A kétkötetes könyvet a Napvilág Kiadó a Politikatörténeti Intézetben mutatta be, Földes György az intézet főigazgatója. Rainer M. szerint a cél nyilvánvalóan a Kádár-monográfia megírása lett volna, az azonban még hátravan. A történész szerint a Kádár nemzetközi tárgyalásait ismertető dokumentumokat a történeti oktatásban részt vevő egyetemisták és főiskolások érdekében minél hamarabb föl kellene tenni az internetre, így a fiatalok könnyebben közelebb kerülhetnének a nehéz nyelvezetű kádári korszak ellentmondásaihoz.

Rainer M. János szerint Földes a szocializmus tekintélyes ismerőjeként arra kereste a választ, hogy Kádár tudott-e Moszkva szorításában nemzetstratégiai célokat megvalósítani, vagy pedig be kell érnünk azzal a válasszal, hogy „mindig az oroszoknak volt igazuk". A történészek tiszte megítélni, mennyire volt a konfliktuskerülő Kádár János külpolitikája defenzív taktikák sorozata, és hogyan tudta a keleti blokkon belül gazdaságilag vonzóvá tenni a Nyugat számára az országot.

Földes György Koncz György / Népszabadság

A könyvbemutatón a hallgatóság soraiból érkező kérdések nyomán érdekes vita alakult ki arról, hogy volt-e Kádárnak önálló nemzeti stratégiája, és mennyire hagyta figyelmen kívül a hazai „kemény" pártvezetők álláspontját a határon túli magyarok érdekében meghozott döntések során. Földes könyve – amely 400 példányban jelent meg – bizonyára vitatéma lesz szakmai körökben is, és sokan érdeklődve forgatják, amikor az 1968-as csehszlovákiai katonai beavatkozásban való magyar részvételt vizsgálják. (A bevonulás előtt Kádár és Alexander Dubcek között lefolytatott tárgyalás könyvben közölt szövege igazi szenzáció, ezt lapunkban január elején ismertettük – A szerk.)

Földes György megköszönte az opponensek véleményét, és azt hangsúlyozta, tudatos volt, hogy talán túlságosan is a főszereplőre koncentrált, könyvének történetét 1956-ban indította, nem foglalkozott a hatalomra jutás előtti időszak eseményeivel. Az MSZMP élén eltöltött 33 év viszont túl hosszú és jelentős időszak ahhoz, hogy figyelmen kívül lehetett volna hagyni a személyes döntések fontosságát.