Az eljárás évekig elhúzódott. A vádlott elégedetlen volt a kirendelt védőjével, előfordult az is, hogy Erdélyben lerobbant az autója, nem tudott megjelenni a bíróságon. A mostani tárgyalás előtt Orosházi lapunknak
azt mondta, hogy semmilyen felelősséget nem ismer el. Amiért Kertész Imre Nobel-díjat kapott, őt börtönre akarják ítélni – panaszkodott.
A hatvanhoz közelítő férfi a teremben nem volt hajlandó leülni a vádlottak padjára, inkább állva maradt. Ingerülten hallgatta a vádiratot, amely szerint az ominózus horthysta rendezvényen szövegkörnyezetéből kiragadott idézeteket olvasott fel a regényből, ezzel pedig elkövette a holokauszttagadás bűntettét. Előkerült egy orvosszakértői állásfoglalás is. A szakvélemény megállapította: a férfit „ideológiai fanatizmusa" enyhén korlátozza abban, hogy felismerje cselekményének következményeit.
Orosházi egyebek mellett kifogásolta, hogy kérésével szemben a bíróság nem idézte be tanúként Kertész Imrét. A férfi amúgy
elsősorban az alaptörvényre zúdította haragját, mondván, ha egyszer minden hatalom a népé, akkor az alkotmányozást is a népnek kellett volna elvégeznie.
Így viszont a „bíróság és az egész rendszer” érvénytelen.
A tárgyalás bővelkedett érdekfeszítő párbeszédekben. Török Katalin bíró egy ponton megjegyezte például, hogy pillanatnyilag nem áll módjában visszaállítani a királyságot, mire Orosházi megengedően közölte, erre nem is tart igényt. Ellenben felhívta rá a figyelmet, hogy a Magyarország nevű államforma csak az amerikai értéktőzsdére bevezetett vállalat formájában létezik.
A hallgatóság ekkor végképp elvesztette a fonalat, de a megfejtésig, sajnos, nem jutottunk el. Orosházi Ferenc bejelentette, hogy részéről ennyi elég volt, a tárgyalást folytassák nélküle. Pillanatok alatt összecsomagolt, és távozott.
|
Orosházi Ferenc kifogásolta, hogy nem idézték be tanúnak Kertész Imrét Szabó Miklós / Népszabadság |
Az ügyész felfüggesztett börtönbüntetést kért, a bírónő megelégedett három év próbára bocsátással. Ha tehát három évig nem követ el bűncselekményt, semmi baja nem lesz. A bírónő azzal érvelt, hogy a szigorúbb ítélet mártírt csinálna a férfiból, és valószínűleg táplálná a gyűlöletet. Az ítélet (amely szerint Orosházinak csaknem 200 ezer forintos perköltséget is fizetnie kellene) nem jogerős, az ügyész és a védő is gondolkodási időt kért.
Mondhatnánk, hogy ennél mókásabb bírósági tárgyalásban még nem volt részünk, a történet azonban nem annyira vicces.
Miután Orosházi Ferenc elhagyta a termet, a folyosón sikerült elcsípnünk. Kérdésünkre hangsúlyozta, hogy ő nem zsidóellenes, zsidókkal nincs is kapcsolata. Több mint harminc évvel ezelőtt költözött Kiskunlacházára, de nem tud arról, hogy ott egyáltalán éltek volna zsidók.
Segítünk. Tömegével hozott jog- és vagyonfosztó intézkedések után 1944 május végén Kiskunlacházáról mintegy kilencven magyar zsidót kényszerítettek a Csepel-szigeten létrehozott gettóba, onnan Budakalászra, majd Auschwitzba.
A deportáltak többsége, 69 ember meghalt. Nevüket a kiskunlacházai zsidó temetőben felállított emlékmű őrzi.
A helybéli zsidók történetét feldolgozó oldalon (lachazizsidosag.hu) sok dokumentum és fotó szerepel, akár a vészkorszak előtti időszakról is olvashat Orosházi Ferenc. Ugyanezen a honlapon Kertész Imrétől is talál egy idézetet, ha már annyit próbált hivatkozni rá: „A mai kor antiszemitái és kirekesztői nem tehetnek úgy, mint akik nem tudják, ez az út hova vezet.”