Húsz éve járják a világot, de még sosem küldött tényfeltáró delegációt egy EU-tagországba a Bizottság az Újságírók Védelmére (CPJ) nevű amerikai civil szervezet. A külpolitikai újságírók által kollégáik védelmére létrehozott szervezet négytagú küldöttsége Budapesten egy héten át beszélgetett a szakma képviselőivel.

Reviczky Zsolt / Népszabadság

A kormány részéről csak Kovács Zoltán kommunikációs államtitkárig jutottak, bár a CPJ kuratóriumi tagja, Kati Marton (képünkön) egészen a vasárnapi elutazásig reménykedik benne, hogy mint neki azt New York-i magyar illetékesek megígérték, fogadja majd régi barátja, Orbán Viktor.

Marton nagyszüleit a csendőrök vagonírozták be a megsemmisítő tábor felé, szüleit, akik az 50-es években a UPI hírügynökség újságírói voltak, a kommunista hatóságok börtönözték be. Családi kötődése azonban még itt sem ér véget, második férjével, Richard Holbrooke nagykövettel Budapesten keltek egybe. A négy éve elhunyt diplomata jelentős szerepet játszott Magyarország NATO-tagságában.

A történelmi tárgyú könyvek szerzőjeként is ismert Kati Marton egyszerre nevetségesnek és elszomorítónak nevezte, hogy a magyar kormány részéről még csak el sem hajlandók ismerni a sajtószabadsággal kapcsolatos problémák létét. Mint elmondta, Pakisztánban Nawaz Sharif államfő, Oroszországban pedig az igazságügyminiszter ígérte meg neki a felhozott esetek kivizsgálását.

Magyarországon elsősorban a közmédia kisajátítását, illetve a kormánytól független sajtóra nehezedő gazdasági nyomást, a hirdetési piac eltorzítását találták aggályosnak. Számos beszélgetőpartnerük utalt az öncenzúra gyakorlatára: az újságírók egyre gyakrabban hódolnak be a hatalom óhajainak, csakhogy megtarthassák állásukat és egzisztenciájukat.

A családjával 1956-ban kisgyermekként távozott újságírónő felhozta, hogy Magyarország az utóbbi években az akkori menekültek számának kétszeresét veszítette el. Az egyik fiatal kiadói szakember azt mondta neki, személy szerint még kibírna itt öt évet, de nem akarja, hogy gyermekei ilyen légkörben nőjenek fel. Kati Martonnak erről az jutott eszébe, hogy őt is pont ezzel az érveléssel vitték el szülei Magyarországról.

– A változások csak belülről jöhetnek. A legnagyobb baj az újságírók egységes fellépésének hiánya –mondta a szakma hazai képviselőiről. A megosztottság, a sok különböző újságíró-szervezet közötti politikai, ideológiai szakadék megnehezíti a közös célok elérését. Nem hisz benne, hogy egy személyes találkozón meg tudná győzni Orbán Viktort, de barátként feladatának tartaná, hogy egyenesen beszéljen. – Ki tudja, hányan mondják még meg neki az igazat? – búcsúzott kérdéssel.