Két éve éjjel-nappal zakatol a törvénygyár

A Fidesz két év alatt több törvényt fogadtatott el, mint az Antall- és Boross-kormány a rendszerváltozás után négy esztendőben. Szakértők szerint átgondolatlan, kiérleletlen, voluntarista, akarnok jogalkotás folyik, ami a jogállamiság leépítéséhez vezet. Ezzel kapcsolatban már az Alkotmánybíróság is aggályainak adott hangot.

Az Orbán-kormány első két esztendejében 178 új törvényt és 262 törvénymódosítást – összesen 440 jogszabályt – fogadott el a parlament. Ez alig valamivel kevesebb, mint amennyit 1998 és 2002 között, tehát az első Fidesz vezette kabinet idején megszavaztak, amikor a Ház négy esztendő alatt 460 döntést hozott. Az előző ciklusban egyébként az országgyűlés 587, 2002 és 2006 között 573 törvényre adta az áldását. 

Az összehasonlítás kedvéért: 1990-től 1994-ig, amikor a jogállam megteremtése volt a cél, 219 új törvény és 213 törvénymódosítás született. A jogszabályi környezet átalakítása most jóval nagyobb ütemben folyik, s az orbáni „valódi” rendszerváltoztatás nagyjából be is fejeződött: alig maradt olyan jelentősebb törvény, amit ne módosítottak vagy ne írtak volna újra. Jószerivel csak a választási eljárási törvény, illetve a büntető és a polgári törvénykönyv van még hátra.

Az elmúlt két esztendő egyik figyelemre méltó tapasztalata, hogy a kétharmados többség a kikezdhetetlennek tűnő alkotmányos alapértékeket sem tekintette magára nézve kötelezőnek. Ha a hatalom érdekei úgy kívánták, visszamenőleges hatályú törvényeket alkottak, korlátozták az Alkotmánybíróság (AB) hatásköreit, vagy éppen államosították a magán-nyugdíjpénztári vagyont. S amikor ehhez szükség volt rá, az alkotmányt is módosították.

A másik, mind ez ideig szokatlan jelenség, hogy a jogalkotás motorjává a képviselők váltak: kormánypárti politikusok minden korábbinál több javaslatot nyújtottak be. Egyéni képviselői indítvány esetén pedig nincs szükség semmilyen egyeztetésre, mert az ilyen előterjesztéseket azonnal a Ház elé terjeszthetik.

A rendkívül aktív fideszes honatyák ráadásul nemcsak a hatályos törvények kisebb módosítását kezdeményezték, hanem javaslataik alapján számos alkalommal felülírták a korábbi alkotmányt is. Amikor például az AB a kormány számára kedvezőtlen döntést hozott, már aznap előhúzott valamelyik képviselő a fiókjából egy cédulát, amelyen az állt, hogy a testület a költségvetést érintő kérdésekben csak kivételesen járhat el. A kétharmados többség pedig fegyelmezetten igent mondott rá.

A képviselők az ilyen, esetenként csak pár mondatos előterjesztések mellett terjedelmes, a jogrendszer alapjait érintő kódexeket is „a nevükre vettek”. Egyéni indítványként került a Ház elé egyebek mellett az önkormányzati, illetve a parlamenti választásról, az egyházakról vagy a médiáról szóló törvény, de az alaptörvény maga is állítólag Szájer József iPadjén született. 

Elképzelhetetlen viszont, hogy egy-egy méretesebb jogszabályt valóban azok dolgoztak volna ki, akik a javaslatot benyújtották. Ez valószínűtlen, s a cél inkább az lehetett, hogy elkerüljék a másként – legalábbis elvileg – elkerülhetetlen egyeztetési folyamatot. Egyébként az előterjesztésekről sem folyt valóban érdemi párbeszéd, amelyeket a kormány készített elő, bár a Fidesz maga fogadtatta el a jogalkotásról, illetve a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló törvényeket.

Szakértők a jogalkotásról

Lövétei István alkotmányjogász

Átgondolatlan, kiérleletlen, voluntarista, akarnok módon készülnek a jogszabályok, s egészen tragikus, hogy a törvénygyár éjjel-nappal zakatol. Ami Magyarországon folyik, az nem jogalkotás, hanem jogszabályalkotás – és ez nem csak a jelenlegi hatalomra érvényes. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a Fidesz magasabb sebességfokozatba kapcsolt. Az még önmagában nem lenne baj, hogy a politika beavatkozik a jogalkotásba, ha azonban hülyeségeket akar, annak súlyos következményei lehetnek.

Bárándy Péter ügyvéd, volt igazságügy-miniszter

A kétharmados többség farkasvaksághoz vezetett a Fideszben: miután mindent megtehetnek, azt gondolják, hogy mindent meg is kell tenniük. A technikai lehetőségből arra következtetnek, hogy az alkotmányos korlátokat is tetszésük szerint átléphetik. Ezért olyan törvénynek látszó tárgyakat hoznak létre, amelyek ellentétesek az alkotmány szövegével és szellemével, a jogállamiság alapértékeivel, nemzetközi egyezményekkel és uniós normákkal. Ami itt folyik, az nem más, mint a jogállam felszámolása.

Kolláth György alkotmányjogász

Nem porszem került a jogalkotás gépezetébe, hanem itt már csak por van. Jogi túltermelési válság tanúi lehetünk – mennyiség van, minőség nincs –, ami nem más, mint a jogalkotás jogával való üzemszerű visszaélés. Ennek oka, hogy minden társadalmi és gazdasági problémára új és újabb jogszabályok megalkotásával próbálnak meg választ adni. Ezzel együtt romlik a minőség, és a jogalkotási dömping oda vezet, hogy alig van jogszabály, amit ne kellene a zárószavazás, rosszabb esetben a hatályba lépése előtt módosítani. 

Az Alkotmánybíróság is aggódik

„Bár az országgyűlési képviselők által benyújtott alkotmánymódosítások az alkotmányban lefektetett eljárási követelményeknek megfelelnek (…), a demokratikus jogállamiság követelményét nyilvánvalóan nem elégítik ki teljes mértékben” – szögezte le az AB az alkotmány módosításáról szól 2010. évi CXIX. törvény közjogi érvénytelenségére vonatkozó indítvány elutasítása kapcsán. A testület álláspontja szerint a 2010 júliusáig országgyűlési képviselők által kezdeményezett nyolc alkotmánymódosítás kapcsán ugyanez a legitimitási probléma merülhet fel. 

„A jogalkotás (és különösen az alkotmánymódosítás során) szükséges egyeztetések elmaradtak (…) Az alkotmánymódosítások esetlegesen tartalmi, a jogállamot érintő sérelmeket is felvethetnek. Az alkotmány sorozatos, aktuálpolitikai érdekek és célok megvalósítása, elérése érdekében történő módosítása rendkívül aggályos a demokratikus jogállam követelményei, különösen az alkotmányos jogrend stabilitása, kiszámíthatósága, a széles körű társadalmi legitimitás, a jogrendszerbe ellentmondásmentesen történő beépülése szempontjából” – mondta ki a testület.

„A törvény fogalmának az európai alkotmányos hagyományban hosszú ideje szükségszerű része a törvényhozás eljárása, közelebbről a törvényalkotási eljárás bizonyos tulajdonságai, amelyek a törvényt törvénnyé teszik. Ennek lényege a kötelezőként és érvényesként elfogadandó norma előzetes érvelő és nyilvános megvitatása” – fejtette ki az egyházügyi törvény közjogi érvénytelenségét kimondó AB-határozat kapcsán párhuzamos indoklásában Bragyova András alkotmánybíró. Szerinte a törvény „nem akármilyen jogszabály, hanem a politikai képviseletben és így a közvélemény nyilvánossága előtt előzetesen igazolt norma”. 

„A törvényhozás fogalmi kelléke, hogy a törvényt az országgyűlés vitával – érvek és ellenérvek megtárgyalása – fogadja el” – fogalmazott. „Ha a vita minimális lehetősége is hiányzik (…), törvény érvényesen nem jöhet létre. Nem tekinthető alkotmányosan létrejött törvénynek olyan jogszabály, amelynek elfogadását nem is előzheti meg vita, amelynek helyessége, elfogadhatósága mellett és ellen egyáltalán nem is hangozhattak el a törvényhozó szerv nyilvánossága előtt érvek”.

Megszavazták
Szavazás az Országgyűlés plenáris ülésén, a 2011-es költségvetés megszavazása előtt. 2010.12.23. Fotó: Móricz Simon
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.