Sem az Osztrák-Magyar Monarchia idején, sem a Horthy-korszak nyilvánvalóan zsidóellenes kurzusa alatt, sem a kommunizmus idején sem vetemedett oda senki, hogy ilyen lépéseket kíséreljen meg – írták a Mazsihisz (Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége) vezetői Gál András Levente kormánybiztosnak. A lapunk birtokában lévő kemény hangú levél pár nappal karácsony előtt született: a vita az úgynevezett „örökjáradék” körül zajlik.

Az előzmények a kilencvenes évekig nyúlnak vissza. Az egyházi kártalanítás részeként az állam felajánlotta, hogy hajdan elkobzott ingatlanjaik után (amennyiben azokra nem tartanak igényt) úgynevezett örökjáradékot fizet az érintett felekezeteknek. A járadék összege az inflációnak megfelelő mértékben növekszik. A Mazsihisz esetében – Feldmájer Péter elnök tájékoztatása szerint – ebben az évben mintegy 1,6-1,8 milliárd forintról van szó.

Az új egyházi törvény a Mazsihisz mellett a Köves Slomó rabbi vezette EMIH-et (Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség) és az autonóm orthodox izraelita hitközséget is külön egyházként ismeri el. A kormányzat – a jelek szerint nem kis részben az EMIH nyomására – azt kívánja elérni, hogy a Mazsihisz osztozzon a járadék összegén a többiekkel.

A Gál András Levente részvételével december közepén tartott egyeztető tárgyalásokat az EMIH örvendetes előrelépésként értékelte. Köves Slomó ugyanakkor kifogásolta, hogy a Mazsihisz másokat nem akar egyenlő partnerként elfogadni. A rabbi úgy vélte, az lenne helyes, ha minden hitközség az állammal közvetlenül, önálló szerződésben állapodna meg.

Feldmájer Péter elmondása szerint a Mazsihisz hajlandó a saját költségvetéséből mintegy 300 millió forinttal támogatni más zsidó felekezeteket, de elfogadhatatlannak és jogsértőnek tartja, hogy a kormányzat egyoldalúan módosítsa a járadékról szóló szerződést. Ezért született a Gál András Leventének címzett tiltakozó levél, benne a már idézett súlyos megállapítással.

A levél egyebek mellett hangsúlyozza, hogy „valamennyi ingatlan, amely a járadék alapjának kiszámításául szolgált, a Mazsihisznek, illetve jogelődjeinek tulajdonát képezte”. A Mazsihisz vezetői szerint Gál András Levente javaslata a járadék felosztásáról „teljes tudatlanságról” árulkodik, és hatalmi beavatkozásnak minősül, amely a neológ zsidóság intézményrendszerének megszűnésével fenyeget. Felhívják a kormánybiztos figyelmét arra, hogy – mint olvasható – „Ön olyan történelmi bűn elkövetését tervezi, amelyhez mérhetőt a zsidó törvények óta nem követtek el a magyar zsidósággal szemben”, és amelynek célja a „magyarországi neológia ellehetetlenítése”.

A Mazsihisz levelére – közölte Feldmájer Péter – a kormánybiztostól egyelőre nem érkezett válasz. 

Update: időközben megérkezett Gál András Levente január 10-ei keltezésű válaszlevele, amit szó szerint közlünk:

Tisztelt Elnök Úr!

A Magyar Köztársaság Kormánya és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége között 1998. október 1. napján létrejött „Örökjáradék Megállapodás” alapján 2012. első negyedévében esedékes kifizetéssel összefüggésben az alábbiakról tájékoztatom:

Tekintettel arra, hogy a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumban több zsidó vallási közösség megkeresésének, valamint ezzel összefüggésben a megállapodás értékelése zajlik, a szerződés 4. pontjának második bekezdése szerinti határidőhöz képest a Kormány előre láthatólag az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló 1997. évi CXXIV. törvény 8. § (2) bekezdésének második fordulata szerinti határidőben fog eleget tenni a törvényben foglalt kötelezettségének.

Tisztelettel: Dr. Gál András Levente