Az ügyről a Zsaru Magazin azt írta: „A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság munkatársait is megdöbbentette, amikor kiderült, hogy kislétai házuk egyik helyiségében bezárva tartja közös lányát egy öt gyermeket nevelő pár”. Madácsi bácsi erre csak legyint, s azt mondja:
– Lehet, hogy a rendőrök megdöbbentek, de a helybeliek nem. Itt az utcában mindenki tudta, hogy mi folyik abban a házban. Csak nem szóltak. Nem akartak maguknak bajt. Nem akartak úgy járni, mint én, mert én bezzeg kinyitottam a számat, amikor szóvá tettem, hogy az öregotthonban szerintem nem megfelelően gondozzák a szegény édesanyámat. Még fel is jelentettek érte! Úgyhogy a faluban tanultak az esetemből, és inkább mindenki kussol.
|
| A kislány csak ezen a picike ablakon keresztül kukucskálhatott ki |
Az „öregotthon” nem véletlenül kerül szóba, hiszen úgy tudni: a sanyargatott kislány anyja, a 42 éves B. Ildikó rövid ideig a helyi idősek otthonában dolgozott közmunkásként. A munkájára nem volt panasz, bár néhány utcabelije szerint B. Ildikó „összeférhetetlen” asszony, nem is nagyon barátkozik vele senki.
Amúgy „jöttmentnek” minősül a család, szinte mindenki fontosnak tartja megjegyezni velük kapcsolatban, hogy nem idevalósiak, valahonnét Pest megyéből költöztek Kislétára. A férj, a 37 éves K. István alkalmi dohánymunkás, ottjártunkkor is hiába keressük otthon, azt mondják, kinn dolgozik a dohányföldön valahol. A rendőrségen az apa nem tagadta, hogy rendszeresen bezárják a kislányt, s ezt azzal indokolta, hogy ha egyedül marad otthon, akkor kárt tesz magában vagy a ház berendezésében.
A faluban viszont azt beszélik: az anya azért gyűlölte meg a kislányt, mert túlságosan hasonlít az asszony anyósára, s mivel B. Ildikó nem kedveli a férje anyját, a gyereket látni se akarta. Nem tudni, hogy mi igaz ebből, mert a helybeliek érezhezően ködösítenek. Találkozunk egy idős asszonnyal, Juliska nénivel, aki azt állítja: ő csak húsvét hetében figyelt fel a kislányra, mert a spájz ablakán keresztül a gyerek kiszólt neki, hogy vizet és cukrot kér. A vizet saját magának kérte, míg a cukrot – legalábbis Juliska néni szerint – az anyja kávéjába.
|
| Reviczky Zsolt / Népszabadság |
De nehezen hihető, hogy egyesek csak mostanában értesültek a bezárt gyerekről. Tudták róla, hogy azért látni ritkábban, mert magántanuló lett, sőt az utcabeliek szerint már hónapok óta adogattak be neki vizet az ablakon át. Az elmúlt hetekben azonban idegen munkások érkeztek a faluba: vízcsöveket fektettek le az utcában, s nekik is feltűnt a vízért és élelemért rimánkodó kislány. A helyi családvédelmi szolgálaton egy utcabeli férfi tett bejelentést április közepén, a szolgálat pedig értesítette a rendőrséget.
A megyei rendőr-főkapitányság „18 év alatti személy sérelmére annak sanyargatásával elkövetett személyi szabadság megsértésével” gyanúsítja a szülőket, s a nyomozás idejére elvették tőlük a 17, 15, 12 és 6 éves gyerekeket, akiket lakásotthonban helyeztek el.
A szülők szabadlábon védekeznek, ami meglepte a falut. Az egyik helyi presszóban azt mondják, kár volt őket kiengedni, életfogytiglant kellene kapniuk. Ezt megemlítjük Madácsi bácsinak is, aki keserűen nevet: „Eddig nem szólt senki, most meg milyen bátrak.” Szerettük volna megkérdezni a falu polgármesterét is az esetről, de nem volt a hivatalban, a telefonhívásainkra pedig nem reagált.
