Orbán most Kolláth szerint coming outolt, és őszinteségi rohamában elismerte: maguknak csinálták az alaptörvényt, ugyanakkor maguk alá gyűrték a „törvények bíróságát” is. Aminek semmi értelme – hangsúlyozta –, mert az AB létjogosultságát csak az alapozza meg, ha felette áll a parlamentnek, és a törvényhozó hatalom valódi ellensúlyát jelenti. De facto a hatalommegosztás rendszerének széthullását jelentette be a miniszterelnök – véli az alkotmányjogász –, mert deklarálta, hogy az AB-t bedarálták.
Kolláth nem vitatja, hogy a parlamenti erőviszonyokat a mindenkori választói akarat befolyásolja, de ha ehhez igazítják a hatalommegosztás egyik kulcsintézményének személyi összetételét is, azzal bohócot csinálnak a rendszerből. Ráadásul a Fidesz dönthetett volna úgy is – tette hozzá –, hogy a kétharmad birtokában egyharmadnyi helyet ad az AB-n belül az ellenzéknek, de annyira tartott a másként gondolkodóktól, hogy ebbe sem ment bele.
Axióma, hogy az alkotmány világnézetileg semleges módon rögzíti az alapjogokat, és az AB dolga, hogy fellépjen, ha a törvényhozó hatalom olyan jogszabályokat alkot, amelyek azokat korlátozzák – fogalmazott Somody Bernadette, az Eötvös Károly Intézet igazgatója. A testületet azonban szerinte az alaptörvény negyedik módosításával megfosztották attól a lehetőségtől, hogy a jogalkotó felett érdemi kontrollt gyakoroljon.
|
Orbán coming outol
Teknős Miklós / Népszabadság |
Somody Bernadette emlékeztetett ugyanakkor arra: az alaptörvény kapcsán már korábban is kifejtették, hogy az egy ideológiailag átitatott szöveg. Azt pedig szerinte úgy fogalmazták meg, hogy az AB ne tölthesse be azt a klasszikus szerepét, ami egy hagyományos demokráciában megilletné. Vagyis: a testület nem tehet semmit, ha olyan alkotmánymódosítást terjesztenek be, ami az alapvető emberei jogokat sérti.
Az intézet egyébként idén tavasszal – a Magyar Helsinki Bizottsággal és a Társaság a Szabadságjogokért jogvédő szervezettel együtt – közösen vizsgálta, hogy a mára megszűnt fideszes kétharmad miként alakította át az Alkotmánybíróságot. Megállapították: az új tagok beültetésével sikeresen hoztak létre egy kormányhű testületet.
A civilek 23 nagy jelentőségű döntést vizsgáltak, s ebből tíz a kormánypártok által választott bírák többségbe kerülése előtt, tizenhárom pedig utána született. Korábban a testület mind a tíz ügyben a kabinet érdekével ellentétesen határozott, de amint többségbe kerültek az „egypárti” bírák, az arány drámaian megváltozott: 13-ból tízszer a kormány számára megfelelő döntést hoztak.
A parlament egyébként három lépésben módosította az Alkotmánybíróság összetételét meghatározó szabályokat. A rendszerváltozást követő húsz évben a mindenkori kormánytöbbség csak az ellenzékkel közösen tudott alkotmánybírókat jelölni, de ezt a rendelkezést 2010-ben megváltoztatták, és azóta a kétharmad egyedül dönthetett.
Ezt követően 2011-ben a bírák számát 11-ről 15-re növelték, később kilencről 12 évre emelték a bírák megbízatásának idejét, majd eltörölték a tisztség betöltésének felső korhatárát is. Mindezek következményeként a tizenöt fős testületben tizenegy olyan bíró van, akit kizárólag a kormánypártok támogattak, mert a Fidesz-KDNP az ellenzékkel való egyeztetés nélkül tudott jelölni és megválasztani embereket.
A kormányoldal februárban viszont elveszítette a kétharmados többségét, miközben jelenleg az AB-nek csak 14 tagja van. Egy fő tehát hiányzik, s ha be akarnák tölteni ezt a posztot, a Fidesz ezúttal már egyezkedésre kényszerülne. Nincs viszont jel arra, hogy ezzel a kormányoldalon bárki foglalkozna.
