Az első rendőrségi közlemények még arról szóltak, hogy B. László volt az, aki 1999. április 12-én Tahitótfaluban lelőtte Seres Zoltánt, az akkori éjszakai élet egyik befolyásos alakját és a Bentley-ében mellette ülő olasz üzlettársát; a hátsó ülésen utazó tolmácsuk csodával határos módon túlélte a támadást. Később kiderült, hogy B.-t „csak” azzal gyanúsítják, hogy motorkerékpárjával ő vitte a tetthelyre Seresék gyilkosát.

Danyi Csaba, B. László ügyvédje lapunknak azt mondta: öt hónapon keresztül azt sem árulták el nekik a nyomozók, hogy szerintük ki volt védence bűntársa. Csak a bíróság „utasítására” mondták el végre, hogy szerintük Radics Attila lőtte le Seres Zoltánt és olasz utasát.

Nem véletlen titkolódzott persze a rendőrség. B. meggyanúsítását (amennyire tudni lehet) jobbára és jelentős részben egykori bűnözők, bűnbánó maffiózók és az éjszakai életben dolgozó más tanúk vallomására alapozta a nyomozóiroda. Csakhogy Radics 2002 óta – a hivatalos megfogalmazás szerint – „Ismeretlen helyen tartózkodik”. Igen nagy valószínűséggel meggyilkolták, de ezt a rendőrség holttest hiányában nem mondja ki.

Radics Attila, élettársa és hároméves gyermekük, Sára, még 2002. január 23-án tűntek el a Pest megyei Tárnokon lévő otthonukból. Nagy valószínűséggel a délelőtti órákban elhurcolták őket. Kora délután Bihon Lászlóné (Radics élettársa) iskolából hazaérkező nagyobbik gyermeke, Fanni tárva-nyitva találta házuk összes ajtaját. Nyolc hónapos kistestvére, Zsuzsika, az emeleten sírt, más nem volt a lakásban. A szomszédok délelőtt látták utoljára Bihonnét, amikor befizette a villanyszámlát a postán.

Később a rendőrség (az akkori közlés szerint kis mennyiségű, a mai források szerint vödörnyi) emberi vért talált a lakásban, és három lövés nyomaira bukkant. Ezekből azt feltételezték, hogy a családot elrabolták, ám a környékbeliek nem láttak és hallottak semmit, ami erre utalt volna. A családfő, az akkor 37 éves, őrző-védő céget vezető Radics Attila állandó adóssággal küszködött, a pénzzavarát enyhítendő felvett jelzálogkölcsönét az élettársa testvérének a nevén lévő házra terhelte, amelyben három gyerekükkel éltek.

Radicsot az éjszakában Portik katonájaként tartották számon, akinek jó kapcsolatai voltak bizonyos „motoros csoportosulásokkal” is. Eltűnése után azonban Portik állítólag a kisujját sem mozdította érte, noha ismerői szerint más esetekben, ha valamelyik emberének valami gondja volt, minden követ megmozgatott az érdekében. A rendőrség egyebek között ebből, Portik Tamás tétlenségéből vonta le azt a következtetést, hogy ő adhatott utasítást Radics megölésére. A férfi ugyanis túlságosan sokat fecsegett, és egyes vallomások szerint egyszer már maga Portik is szólt neki, hogy tegyen lakatot a szájára, mert gondjai lesznek. Nem tett, hát lettek.

A rendőrség azonban még nem egy újabb, egyszer majd szintén Portik számlájára írható gyilkosság áldozataként tartja nyilván Radicsot, hanem Seres Zoltán gyilkosaként, akit B. László vitt a tetthelyre. B. letartóztatását a terhére rótt cselekmény (emberölés, amit bűnsegédként követett el) súlyán túl azzal is indokolta annak idején a bíróság, hogy szabadlábon hagyása esetén tartani kell a szökésétől, elrejtőzésétől, illetve, hogy összebeszél még szabadlábon lévő társaival.

Valószínűtlen, hogy 2002 óta a rendőrségi szakértők ne tisztázták volna, hogy a tárnoki lakásban talált „vödörnyi vér” kinek a vére, s ha Radicsé, akkor ne látták volna már be, hogy a férfi halott. Nagy valószínűséggel ezért is kezdeményezte az ügyészség a napokban B. szabadlábra helyezését. A Seres-gyilkosságnál használt fegyveren, motoron nem találták meg a DNS-ét, így semmilyen módon nem tudták a bűntényhez kötni. Ha a rendőrség (és a nyomozást felügyelő ügyészek) nem lennének biztosak abban, hogy Radics már nem él, és valóban vannak olyan vallomások a birtokukban, miszerint B. László vitte motorral a helyszínre Radicsot, aligha kezdeményezték volna a szabadlábra helyezését.

B. azonban kezdettől tagadja, hogy ő bárkit is a helyszínre fuvarozott volna. Öt évvel később szerzett csak jogosítványt motorra, márpedig, ha valaki ölni indul, legalább a papírjai legyenek rendben, mert mégiscsak kínos lenne, ha egy rutinszerű közúti ellenőrzésen a jogosítvány hiánya miatt bukna le. Ez ugyan gyenge érv, végül is nem ő lett volna az első bérgyilkos-sofőr, aki jogosítvány nélkül vezetett, de az összes többi körülménnyel együtt elég volt ahhoz, hogy a hatóságok végül B. szabadlábra helyezése mellett döntsenek.

Radics ismerői szerint az alacsony, testes férfi fel sem ült volna egy olyan motorra, mint amilyet a bűntényhez használtak, utasként legalábbis biztosan nem, és főleg nem fegyverrel. Egyszerűen meg sem tudott volna kapaszkodni.

Rendőrségi források a történtek után határozottan cáfolták, hogy botladozna a ’90-es évek felderítetlen ügyeinek nyomozása. Pedig korábban a Prisztás-ügyben is négy embert vettek őrizetbe látványos kommandósakció keretében – Portik Tamáson kívül. Majd az egyiket hirtelen elengedték, miután 16 év távlatából hitelt érdemlően bizonyítani tudta, hogy a bűntény idején Kanadában tartózkodott – így mondják.

Két héttel a vádemelés előtt egy másik vádlott, L. János óvadék ellenében történő szabadlábra helyezését indítványozó ügyvédi előterjesztést még csípőből elutasította a bíróság. Aztán a vádemeléskor kiderült, hogy vele szemben megszüntették az eljárást. L. János egyébként az eredeti gyanúsítás szerint úgy volt érintett az ügyben, hogy ő adta kölcsön az elkövetőknek azt az autót, amellyel a gyilkosságnál használt biciklit a tetthely közelébe szállították. Úgy tűnik, ez a tényállás és a rendőrség egyéb bizonyítékai kevésnek bizonyultak ahhoz, hogy gyilkosságért, akárcsak bűnsegédként is vádat emeljenek ellene.

A régmúlt megoldatlan ügyeinek felderítésére indított nyomozások részleteit és eddigi megállapításait ismerő forrásaink szerint ez a két eset csak azt bizonyítja, hogy a rendőrségnek, ha lehet, még óvatosabban kell kezelnie a régi ügyeket „jól ismerő” egykori bűntársak, bűnbánó maffiózók és egyéb tanúk vallomásait. Főleg azokat, amelyeket, mint B. László érintettségét a Seres-gyilkosságban, más, objektív tárgyi bizonyítékok nem támasztják alá…