Szokatlan közjátékkal kezdődött csütörtökön reggel a Budapest Környéki Törvényszéken B. Károly büntetőpere. Mielőtt az őrök bevezették volna a vádlottat, Fülöp Ágnes bírónő azzal a kéréssel fordult a sajtó megjelent munkatársaihoz: "Arra kérem önöket, a munkájuk során vegyék figyelemebe, hogy egy beteg emberről van szó." Igaz, két perccel később már ő is vádlottnak szólította a vezetőszáron bekísért 31 éves férfit, aki ellen az ügyészség több emberen elkövetett emberölés kísérlete miatt emelt vádat.

B. Károly alaposan lefogyhatott az elmúlt hónapokban - legalábbis a rajta lévő "kincstári" nadrág és kabát több számmal nagyobbnak tűnt a méreténél. Lassan mozgott, nyugodt volt és halkan beszélt - látszott rajta a nyugtatószerek hatása. Január óta ideiglenes kényszergyógykezelésen van az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben (IMEI). Az ügyében egyetlen tárgyalási nap alatt megszületett a felmentő ítélet, ami egyrészt annak köszönhető, hogy a tényállás megállapítása nem volt túl bonyolult feladat, másfelől a vádhatóság és a védelem is egyetértett abban, hogy a vádlott nem volt beszámítható a bűncselekmények elkövetésekor.

A most 31 éves B. Károlyon nyolc évvel ezelőtt jelentkeztek a betegség első tünetei, 2005 óta rendszeresen kezelték különböző pszichiátriai zavarokkal. Ennek ellenére mindenkit megdöbbentett a környezetében, amikor 2008-ban a pilisi házukban minden előzmény nélkül késsel agyonszúrta a nevelőapját. Az akkori büntetőperben az orvosszakértők azt állapították meg, hogy B. Károly tudathasadásos elmezavarban szenved. A fiatalembert jogerősen felmentették, egyúttal elrendelték a kényszergyógykezelését. Két évet töltött benn az IMEI-ben, ám 2010-ben gyógyultnak nyilvánították és hazaengedték Pilisre, ahol azóta együtt élt az édesanyjával. A szabadlábra helyezés feltétele volt, hogy a fiatalembernek rendszeresen meg kellett jelennie a pszichiátriai rendelésen, és szednie kellett a számára előírt gyógyszereket.

Az első évben nem is volt probléma, ám 2012 elejétől kezdve B. Károly egyre ritkábban jelent meg a pszichiátriai gondozóban, és egyre rendszertelenebbül szedte be a gyógyszereit. Ráadásul inni kezdett, a viselkedése pedig - a gyógyszer és az alkohol együttes hatására - kiszámíthatatlanná vált.

A tárgyaláson kiderült, hogy az állapotában történt változást sem a szakorvosa, sem az édesanyja nem jelezte. Mindenkit meglepetésként ért, amikor 2012 októberében saját házukban késsel támadt rá az édesanyjára, akinek sikerült a szomszédba menekülnie a fia elől. Az anya nem tett feljelentést, így az esetre csak azok után derült fény, amikor B. Károly pár hónappal később egy újabb erőszakos cselekményt követett el: a nyílt utcán minden ok nélkül rátámadt egy bicikliző férfira, akit egyébként nem is ismert. Vallomása szerint egy belső hang utasította őt arra, hogy ölje meg a férfit. Az áldozat nem sérült meg, mert B. Károly késének pengéje eltört a férfi biciklijén, ami után az addig artikulálatlanul üvöltöző támadó lenyugodott, és egyszerűen hazament.

A csütörtöki tárgyalás legizgalmasabb része az igazságügyi elmeorvosi és pszichológus szakértők meghallgatása volt. Elmondásuk szerint B. Károly egyik tette elkövetésekor sem volt beszámítható, sőt az utólagos bocsánatkérése sem tekinthető hiteles reakciónak, mivel sem akkor, sem azóta nincs tisztában a tetteinek következményeivel. A szakértők ellentmondásosan nyilatkoztak arról, hogy az IMEI-ből történt hazaengedése után elvárható volt-e B. Károlytól, hogy saját magával szemben alkalmazza a számára előírt terápiát. Az egyik szakértő szerint ez elvárható lett volna, a másik úgy fogalmazott: nem lett volna szabad a betegségtudatát fokozatosan elveszítő férfira bízni a saját gyógyszerezését: a családjának és a gondozó orvosnak együttes feladata lett volna B. Károly szoros ellenőrzése.

Megkérdeztük az adott ügyben érdektelen Bilkei Pál kriminálpszichológust, miként történhet meg, hogy egy tudathasadásos elmezavarban szenvedő, gyilkosságot elkövető beteget úgy bocsátanak el a IMEI-ből, hogy később újra erőszakos bűncselekményeket követhet el. Bilkei szerint Magyarországon jelenleg megoldatlan a pszichiátriai utógondozás feladata. "Nincs következménye annak, ha valaki nem szedi be a számára előírt gyógyszereket, vagy nem jelenik meg a kontrollvizsgálatokon. A család sokat segíthet ugyan, de mivel nem szakemberekről van szó, a rokonok közül csak kevesen ismerhetik fel a beteg állapotromlásának jeleit."

A kriminálpszichológus szavait igazolandó B. Gyuláné, B. Károly édesanyja a törvényszéken elmondta, amikor a fiát 2010-ben hazaengedték a gyógyintézetből, csak annyi utasítást kapott az orvosoktól, hogy ügyeljen a gyógyszerszedésre. "Tavaly vettem észre, hogy a fiam egyre rosszabbul alszik, éjszakánként kísértetként járkál a házban. Magába fordult, egyre kevesebbet beszélt velem, kerülte az embereket. Máskor meg túl agresszívan reagált dolgokra" - mondta vallomásában az édesanya.

Bilkei Pál szerint ezek a jelek egy szakember számára egyértelműen arra utalhattak volna, hogy a fiatalember bármikor robbanhat, és újból erőszakos cselekményt követhet el, de ezt egy szülő - lévén nem szakember - aligha ismerheti fel.

A Budapest Környéki Törvényszék csütörtöki ítéletében jogerősen felmentette a vádak alól B. Károlyt, egyúttal elrendelte a kényszergyógykezelését, amit az IMEI-ben kell végrehajtani, és legfeljebb 20 évig tarthat. Bilkei Pál kérdésünkre elmondta, a kialakult gyakorlat alapján akár néhány éven belül újra kiengedhetik a férfit, hiszen a kényszergyógykezelést évente felül kell vizsgálni, márpedig az IMEI-ben a szakszerű terápia és a folyamatosan ellenőrzött gyógyszeres kezelés hatására a fiatalembert előbb-utóbb gyógyulttá nyilváníthatják. A kérdés az, hogy mi lesz a sorsa, ha ismét hazaengedik. "Ha nem kap megfelelő segítséget, potenciálisan bármikor visszaeshet a betegségébe, és akkor ismét veszélyt jelent majd a környezetére" - tette hozzá a szakember.