Öt perc alatt ketten is megtorpannak egy pillanatra a bevásárlóközpont egyik ruhaüzlete előtt. Zavartan fürkészik a kirakatot, mígnem észreveszik a „hibát”: a divatos felszerelésben feszítő próbababák közül kettő nem épp szokványos helyzetben reklámozza a ruhákat. Egyik kerekesszékben ül, a másik meg fehér botot tart a kezében. Nem kevésbé meglepő az: egy másik bevásárlóközpont másik üzletében hallókészülékkel reklámoznak szintetizátort, kerekesszékben ülő plüsselefánttal gyerekgitárt.

– Kifejezetten örülünk annak, hogy provokatív kirakatok is készültek, hiszen így még jobban érzékeltethető a sérültek, fogyatékkal élők helyzete. Amíg sokan felkapják a fejüket arra, hogy kerekesszékkel is lehet menő ruhákat hirdetni, és hallássérülteknek is kínálhatnak hangszert, addig van helye az ilyen akcióknak – mondja Csordás Anett, a tegnap elindított, figyelemfelhívó kirakatkampányt szervező Lépjünk, hogy léphessenek! nevű egyesület elnöke.

Mint mesélte, az volt a céljuk, hogy december harmadikán, a fogyatékkal élők világnapján felhívhassák a figyelmet a másság tiszteletére, egymás elfogadására. És arra: bár Magyarország közel ötszázezer fogyatékkal élő ember otthona, alig találkozunk velük az utcán, a bevásárlóközpontokban, az üzletekben.

Mivel mindez Csordás Anett szerint nem csak a fizikai akadályok sokaságával magyarázható, a civil egyesületük – amely elsősorban a központi idegrendszeri sérült gyermekek és családjuk támogatásával foglalkozik – megpróbált olyan akciót indítani, ami elsősorban az emberek hozzáállására hathat. Ehhez pedig kapóra jött a kirakatkampány, amit egy osztrák városban látták először.

Tavaly egyetlen üzlet szállt be az induló kampányba, az idén pedig hat résztvevő akadt: a GAS, a Zenebolt, az Art Flóra Virágbolt, a Biotéka Gyógynövénybolt, a Szabó Ervin könyvtár Üllői úti fiókja, és kialakítottak kirakatot a Pető Intézetben tanuló gyerekek szülei is. Mindennek kétféle olvasata van Csordás Anett szerint: sok céget kerestek meg, ezért némileg csalódottak, amiért csak hatan csatlakoztak, de lehet úgy is nézni, hogy tavaly óta hatszorosára nőtt a résztvevők száma. Ami viszont biztos: épp az egyelőre visszafogott érdeklődés jelzi, igenis van létjogosultsága a hasonló „érzékenyítő” figyelemfelhívó akcióknak.