A Népszabadság úgy tudja: Zombor Gábor egészségügyért felelős államtitkár még csak most készíti saját ágazati cselekvési tervét. Koncepciója az önkormányzati választás után kerül a kormány elé, és csak akkor derülhet ki, milyen politikai felhatalmazást kaphat az ágazati feszültségek oldására. E folyamat része lehet egyebek mellett az a terv is, amely szerint az állam közvetlenül fedezné a kórházak fenntartási költségeit, s idetartozhat a kórházfenntartó hatásköreinek megnyirbálása, a meggyengített ÁNTSZ rehabilitációja.
Az államtitkár első megszólalásaiban gyakran utalt rá, hogy az egészségügy a nagy társadalmi rendszerek közül talán az egyedüli, ahol a rendszerváltás óta nem sikerült kialakítani olyan működési modellt, amely a különböző átalakítási kísérletek után ne termelné újra a feszültségeket. A kórházi ellátás centralizált, végtelenül hierarchikus, hálapénzzel terhelt rendszer. Hozzátette azt is: ugyan jelenleg az állami szerepvállalás erős garanciát jelent a folyamatos működtetésben, de ez nem elég, és a rendszer irányítását a gyakorlathoz kell rendelni. Azaz csökkenteni kell a túlzott centralizációt, professzionális irányítási módszereket kell alkalmazni. A szervezeti struktúra ezeket a célokat fogja szolgálni.
Az ilyen mondatok után azonban a politikust faggatók hiába próbálták a részleteket firtatni, Zombor Gábor eddig rendre kitért a kérdések elől. Júliusban lapunknak azt nyilatkozta: az ellátásszervezésben és az intézményrendszer működtetésében fontos szerepe marad az államnak, ám a megfelelő szinteken hagyni kell érvényesülni a szaktudást, így a szoros központi irányításban radikális változások várhatók. Akkor azt is ígérte: a korábbi ciklusokban meggyengített ÁNTSZ erős ellenőrzési és kontrollszerepét visszaadják.
Ha a György István által említett verzió megvalósulna, akkor ez utóbbi ígéret akár teljesülhetne is, hiszen a kormányhivataloknak már most is részei az egészségbiztosító, valamint az ÁNTSZ igazgatási egységei. Ha ehhez „odacsapják” a kórházak igazgatását is, nehezen megmondható, mi marad Zombor Gábor egészségpolitikai államtitkárnak. Már most is nehezen követhető, hogy hol születnek az egészségpolitikai döntések, hiszen a financiális kérdésekben a nemzetgazdasági tárca, a területet érintő stratégiai ügyekben a Miniszterelnökség az illetékes.
A kórházfenntartó megaintézményt a második Orbán-kormány egészségügyért felelős államtitkára, Szócska Miklós saját kis minisztériumaként hozta létre. A hivatalt, amelyben duplikálták az egészségbiztosító és a szakigazgatás egyes hatásköreit is, az egészségügyért felelős államtitkár maga találta ki azért, hogy a humán tárcán belüli szűk mozgásterét némileg tágítsa.
A megahivatalban dolgozók kórházirányítási szakértelme azonban még a fideszes politikusok szerint is gyenge. Az apparátus elégséges számú alkalmazott híján képtelen megbirkózni a rá testált feladatokkal. A döntések lelassultak, a kórházi menedzsmentek önállótlanok, elbizonytalanodtak.
A Magyar Kórházszövetség elnöke Velkey György szerint a kórházak fenntartócseréje időveszteséget és nehéz helyzetet okozna, túl nagy energiákat emésztene fel. Mint mondta: hasznosabb lenne ezt az erőfeszítést a mostani rendszer fejlesztésére fordítani. Hozzátette: mostanra nagyon sok kapcsolat a térségi igazgatóságokon keresztül működik, erre épül az úgynevezett progresszivitás, vagyis az, hogy a kórházak közötti feladatmegosztás az esetek súlyosságához igazodjon, miként a drága diagnosztikai eszközök elosztása és a betegútmenedzsment is. Abban az esetben, ha a kormányhivatalokhoz kerül az egészségügy működtetése, megkérdőjeleződik a térségi rendszer fenntarthatósága.
Kevesebb pénz jut
A kormány jövő évi költségvetési terveiben sem kap prioritást az egészségügy. A jövő évi költségvetés tervezésekor kiderült: gyakorlatilag egyáltalán semmiféle költségnövekedést sem enged meg a kormány az egészségügynek. Úgy tudjuk: a nemzetgazdasági tárca szigorúan meghatározta a tervezés korlátait, jelezve egyben azt is, hogy a keretszámok a minimális többletigényeket sem fedezik. Sőt az egészségügy háttérintézményei az idei pénzüknél tíz százalékkal kisebb kerettel tervezhetnek. (D. A. N.)
