A nemzetiségek még rosszabbul járnak, hiszen ők egyenként mindössze csak valamivel több mint három percet kapnak. A Nemzeti Választási Bizottság (NVB) a rendelkezésre idő felosztásáról kedden döntött.
A választási eljárási törvény szerint a „közszolgálati médiaszolgáltató naponta három alkalommal, a 6–8, 12–14 és 18–20 óra között kezdődő idősávokban, megszakítás nélkül köteles biztosítani a politikai reklámok közzétételét".
"Nem kell attól tartani, hogy a következő három és fél hétre az M1, a Duna vagy a Kossuth Rádió kampánycsatornává alakul."
Egy-egy napra átlagosan nyolcpercnyi reklámidő esik, s ebből valamivel több mint hat perc a pártoknak, nem egészen kettő a nemzetiségeknek jut.
A reklámszpotokat az egyes szervezetek által megjelölt napon és idősávban kell közzétenni, naponta azonban csak egyetlen időpontot határozhatnak meg, s legfeljebb egy percet köthetnek le.
Amennyiben tehát mind a 18 párt és 13 kisebbség kihasználja a maximális hatvan másodpercet, s ugyanazon csatornára, napra és idősávba kéri a sugárzást, legfeljebb 31 percnyi politikai hirdetést kell egyhuzamban végignézni vagy meghallgatni.
Politikai reklámmaratonok?
Valószínűbb azonban, hogy a pártok – a korábbiakhoz hasonlóan – rövidebb, harminc másodperc körüli üzenetekkel próbálkoznak. Ez számukra előnyösebb, mert többszöri, csatornánként akár 15-20 megjelenést tesz lehetővé, tehát a választásig a három közszolgálati médiumban majdnem minden nap közzétehetnek egy-egy reklámot.
Nem zárható ki persze, hogy a szervezetek más taktikát követnek, és a kampány hajrájában – március végén, április elején – használják ki a rendelkezésükre álló időt, s az eddigi tapasztalatok alapján nyilván a kora esti műsorsávot részesítik előnyben.
Akkor pedig előfordulhat, hogy hosszabb, 15-20 perces reklámblokkokat sugároznak, így viszont eléggé bizonytalan lehet, hogy a gyorsan egymás után következő kortesüzenetek elérik-e a célközönséget.
A politikai reklámra biztosított szűkös műsoridő, illetve az országos listát állító pártok nagy száma miatt egy-egy szervezet körülbelül ötven szpotot tehet közzé, ami számukra összességében nyolcszáz megjelenést biztosít.
Előnyösebb helyzetbe kerültek volna, ha a kereskedelmi médiumok is vállalják hirdetések sugárzását, ám ingyen egyetlen tévé és rádió sem akart beszállni a kampányba.
Ez azért is kellemetlen a jelölő szervezetek számára, mert esetenként az M1 és a Duna együttes nézettsége sem éri el a tíz százalékot, míg a két nagy kereskedelmi televíziót a nézők csaknem harminc százaléka választja.
2010-ben 6 ezer szpotot sugároztak
A korábbi Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) 2010-ben vizsgálta, hogy az országos listát állító hat párt mely médiumokban és hány alkalommal hirdetett. Akkor a kilenchetes kampányidőszakban összesen több mint hatezer reklámszpotot sugároztak, ebből 1600-at a tévék, 4600-at a rádiók. A televíziókban az MSZP 773, a Fidesz 346 és a Jobbik 109 alkalommal jelent meg, miközben a köztévének a reklámtorta alig hatoda jutott.
Az ORTT becslése szerint akkor listaáron nyolcszázmillióba került a pártoknak a televíziós kampány, és ennek felét az MSZP költötte. A rádióban a Fidesz majdnem 2286 kampányhirdetést közzé, az MSZP 1800-at, a Jobbik pedig 235-öt. A reklámok zömét egyébként a helyi műsorszolgáltatók sugározták, míg az országos, illetve budapesti lefedettséggel rendelkező csatornákon talán hat-hétszáz politikai hirdetés volt, s ezek több mint harmada a Kossuth és a Petőfi Rádióban.
