Készül az önkormányzati törvény: Budapesten csak egy maradhat?
A kormány bevallottan szigorúbb keretek között szabályozná újra az önkormányzatok önállóságát. Mindezt egy átfogó államreform részeként. A tervezet szerint a törvény egyik legfontosabb célja a feladatok újraosztása az állam és az önkormányzatok közt, illetve az új, feladatfinanszírozáson alapuló rendszer kiépítése.
A koncepció helyzetértékelése szerint a hatályos önkormányzati törvény kidolgozói a kormányzati túlhatalmat megakadályozó garanciák beépítését tartották a legfontosabb kérdésnek, miközben a gazdaságossági, hatékonysági szempontok a szükségesnél kisebb mértékben érvényesültek. A túl nagy autonómiát élvező településekre építő rendszerről azonban gyorsan bebizonyosodott, hogy súlyos működési zavarokkal küzd. Ráadásul mindmáig befejezetlen a „nagy mű” az egyre kezelhetetlenebb belső ellentmondások, illetve az alulfinanszírozottság okán. Az államnak a jövőben nagyobb szerepet kell vállalnia a közfeladatok ellátásában.
A változtatás irányáról komoly vita várható. A fővárosi kerületek polgármesterei például, legyenek bár kormánypártiak, aligha hagyják szó nélkül Budapest „átrendezését”. Elvégre a legenyhébb változat sem kínál számukra mást, mint a humánszolgáltatásokkal, a lakásgazdálkodással, a kulturális és sporttevékenységgel kapcsolatos feladatok ellátását. Miközben az összes műszaki, infrastrukturális, fejlesztési, közlekedési kérdés a fővárosi önkormányzat hatáskörébe kerülne. A „city” koncepció a lehatárolt belső városmag mellett egy vagy két külső egységet képzel el. Míg az „A” variáns legszigorúbb formája a kerületi önkormányzatok teljes felszámolását, enyhébb változatban javaslattevő, véleményező előljáróságokká sorvasztását javasolja.
A megyei jogú városok kicsit jobban járnának. Az önkormányzatok hatáskörébe adnák az egészségügyi és szociális intézmények fenntartását, míg a kisebb városok körzetközpontokká válnának. A megyék szerepe még nem tisztázott. A kisebb településeket társulásra köteleznék azon közfeladatok ellátására, amely egy kisebb önkormányzatnál nem végezhetőek el gazdaságosan. Ide tartozna többek között az oktatási intézmények fenntartása, illetve a sürgősségi orvosi ellátás biztosítása.
A kormány teljesen átalakítaná a finanszírozási rendszert. A jelenlegi normatív támogatás helyett a feladatfinanszírozásban látják a megoldást. A hiány újratermelődését pedig a költségvetési források szabad felhasználásának megszüntetésével érnék el. A pénz csak arra költhető el, amire az állam adja. Az állam viszont csak a kötelező feladatok ellátására adna támogatást. E körbe utalnák egyébként a közfoglalkoztatást is. A kötelezőkre biztosított állami forrásokat év közben már nem lehetne szűkíteni. A jogszerűtlen felhasználást viszont az eddiginél szigorúbban büntetnék.
Önként vállalt feladatokra elsősorban saját bevételből és csak a kötelezők ellátása után vállalkozhatnának az önkormányzatok. Az állam által átengedett adóbevételek közül a személyi jövedelemadó önkormányzatok közötti kiegyenlítő szerepét továbbra is megtartanák, az iparűzési adó újraosztását viszont újragondolnák. Mindemellett új helyi adók bevezetésére ösztönöznék a településeket.
Szigorodna a gazdálkodás szabályozása. Az új önkormányzati törvény rögzítené a jog- és felelősségi köröket, illetve a hitelfelvételt és a kötvénykibocsátást korlátozó szabályokat. Az adósságrendezésre szoruló önkormányzatok polgármestere, illetve a hivatalban lévő testület például nem indulhatna a következő két választáson. A csődhelyzet kezelését pedig egy miniszter által kinevezett önkormányzati biztosra bíznák.
