Ünnepi műsor a Március 15. téren

Népszabadság - Kocsis Zoltán

Ezt a rendőrség az idén úgy próbálta megakadályozni - hol sikerült, hol nem -, hogy kordonokkal vette körbe az ünnepi helyszíneket, a „műveleti" területekre nem engedett senkit, az ünneplőknek a Kossuth téren és a Múzeum-kertben is beléptető kapun kellett áthaladniuk ahhoz, hogy közelről láthassák az attrakciót.

Az ünnepélyes zászlófelvonásra, amelyen Sólyom László köztársasági elnök és Gyurcsány Ferenc miniszterelnök mellett állami méltóságok, a kormány tagjai és a diplomáciai testületek képviselői is megjelentek, mindössze két kapun lehetett bejutni a Báthory és a Nádor utca sarkán. A hosszú sorban állást a pár száz érdeklődő úgy színesítette, hogy közben megismerkedett a népi folklór ízes darabjaival (a zsidózó-gyurcsányozó hőbörgők legyintgettek a sorban állókra, „mennek a birkák", mondták, mire egy hölgy azt kérdezte: a Dávid-csillag besípol?) A különféle kegytárgyakkal (árpádsávos zászlók, kereplők, sípok) fölszerelt sokaság hamar lemondott a bejutásról, mert arzenálját nem hagyhatta hátra. Akinél csak alma, narancs, ásványvizes flakon vagy kozmetikai spré volt, dönthetett: pakol, vagy kívül marad. Kevesen vállalták a „veszteséget", inkább odébbálltak.

A Kossuth téri rendezvény idején négy férfit vezetett el a rendőrség. Ketten kiabáltak. Beültették őket a rendőrautóba. Két másik férfi egy lepedőt lobogtatott "Felelős kormányt Budapesten" felirattal. A rendőrség a kordonon kívülre vezette, majd elengedte őket. A sorban állás miatt többen lecsúsztak a parádéról.

Volt egy érdekes jelenet a Kossuth téren. Az állami zászlófelvonás végeztével Gyurcsány Ferenc és felesége, Dobrev Klára kézen fogva megindult a kordon mögött ácsorgók felé. Feszült volt a pillanat, arra lehetett számítani, egészen közel jönnek. Az pedig eléggé kiszámíthatatlanná tette volna a folytatást. A miniszterelnök végül jó húszlépésnyire megállt, integetett a jelenlévőknek, s nyomban visszafordult. Ezt aztán többen ingerlő „provokációként" fogták föl. S válogatott káromkodásokkal vonultak tovább.

A Nemzeti Múzeum előtt hat beléptető kapuval próbálták kiszűrni a rendzavarókat, s amikor a modern és hagyományos elemekkel vegyített látványos műsor megkezdődött, alig ötszázan lehettek a kertben, s ácsorogtak, lődörögtek a Múzeum körút aszfaltján. A „tömeg" aztán sűrűsödni kezdett, a végén lehettek két-háromezren is. Béke volt és nyugalom, a fiatalok műsorát lelkesen fogadta a hallgatóság. Föltűntek a lovas huszárok is, akikre nyugodtan rá lehetne bízni a jövőben a fővárosi ünnepségeket. Gyermekérdeklődőben nem lenne hiány (a Roosevelt-téri gyermekfoglalkoztató program volt tegnap az egyik legnépszerűbb esemény, ott is a huszárok vitték a prímet).

A Petőfi-szoborhoz hirdetett fővárosi „megemlékezés" - Demszky Gábor főpolgármester szokásos jelenléte miatt - már kielégítette a balhéban érdekelt csoportok várakozását. Itt nem volt beléptető kapu, ellenben egy szabályos kordon-labirintuson át kígyózva lehetett bejutni abba a zónába, amelyben - mint kiderült - többségében rendzavarók foglalták el állásaikat. A Március 15-e téren több volt a rendőr, mint a résztvevő. Itt a hallgatóság már kakaskodhatott is a rendőrséggel, miután egy árpádsávos zászlós embert kiemeltek a tömegből az Erzsébet-híd alatti részen. "ÁVH, ÁVH", skandálta a vegyes életkorú társaság, amikor pedig Demszky elkezdte hosszú beszédét, zúgott a "hazaáruló". "Demszky, vedd úgy, hogy megdobáltalak", ez volt olvasható azokon a kicsiny papírlapokon, amelyeket néhányan a fejük fölé emeltek. Amikor a főpolgármester arról beszélt, hogy "hivatásos rendzavarók" jelennek meg minden  ünnepségen, a négy-ötszáz fős tömeg (mert többen azért nem voltak) vadul pfujolt. Amikor pedig arra kérte az egybegyűlteket, egyperces néma csönddel adózzanak Marian Cozma és a tatárszentgyörgyi gyilkosság áldozatai emlékének, újra éktelen ordítozás volt a válasz. E tömegnek összefogásról és közös áldozat-vállalásról beszélni: hiába való fáradozás volt.

Budapest SZDSZ-es főpolgármestere új kiegyezést sürgetett. Úgy fogalmazott: ha nem tudunk kiegyezni, tönkreteszi az országot a bizalmatlanság és az abból fakadó egyre mélyebb gyűlölet. A téren meg lehetett arról győződni, hogy itt a jövő idő helyett talán a múlt idő használata pontosabb lett volna.

Tüntetők a Március 15. téren
Népszabadság - Kocsis Zoltán A téren hangoskodók közül két embert előállítottak. A rendőrök könnygázt is bevetettek. Amikor elterjedt a híre annak, hogy az egyik lefogott Budaházy György, a kurjongatásra összeverődött tömeg azt skandálta: Fegyverbe!

Flinták persze szerencsére nem kerültek elő, de több békés ünneplőt inzultáltak. A tudósító szem- és fül-tanúja volt annak, amint egy idős hölgy szóvá tette: mégiscsak méltatlan 1848 emlékéhez ez a gyalázatos viselkedés. Egy második világháborús egyenruhát és jelvényeket viselő, haját a katonasapka alól copfban kilógató férfi öt centiről ordította a nő arcába, hogy "Kuss le-gyen!". Az asszonyt később többen körbeállták, s szintén ordítoztak vele. A nő remegett az idegességtől és sírt. Tettleg nem bántalmazták.

A rendőrök egymástól két-három méterre álltak sorfalat a kordon mögött, hátul, a híd alatt kommandósok készülődtek. Egy öreg mérnök, aki a hetvenes évek eleje óta részt vett valahány Petőfi-szobornál megtartott megemlékezésen, úgy kommentálta a biztonsági intézkedések miatt csupán szóbeli agressziót felmutató rendezvényt, hogy az emberi ostobaság nem mai találmány, úgyszólván korlátlan lehetőségek rejlenek benne. - Még soha nem esett bántódásom az ilyen helyeken - mondta békésen mosolyogva -, s megállt egy fekete-ruhás, arcát palesztin zászlóval elta-karó férfi mellett.

Mielőtt véget ért a „megemlékezés", három ifjú embert faggattam arról, miért tartják kifeszítve maguk előtt a „Szép se volt, jó se volt, elég volt!" feliratú lepedőt.

- Kinek a nevében tartjátok? - faggatóztam.

- A magunk nevében. Mi független magyar fiatalok vagyunk. Mind a hárman.

A dühös magyarokat végül az eső kergette szét, nem a rendőrség.

Kapcsolódó cikkek: Előállítások, betiltott demonstrációk az ünnep estéjén | Békebeli idusok | Felkészült a rendőrség március 15-re | Közös határontúli kiállás Sólyom Lászlóért | Végre egy nyugodt ünnep?