a zöldfelületek lehetséges növelése. A városrendezési tervek módosítása csak a szabályozási kereteket biztosítja a rövidesen megkezdődő részletes felszínrendezési tervek készítéséhez”.
A növényzet megóvását hangsúlyozó szöveg azt is tartalmazza: „a tér átfogó megújításához a meglévő állapotot tükröző településrendezési eszközök szabályozásai alkalmatlanok, feltétlenül szükségessé vált Budapest Településszerkezeti Terve és a Főváros Szabályozási Keretterve módosítása”. A tér átrendezése érdekében az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvényt is módosították, kiegészítve azzal a passzussal, amely szerint kiemelt nemzeti emlékhelyet érintő településrendezési eszközökkel kapcsolatban a törvényben előírt egyeztetési, véleményezési eljárást a területileg illetékes kormánymegbízott folytatja le. Vagyis az engedélyezéshez kapcsolódó jogkör egy része a jegyzőtől a kormánymegbízotthoz került – de az eljárást le kell folytatni, ami lapunk információi (és az általunk megkérdezett, az ügyben ügyészségi eljárás kezdeményezésére készülő zöldszervezetek szerint) egyelőre nem történt meg.
Változatlanul érvényben van ugyanakkor a már említett, a fás szárú növények védelméről szóló 2008-as rendelet, amely egyebek között kimondja: „a település szempontjából kiemelt szakmai, tudományos, település- és kultúrtörténeti értéket képviselő fás szárú növény kivágásának kérelmezése esetén a jegyző az eljárás megindításáról szóló értesítést öt napon belül hirdetményi úton, valamint – ha a település ilyennel rendelkezik – a település hivatalos honlapján is közzéteszi a környezet védelmének általános szabályairól szóló törvényben meghatározott ügyféli jogok biztosítása céljából. Ez esetben az ügyintézési határidő két hónap”. A fák eltávolítása sürgetőbb volt: a beruházó azelőtt vágott, mielőtt az összes kellő engedélyt beszerezte volna.
