A „filozófusper” 17 évre megfosztott munkámtól, utazási és publikálási tilalom alá kerültem, de fel is szabadultam - mondta Kis János filozófus. A Kádár-rendszer demokratikus ellenzékének kiemelkedő alakját, az SZDSZ alapító tagját és első elnökét, aki a pártból 2002-ben, Medgyessy Péter miniszterelnök D-209-es ügynökügye nyomán távozott, annak kapcsán kérdezte az MTI, hogy az MSZMP Politikai Bizottsága 20 éve helyezte hatályon kívül a „filozófusper" nyomán elrendelt retorziókat.

Az állampárt 1973-ban Kis János, Hegedűs András, Heller Ágnes, Márkus György, Márkus Mária, Bence György és Vajda Mihály ellen lépett fel antimarxista nézeteik miatt. A „filozófusperre” azért került sor, mert zajlott a '68-as reformok visszavétele, és a pártvezetés példát akart statuálni.

„Úgy éreztem, hogy a jogaimban sértettek meg, és ez nyilvánvalóvá tette számomra, hogy vannak jogaim, melyeket nem az államtól kapok, s amelyeket az állam nem vehet el, legföljebb megsértheti őket. Ezt nem kell lehorgasztott fővel tűrnöm, tiltakozhatok, védelmezhetem a méltóságomat” - mondta Kis János.

Arra a felvetésre, hogy a retorziót kiváltó írások tudományos vagy inkább politikai jellegűek voltak, a filozófus elmondta: a Bence Györggyel és Márkus Györggyel közösen írt Lehetséges-e kritikai gazdaságtan? című művük egyik központi gondolata az volt, hogy nemcsak a létező szocializmus, de annak marxi ideálképe sem tartható.

Bár előre látható volt, hogy a könyv a pártállami kontroll alatt álló sajtóban nem jelenhet meg, a szerzők mégis benyújtották a Gondolat Kiadónak. „Nem a szerző dolga, hogy cenzúrázza magát” - mondta Kis János erről.

A Politikai Bizottság 1989. május 26-ai döntéséről Kis János a sajtóból értesült. Az MSZMP vezetése nem kért tőle elnézést a csaknem húsz évig tartó foglalkoztatási és publikációs tilalomért. Az MTA Filozófiai Intézetében azonban helyreállították a munkaviszonyát.

„Sokan vannak, akik még ilyen elégtételben sem részesültek, és most - a nyugdíjas korhoz közeledve - újabb joghátrányt szenvednek el az évtizedekkel ezelőtti sérelmek folyományaként”, mivel senki nem rendelkezett arról, hogy a foglalkoztatási tilalom alatt eltöltött évtizedeket beszámítsák a nyugdíjalapjukba. „1990 után egyetlen kormány sem tartotta feladatának - a harcos antikommunista kormányok sem -, hogy az akkori jogsértések áldozatainak ügyét szisztematikusan kivizsgálja, és legalább a tovább élő joghátrányokat kiküszöbölje” - mondta Kis János.

Arra a kérdésre, hogy milyen ma is aktuális tanulságai lehetnek az 1973-as „filozófuspernek”, Kis János azt hangsúlyozta: a tudomány és a kultúra pártállami irányításának tapasztalatai arra figyelmeztetnek, hogy falakat kell húzni a politika és a szellemi élet közé. Nem elég, hogy többpártrendszer van, elfogadhatatlan, hogy például a színházigazgatókat önkormányzati testületek nevezzék ki, mert így a kinevezés óhatatlanul politikai beavatkozásra ad alkalmat. A kultúra elengedhetetlen állami támogatását is úgy kell megszervezni, hogy az erre szánt pénzek elosztásában politikai tényezőknek ne legyen szavuk.

Arra a felvetésre, hogy a tovább öröklődő Kádár-kori mentalitásnak - gyávaságnak, igazodásnak - is szerepe lehet a kultúra bajaiban, a filozófus azt felelte, hogy a nem kívánatos mentalitást a nem kívánt intézményi struktúrák tartják fenn és termelik újra.