A polgármester Angliából irányít és konzulátust működtet. Pajer Kristóf úgy ismerte meg a falut, hogy volt itt az apósának egy elhagyatott ingatlanja, azt jött rendbe tenni a barátaival Budapestről. Látta, hogy évről évre pusztul, elnéptelenedik a település. Barátaival úgy gondolták: olasz és francia mintára, a falu népének bevonásával meghonosítják a vendégváró turizmust. Magyarán: bérbe adják mindenüket, amijük csak van. Egyik barátja vállalta, hogy elindul a polgármesteri címért, de időközben visszautasíthatatlan állásajánlatot kapott máshol.
Így aztán Pajer Kristóf gyűjtötte össze a jelöléshez szükséges ajánló cédulákat – mind a kettőt –, s meg is választották a település első emberének.
2006-ban feleségét és három gyerekét is leköltöztette a fővárosból Megyerre, ám hamar szembesültek a vidéki Magyarország oktatási, szociális és infrastrukturális állapotával. Felesége nem kockáztatta a három gyerek jövőjét, ezért egy hónap után visszaköltöztek budapesti otthonukba. Pajer Kristóf tíz évig hetente háromszor-négyszer ingázott, majd tavaly a Styl-berendezésekkel foglalkozó családi vállalkozásába illő ajánlatot kapott Angliából, s egy évre a szigetországba szerződött.
|
| Fotó: Földi Imre / Népszabadság |
A polgármester Angliából telefonon sűríti mondatokba az élettörténetét. A három gyerekéből kettő egy szót sem tudott angolul, amikor kimentek, most már mind a három folyékonyan beszéli a nyelvet – büszkélkedik. Megkérdezem Pajer Kristóftól, hazajönnek-e még. Őszinte. Nem tudja, mit hoz a jövő. Már most felajánlották neki szerződése meghosszabbítását, s a gyerekek érdekei azt kívánják, hogy tartósan kinn maradjanak. Megyer jövőjéért nem kell aggódnia, a vendégváró szövetkezet működtetését Egly Márk barátjára bízta. – Nem is tesz rosszat Megyernek, ha kicsit hátrébb lépek, én inkább teremtő ember vagyok, mint üzemeltető. Márpedig most inkább üzemeltetőre van szüksége a falunak – mondja.
Pajer Kristóf korábban is dolgozott már Angliában. Húsz évvel ezelőtt azért jött haza, mert akkor fantáziát látott Magyarországban: akaratot, összetartást, a megújulás képességét.
Mára elszálltak a reményei.
Megyeren mindenesetre példát teremtett. Át tudta formálni környezete szemléletét, és felvázolt jövőképének már a színei is látszanak. A vendégváró szövetkezet azonban még mindig veszteséges – hűti le lelkesedésemet.
A foglalás aránya harminc százalék körül mozog. Szombaton és vasárnap telt ház van, télen, a hét első felében viszont kevés a vendég. Ennyi szálláshely csupán 50 százalékos kihasználtság fölött hoz nyereséget, a házak foglalása összességében viszont csak harminc százalék közül mozog. Az árakat nem lehet emelni. Szerencsére türelmesek azok, akik pénzt tettek a fejlesztésekbe, látják az elképzelés hosszú távú jövőjét, bizakodik a „megyeri polgi”. Pajer Kristóf egyébként Angliában sem tagadta meg önmagát: portsmouthi otthonában tiszteletbeli konzulátust üzemeltet a megyerieknek.
|
| Fotó: Földi Imre / Népszabadság |
A tizenegy lelkes falu utcáján két vendég család sétál. Pongrátz Pál és felesége két gyerekével – Ferivel és babakocsiban izgő-mozgó Rózával – jött ide pihenni. Pongrátz Pál vadász, s a puskáját is magával hozta. Ezt egy kis lelkiismeret-furdalással említi felsége előtt, aztán gyorsan meg is magyarázza: a környéken „jók a nagyvadak, ráadásul a vadászat nem is olyan drága ezen a vidéken, mint mondjuk Somogyban.”
Zuglóban laknak, a megyeri levegő sokkal tisztább, ebben a mély csöndben meg hatalmasakat lehet aludni, bizonygatják. Pongrátzékkal egy baráti család is érkezett, ám mire felnézünk a jegyzetekből, a gyerekek már odavonszolták őket a háziállatokhoz. Vannak tyúkok, de még egy barátságos csacsi is. A falu egyetlen tehene szinte kutyaülésben figyel a legelőn, élvezi a magányt,
állítólag az már kicsit sok volt neki, amikor a megyeri rockfesztiválon nagy hangerővel szóltak a dalok, ráadásul a koncertek négyezer fős közönségének legalább a negyede olthatatlan vágyat érzett arra, hogy közös szelfit készítsen vele.
A rockfesztivál az idén a szomszédos Ukkra költözik. Azt tagadják a helybeliek, hogy kiutálták volna őket innen, sőt megnyitották kapuikat a sátrazóknak, de a tizenegy lakosra túl sok koncertező jutott, s utánuk felhalmozódott a szemét is. A helybeliek nem bánják, hogy a szomszédos Ukk fogadta be a rockereket.
|
| Fotó: Földi Imre / Népszabadság |
– Én kicsit bánom – mond halkan ellent a közvélekedésnek a pajtakocsmában a Sümegcsehiből dolgozni idejáró Varga Anett. – Hét évvel ezelőtt egy ilyen koncerten ismertem meg a páromat – teszi hozzá magyarázatképpen.
Kálmán Gézáné friss házi diós kalácsot tesz elénk a kocsmában. Ő Csabrendekről ingázik naponta, csinálnak mindent, amire éppen szükség van. Takarítják a házakat, kertészkednek, segítenek a főzésben. Néha megkérik őket a falu bérlői, hogy kapcsolódjanak be a csapatépítő játékokba is. A cégek szívesen rendeznek itt tréningeket. A pajtakocsmában az antik és a modern két tanúságtévő tárgyaként az ablakban egy öreg Pacsirta rádió várja, hogy recseghessen egy keveset a külvilágból. Vele szemben az egyik faoszlopon pedig
felirat mutatja, mi a pajta wifikódja.
A szövetkezet harmadik alkalmazottja, Márkus Letícia irodai munkás a recepcióban áll, a falra függesztett régi telefon mellett – a postahivatalokban használtak ilyeneket egykoron –, mögötte a polcon öreg írógép. Egy társaság jelentkezik be legénybúcsúra, de lesznek esküvők is, mutatja a foglalási listát Letícia, akinek az eredeti végzettsége vadgazdálkodási technikus, s ezt a hivatását is gyakorolja a környéken.
A falu gondnoka, Egly Gyula fát visz kis teherautóval a házakhoz. Kérdezem, mi a gondnok dolga, pontos választ ad rá: fűt, zenél, világít! Ő egy ismert sümegi borász család rokonaként Kaposvárról került ide másfél éve, hatvankét éves korában. Itt ragadt, befogadta Megyer.
|
| Fotó: Földi Imre / Népszabadság |
Találkozunk az alpolgármester asszonnyal, Baloghné Raffai Annával is. Egy-egy ház önmagában teljesen esélytelen volna a turisztikai piacon. Együtt azonban a csoportos vendéglátásban már jók a lehetőségeink – magyarázza.
A község üresen maradt házait részben helybeli, valamint a fővárosban élő magánszemélyek vásárolták meg, felújították őket, s az épületek valamilyen helyi karaktert is kaptak. A hét vendégház egyenként, de akár együtt is kiadó. Amennyiben az összes szálláshelyet lefoglalja a társaság, egy éjszakára 230 ezer forintot fizet érte. Ha azonban valakik az egész falut szeretnék bérbe venni, annak sincs akadálya. Akkor a szálláshelyek mellett övék a kultúrház, a pajtakocsma, a lábas pajta is. Sőt, ha valaki netalán alpolgármesterként akarja igazgatni a falut, arra is módja van. Persze nem közjogi értelemben, de mintegy
„címzetes” alpolgármesterként joga van például arra, hogy stréber módon utcát nevezzen el a főnökéről, vagy a cége nevét vegye fel a kultúrház.
Rendületlenül nyírják a füvet a településen, készülnek a hétvégére. Pénteken este kezdődik a tarkább élet, a legénybúcsú mellett lesz lakodalom is. A menyasszonyt és a vőlegényt a nászházban szállásolják el, baldachinos ágyat kapnak az orgonaszínű szobában. Volt már bajor esküvő is, a nyáron pedig amerikai vendégek költöznek be a megyeri házakba. Tengerentúliak itt nem voltak még, igen készülnek a fogadásukra.
Valaki megjegyzi: Amerika az mégiscsak Amerika.
