– Az tény, hogy már a szocialisták alatt elkezdődött a forráskivonás, de őket nemzetellenesnek is minősítette az akkori ellenzék. Csakhogy 2010-ben sem állt meg a pénz kivonása. Ma nem lehet olyan szereplővel beszélni, aki ne erről panaszkodna. Még budai iskolákban is előfordul, hogy a gyerekek a saját mobiltelefonjukon osztják meg a wifit az órai munkához, mindenhonnan alapszintű hiányosságokról hallani.
– Azt azért ne felejtsük el, hogy miközben forráskivonásról beszélünk, csak a pedagógusok egzisztenciális biztonságára már 200 milliárd forint többletforrás jutott az elmúlt esztendőkben. Évente plusz egy évfolyamnyi, nagyjából 100 ezer gyerek kapja ingyen a tankönyvet.
A KSH nyilván egy képletet egy statisztikai átlag alapján számol, amit figyelembe kell venni, ugyanakkor nézni kell a működtetés, fenntartás új struktúráját.
Ami például az említett informatikát illeti, történtek fejlesztések az elmúlt uniós ciklusban.
– Fénymásolni nem lehet, mert nem működik a fénymásoló. A kánikulában a szülők veszik meg a sötétítőfüggönyt a tantermekbe. Az elmúlt időszak nagyon erős élménye, hogy ugyanaz történik az ingyenes közoktatásban, mint az ingyenes egészségügyben: ahogy a betegnek, a szülőnek is fizetnie kell.
– Én nem vonnék párhuzamot a két terület között. Ilyen még nem volt, hogy egyetlen fenntartó szervezet legyen az összes iskolára. Elindultunk egy úton, most már látjuk a kereteket, miközben nem volt olyan pillanat, hogy mikor egy iskola működése veszélybe került, akkor ne kapott volna kormányzati segítséget. A jövő évi költségvetésben már látszik az a tervezési többlet, ami a tényleges működésből fakadó igényekre válaszol.
– Márpedig a párhuzam az egészségüggyel abban is áll, hogy az alulfinanszírozás miatt szükségszerűen hiány keletkezik, amit aztán időnként el kell tüntetni. Mint most a Klik 12,5 milliárdos hiányát. Apropó, azt már rendezték?
– Igen, belső költségvetési eszközökkel a problémát megoldottuk.
– Az államkincstár legfrissebb adatai szerint még mindig hiányzik 7 milliárd forint.
– Soha nem lesz olyan, hogy egy fillér tartozása se legyen a Kliknek, hiszen mindig vannak bejövő számlák.
– Az „államosítás” mellett az volt az egyik érvük, hogy kiszámíthatóbb lesz a finanszírozás, szemben azzal, amikor a sok kis önkormányzat...
– ...Igen, most kiszámíthatóbb a finanszírozás, csak mivel teljesen új a rendszer,
bizonyos dolgokat nem lehet tűpontossággal betervezni. Közben lettek új feladatok is, amelyeket az iskoláknak el kell látniuk.
Ez egy induló rendszer, amit nem az első vagy a második évben lehet optimalizálni.
– Ön szerint ez a rendkívül centralizált képződmény beváltotta a hozzá fűzött reményeket? Mert aki nem a pénzhiányra, az a hétköznapi működés nehézségeire panaszkodik. Legutóbb a Fazekas Gimnázium leköszönő igazgatója nyilatkozott lapunknak a lassúságról, a bürokratikus akadályokról.
– Az én határozott kérésem a Klikhez, hogy fenntartóként ne várjon el olyan felesleges adminisztrációt, ami a munkát akadályozza. Ami tényleg sok, és amit még kezelnünk kell, az a rengeteg uniós pályázattal összefüggő papírmunka, ami alkalmanként sokkal több, mint a normál tanügyi adminisztráció. De ezek kifutnak.
|
| Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság |
– Elképzelhetőnek tartja, hogy az iskolák visszanyerjenek valamennyit a szabadságukból? Például, hogy az iskolaigazgató megválaszthassa a kollégáit vagy az iskola ne csak 10 százalékban térhessen el a kerettantervtől, hiszen a helyi testületek a helyi igényeknek jobban meg tudnának felelni helyi szintű döntésekkel.
– Most is az iskolaigazgató hallgatja meg a tanárjelölteket, aztán ő tesz javaslatot a tankerületi igazgatónak arra, hogy az adott státuszt kivel szeretné betölteni.
– Mely véleményt a tankerületi igazgatónak nem kell elfogadnia.
– Sok szempontot kell figyelembe venni: vannak azonos típusú pályázók, vannak azonos tartalmú pályázatok, s ahol kettő közül kell választani, ott egy érdeksérelem mindig van.
– A hejőkeresztúri iskola, ami a kormányzati kommunikációban úgy jelenik meg, mint az egyik büszkesége a magyar közoktatásnak, annak köszönheti a sikerét, hogy az igazgató dönthette el, milyen tantestületet hoz létre. Mert volt iskolai autonómia.
– Az ilyen iskolák klikes keretek között is tovább tudnak működni.
– De nem tudnak létrejönni. Nagy Emese, az ottani igazgató azt látta, hogy a jobban szituált szülők elviszik a gyerekeket, és így egy szegregált iskola jön létre. Úgy döntött, hogy megállítja a folyamatot, és egy „mágnes” iskolát hozott létre. Azért tudta megcsinálni, mert volt mozgástere.
– Mi azt szeretnénk, ha komplex programhoz nyerhetnénk meg a pedagógusok támogatását, s ne csak egy ilyen helyi minta legyen, hanem mindenki meg tudja csinálni. Ezért tartottuk Hejőkeresztúron a tanévnyitó ünnepséget. Vannak olyan lemaradó régiók, amelyeket nem szabad lehagynunk.
Nem engedhetjük meg egyik iskolában se, hogy a gyerekek lemaradjanak. Hiába vagyunk büszkék a Nobel-díjasainkra, ha nem teremtjük meg a feltételét annak, hogy a tudás minden gyerekhez el tudjon jutni.
Az OECD kifejezetten azt mondja, hogy a jól instruálható intézményrendszerek jól tudnak teljesíteni.
– Csakhogy önök más irányt követnek. Most találtam rá egy 1962-es törvényerejű rendeletre, amely a tanügyigazgatást visszatolta a központi szintről a helyi tanácsokhoz. Már akkor elkezdtek feladatokat delegálni a helyiekhez. A 70-es években már konkrétan elindult a decentralizációs folyamat, amit a rendszerváltás után többpárti konszenzus teljesített ki. Önök ezzel a centralizációval a 60-as évekig mennek vissza.
– Nagyon sokféle módon lehet jól működtetni egy iskolát. A rendszerváltástól eltelt 25 évben mindent szabadott. Lehetett iskolát fenntartani így és lehetett úgy. Bármit lehetett, bárhogyan csinálni. És javult az OECD-mutatónk? Nem öt éve indult el a negatív folyamat...
– Igen, de volt javulás.
– 2004-től 2006-ig. Ami annak a programnak az eredménye volt, amit az Orbán-kormány 1998 és 2002 között elindított. Az oktatásban az eredmények pár év késéssel látszanak. Vegyük komolyan az OECD számait. Vegyük komolyan a lemorzsolódási adatokat. Vegyük komolyan azt, hogy a magyar iskola nem esélyteremtő. Ezt írja az OECD 2012-es jelentése, nem foglalkozik azzal, ami azóta történt.
Ne menjünk el amellett, hogy a magyar gyerekek matematikai-természettudományos teljesítménye vagy stagnál, vagy romlik.
Viszont van egy új köznevelési szervezetrendszerünk, ami alkalmas arra, hogy jó instrukciós keretet teremtsen az oktatási célok megerősítésére. Nézzük meg, mit tudunk tenni annak érdekében, hogy a matematikaoktatásban felhalmozott évtizedes hátrányt vissza tudjuk fordítani. Ha csak a tudománytörténetben elfoglalt helyünket nézzük, akkor nem vagyunk tehetségtelen nemzet ebből a szempontból.
– A 2010-ben publikált mérés a szövegértés javulását mutatta. Az azért oktatáspolitikai beavatkozásnak volt köszönhető. Az előbbi logika alapján az pedig a liberálisok sikere.
– A szövegértésről azért ne beszéljünk, mert magyar szakos vagyok. Arról külön véleményem van.
– De a javulás az kétségtelen volt, nem?
– A javulás lemérhető, de hogy minek köszönhető, az más dolog. Mi nem arra használjuk ezeket a méréseket, hogy elmondjuk, ki alatt mit vezettek be, és az alatt mit rontott el, hanem reagálunk rájuk. A teljesség igénye nélkül: esetleges tanagyag-átrendezés, az időterhelés átalakítása, a 9 évfolyamos iskolában való gondolkodás, a digitális kompetencia megerősítése.
– A kilenc évfolyamos iskolát mikor vezetnék be, és mennyi időt szentelnének a társadalmi vitának? Az ugyanis jellemzője az elmúlt időszaknak, hogy – mondjuk úgy – elég gyorsan alakultak a dolgok.
– Magyarország iskolarendszere ezeréves. Nálunk van hagyománya a jó iskolának. Most az a kérdés, hogy meg tudjuk-e teremteni ahhoz a lépéshez a szakmai és politikai támogatottságot, aminek része a kilenc évfolyamos iskolában való gondolkodás.
– Hány év?
– Nem tudok évet mondani.
– De kapott a minisztertől a bevezetéssel kapcsolatban határidőt?
– Azt a feladatot kaptuk, hogy egyeztessünk a szülőkkel, a szakmával, kérjük ki az akadémia véleményét. Máris több szakmai szervezettel tárgyaltunk.
– Akik rendszeresen abba futnak bele, hogy megkapnak egy előterjesztést pénteken, hogy véleményezzék hétfőre.
– Most még nem kaptak ilyet.
Tényleg kíváncsiak vagyunk arra, hogy egy átlagos szülőnek okoz-e gondot elhelyeznie nyáron a gyereket.
– Okoz.
– Ezért vetjük fel azt a kérdést, hogy a szülők jónak tartanák-e azt, ha a nyári szünetben nemcsak játszanának a gyerekek, hanem van-e igényük a fejlesztésre, például egy idegen nyelvű tábor keretében. Nézzük meg, hogy van-e igény arra, hogy művészeti vagy tánctábort szervezzünk.
– Arra is nyitott, hogy a már hatályba lépett intézkedéseikről is társadalmi párbeszédet folytassanak utólag?
– Melyikre gondol?
– Például a tankötelezettség leszállítására 16 éves korra.
– Én a keretekről beszélek. Arról, hogy megfelelő konszenzussal adekvát válaszokat adjunk az iskolaelhagyás problémájára, az esélyteremtő funkció megerősítésére.
|
| Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság |
– Ami összefüggésben van a Nemzeti Alaptanterv tartalmával, a tanárok autonómiájával, a tankötelezettség hosszával...
– ...és összefüggésben van a köznevelési infrastruktúrával, a pénzzel. Mindennel. A 16 éves korhatárral kapcsolatos kérdés felvetése következménye lehet a 9 évfolyamos iskolával kapcsolatos döntésnek.
– Ön meglepődne, ha Magyarország ellen kötelezettségszegési eljárás indulna a roma gyerekek elkülönített oktatása miatt?
– A Klik az antiszegregációs programot a felzárkózásért felelős államtitkárság szakmai iránymutatásának megfelelően csinálja. Abban mindenkit szeretnék megerősíteni, hogy az integrált oltatás mellett elkötelezett a kormány.
– Ebben az esetben tud említeni három olyan osztályt vagy iskolát, amit kifejezetten azért számoltak fel az elmúlt öt évben, mert ott a roma gyerekeket elkülönítetten oktatták?
– Ilyen is volt.
Nem hiszem, hogy egy iskola kiemelése jó üzenet lenne.
Ezt a problémát rendszerszinten kell kezelni. A Klik az antiszegregációs program működtetéséhez is jó instrukciós keretet biztosít. Idő kellett ahhoz, hogy a Klik szakmailag meg tudjon erősödni, de mi elszántak vagyunk, mert az integrált nevelés kimutatható eredményeket hozott a felzárkózásban.
– Végül, egy másik mondással kapcsolatban kérdezném a véleményét. Orbán Viktor nyilatkozta, és úgy hangzik: „Nem vagyunk mi kommunisták, hogy az emberek ellenében kormányozzunk.” Ön minek nevezné azt, ha egy tantestület, a szülői közösség a diákokkal együttesen elutasít egy igazgatót, hónapokon át tartó tiltakozást folytat ellene, ahogy a Budai Nagy Antal gimnázium esetében történt, mégis rájuk erőlteti a minisztérium?
– Ha megnézzük azt, hogy az elmúlt 20 évben az igazgatóválasztások hogyan alakultak, akkor azok ugyanolyan politikai választásokká váltak...
– A Budai Nagy Antal esetében a döntésük politikai választás volt, nem szakmai?
– Nem, nem. Abban az értelemben használom a kifejezést, hogy
az iskolákban gyakorlatilag kis választási kampányok zajlottak le tiszta és kevésbé tiszta eszközök bevetésével. Ilyenkor a politikához hasonló folyamatok játszódtak le, táborok alakultak az egyik és a másik jelölt mellett.
Az iskolák nehezen fogadtak be külső jelöltet. Ilyenkor szakmai döntést kell hozni.
– De nem tart attól, hogy így az a közösség nem tud működni? Hogy így nem lehet együtt dolgozni, és az a minőség rovására megy?
– Ha az esélyét sem adják meg, akkor úgy tényleg nem megy. Azt mondom, nézzük meg, napi információm nincs a helyzetről.
– Az sem ingatta meg a véleményét, amikor kiderült, hogy az ön által támogatott jelölt szövegeket emelt át mások pályázatából, azaz plagizált?
– A plágiumot én nem tudom vizsgálni, és a Klik sem tudja. A plágiummal kapcsolatos eljárást az érintett szerzőnek kell elindítania.
– Aki az önök jól instruálható intézményrendszerének alkalmazottja. Róka fogta csuka. Akkor nem történt lopás, ha nem jelenti be az áldozat?
– Amikor kifogást akarunk találni, akkor találunk. Ha nem akarunk valakivel együtt dolgozni, akkor nem is fogunk tudni. Szakmai döntés született a kinevezés során.
