­A 25 éves székesfehérvári Kellner Szilvia jogásznak tanul, utolsó éves hallgatóként éppen a diplomamunkáját írja. Méghozzá egy kézzel. A másikat ugyanis nem tudja mozgatni. Sőt a lábait sem, mint ahogy állni, járni sem képes. Óriási eredménynek számít, hogy a kerekes székben ülve ma már meg tudja tartani magát.
Szilviának nincsenek emlékképei arról, hogy egykor járni is tudott. Pontosabban csak tipegni, mivel 1986-ban, egyéves korában történt meg a baj. Néhány nappal azután, hogy beadták neki a gyermekparalízis elleni kötelező védőoltást, a kislány az egyik reggel nem állt fel. Másnap már felülni sem tudott. A kétségbeesett szülőkkel a budapesti Szent László kórházban közölték a hírt: Szilvia oltási szövődmény következtében lebénult.

- A vizsgálat kiderítette, hogy az oltóanyag okozta a bajt - mondja Kellner László, az apa. - Mivel kötelező volt beadatni a védőoltást, az egészségügyi törvény alapján az államnak teljes körű kártalanítási kötelezettsége van. Szilvia képviseletében kártérítési pert indítottunk a magyar állam ellen, a bíróság 1987-ben „fájdalomdíjként" a lányomnak 800 ezer forint nem vagyoni kártérítést, illetve a rehabilitációs kezeléséhez költségtérítési járadékot, a feleségemnek pedig úgynevezett jövedelempótló járadékot ítélt meg.

A Kellner család az elmúlt 23 évben több alkalommal is újabb pereket indított az állam ellen a járadékok összegének emeléséért.

- Aki nincs a mi helyzetünkben, el sem tudja képzelni, milyen életet éltünk és élünk - mondja Kellner Lászlóné. - Szilvia nem képes ellátni magát, így egyáltalán nem hagyhatjuk magára, a nap 24 órájában teljes ellátásra szorul, még a kerekes székkel való közlekedésben is segíteni kell. Mindenhova autóval kell mennünk, a tömegközlekedést nem tudjuk igénybe venni. Az iskoláit hétéves korától kezdve úgy végezte, hogy végig mellette voltam, az órák alatt a folyosókon várakoztam, hogy szükség esetén ellássam.

Kellner László egy gépkölcsönző cég alkalmazottja, felesége a lányukhoz kötve éli az életét. Abba bele sem mernek gondolni, mi lesz Szilviával, ha idővel mindketten meghalnak.

Kellnerék úgy érezték, nekik is jár kártérítés amiatt, hogy a lányuknak beadott védőoltás „szövődményeként" az ő életük is gyökeresen megváltozott, pontosabban hogy szülőkként ők is kényszerpályára kerültek. Ezért 2007-ben ismét pert indítottak az állam ellen úgynevezett nem vagyoni kártérítést követelve amiatt, hogy nem úgy élik az életüket, mint más „normális" család. Kellner László négymillió, a felesége pedig hétmillió forint megítélését kérte a bíróságtól.

A per jogerősen lezárult: a Legfelsőbb Bíróság elutasította Kellnerék keresetét azzal, hogy az állam önként ugyan fizethet, de a bíróság erre nem kötelezheti, mivel a kártérítési igény öt évvel Szilvia lebénulása után elévült.

- Nem értjük ezt az egészet. Hogyan évülhet el az, amit az állam károkozása miatt már 24 éve el kell viselnünk, ráadásul a helyzetünk a jövőben sem fog változni? - kérdezi az apa.

A tényekhez tartozik, hogy Kellnerék nem fogadtak ügyvédet. Egyrészt sokáig nem is találtak olyat, aki elvállalta volna a képviseletüket, később már pénzük sem volt rá. A szülők egyébként igazságtalannak tartják a jogerős ítéletet, ők most is úgy gondolják, hogy az állammal szemben a járadékok emeléséért indított pereik megszakították az elévülést. A Legfelsőbb Bíróság szerint tévednek.

- Miután elutasították a keresetünket, csaknem hárommillió forint perköltség megfizetésére köteleztek minket - mondja Kellner Lászlóné. - Nem tudjuk kifizetni ezt az összeget. Egyébként igazságtalannak, méltánytalannak és erkölcstelennek tartjuk, hogy a károsult fizessen a károkozónak.

Az adóhatóság már szep­tember közepén fizetési felszólítást küldött, a 15 napos határidő régen letelt. Bármikor jöhet a végrehajtó, hogy az adósságot ráterhelje a Kellner család házára.

A szülők kétségbeesésükben a politikusokhoz fordultak. Levelet írtak például mind a 386 országgyűlési képviselőnek, akik közül hárman válaszoltak a megkeresésükre. Egyikük, Gyenes Géza (Jobbik) interpellált is az ügyükben azt tudakolva, van-e rá mód, hogy az állam elengedje a perköltséget. Válaszában Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter azt mondta: a bíróság által megítélt perköltséget az állam utólag nem engedheti el. Ugyanakkor ígéretet tett arra, hogy a minisztérium felveszi a kapcsolatot az érintett családdal, és amennyiben jogi lehetőség van rá, minden törvényes segítséget meg fognak adni a számukra.

A tárcavezető ezt október 4-én jelentette be. Kellnerék azóta várják a minisztérium jelentkezését. A szülők kegyelmi kérvényt írtak Schmitt Pál államfőnek is. A köztársasági elnöki hivatalból érkezett válasz szerint polgári perben erre nincs lehetőség, az államfő csak büntetőeljárásban élhet kegyelmi jogával.

Közben Kellner Szilvia lassan befejezi a diplomamunkáját. Címe: Kártérítés az egészségügy területén. Nem véletlenül választotta ezt a szakterületet. Azt tervezi, hogy néhány év múlva ügyvédi vizsgát tesz, és egészségügyi kártérítési perekkel fog foglalkozni.