(Avagy valami elkezdődött)

Mottó: „A hatalom abban rejlik, hogy az emberi lelkeket darabokra tépjük, s aztán olyan új alakba rakjuk össze, amilyenbe akarjuk." George Orwell

Ez a nap is elérkezett. Megismerhette kis tantestületünk, hogy milyen is a hatalom, a politika a mi kis településünkön. (Iskolánk valahol Magyarországon, valahol Somogy megyében található.) Előző napokon a kollégákkal megvitattuk, hogy mi is csatlakozunk az április 20-ai pedagógus sztrájkhoz. Hogy miért? Mert egyetértünk avval, ami mostanság zajlik az oktatás megújításával kapcsolatban, és nem látunk előremozdulást az ügyben. Azt is látjuk, hogy nagyon rosszul mennek a dolgok.
Elérkezett április 13-a. Polgármesterünk reggel fél nyolcra összehívatta a tantestületet. (Ő nem a munkáltatónk.) Alig negyed óra alatt ízelítőt kaptunk abból, hogy milyen is lehetett a Rákosi-korszak, a hatalom hogyan tudja megmutatni erejét. Indulatos beszédében (kirohanásában) kitért arra, hogy mi pedagógusok húzzuk csak meg magunkat, így is túl vagyunk fizetve, és az ő kollégáinál így is kevesebbet dolgozunk, és persze a közmunkásoknál is. (Ne akarjunk 22 órás munkahetet!)

Kifejtette, hogy a MINISZTÉRIUMból már felhívták, és figyelmeztették arra, hogy ha további pályázatokat szeretne benyújtani és persze nyerni szeretne a település, akkor valamit tegyen a helyi pedagógusokkal. ÉS Ő TETT IS! Fenyegetett, és „megígérte", hogy ha csak egy pedagógus is sztrájkolni fog, annak lehet, hogy komoly következménye lesz a településünkre nézve is, és talán még a munkánkat is elveszíthetjük. (Persze ebbe be tud majd segíteni a tankerületünk vezetője is!) Igen, elhangzott a vezető párt neve is, főleg avval kapcsolatban, hogy mennyi pályázatot nyert meg településünk és hol tartunk ma. És ezt kinek köszönhetjük? A PÁRTNAK, a párthűségnek. (Hirtelen eszembe jutott a régi munkásmozgalmi dal sorai: „ a párttal, a néppel egy az utunk...")

Szóval idejutottunk. A demokráciánknak ennyi. A hatalom győzött az iskolánkban. Itt biztos, hogy nem lesz sztrájk. Egy kicsit hittünk a demokratikus elvekben, de megláthattuk, hogy a hatalom, a politika, minket pedagógusokat, a rendszer rabszolgáinak tart, akik kiszolgálják. Azt hittük, hogy felhallatszik majd a hangunk, a segélykiáltásunk, de be kell látnunk, hogy ez most nem szabad. A NagyTestvér figyel, és elnyom. Ebben semmi vitát nem tűrnek.

Tegnap gyász, ma harag ül a szívemben. Eszembe jutottak George Orwell szavai: vannak egyenlők és vannak egyenlőbbek. Mi lehet, hogy egyikbe se férünk bele.

Egy somogyi pedagógus