Hogy az említett tanfolyamok a gyakorlatban hogyan zajlanak, arról nem csak az említett fórumokban lehet érzékletes beszámolókat találni:
„Az is át szokott menni, aki már látott életében traktort. Nem kell parázni, élő ember nem bukott még meg ilyen vizsgán, de talán még holt sem.”
Az is nagyon tanulságos, ha a végzettek beszámolóit hallgatjuk meg. – Harmincan voltunk a csoportomban, a mezőgazdasághoz senki sem értett. Hosszas vitát folytattunk egymással a vizsga előtt, hogy a birka és a juh ugyanaz az állat, vagy két különböző fajhoz tartozik-e – fogalmazott kérdésünkre egy nemrég aranykalászos gazdává vált budapesti vendéglátós.
A szóban forgó „szakember” saját bevallása szerint egyetlen hétvégét áldozott a gazdaképzésre. – Egy nap alatt körbevittek a telepen, mezőgazdasági gépet csak leállítva, élő állatot kizárólag messziről láttunk – eleveníti fel az emlékeit. Mindezt egy – szintén távoktatásban – mezőgazdasági technikussá képzett nyilatkozó is megerősítette a Népszabadságnak: náluk például a mezőgazdasági gépek kezelésére jogosító vizsga a garázsban álló traktor beindításából és leállításából állt.
|
Jé, ez egy traktor! – alig kell többet tudnia egy aranykalászosgazda-tanfolyam hallgatójának, mint hogy felismeri a járművet
Kurucz Árpád / Népszabadság/archív |
A lapunkhoz eljutott információk szerint a vizsgák az aranykalászosgazda-tanfolyamokon is igazodnak a felkészítés komolyságához: gyakori elem, hogy a megoldókulcsot is mellékelik a vizsgakérdésekhez, de az is előfordul, hogy a vizsgabiztosok árulják el a megoldást. („Nekünk azt mondta a vizsgabiztos, hogy mindenki átmegy, mivel nem itt, hanem az életben kell vizsgázni” – írja az egyik fórumozó.)
A fentiek miatt a képzések iránt egyáltalán nem csak a földből élők érdeklődnek: mint az egyik képzőhelyen megtudtuk,
rengeteg a jelentkezők között az ügyvéd, az orvos, felülreprezentáltak a Budapesten és más nagyvárosokban élő vállalkozók.
Egyes hírek szerint a politikusok és családtagjaik is preferálják a gazdagyorstalpalókat: a Vs.hu például arról írt, hogy nemrég Győrffy Balázs, az agrárkamara elnöke is benevezett egy „rapidparaszt-tanfolyamra” (ő az önéletrajza szerint őstermelőként régóta érdekelt a szántóföldi növénytermesztésben, ugyanakkor az egyik családtagja 2012-ben kedvezményes állami földbérlethez jutott, és amennyiben a bérleményt szeretnék tulajdonra váltani, nekik is szükségük van az igazolható végzettségre).
Egy jórészt magántulajdonú földeken termelő agrárnagyüzem tulajdonosa úgy foglalta össze a Népszabadságnak a jelenlegi rendszer kockázatait: nyilvánvaló, hogy nem csak gazdálkodáshoz értő emberek fognak földhöz jutni, tömegesen válnak tulajdonossá olyanok is, akik csak az agrártámogatások reményében, illetve spekulációs céllal vásárolnak. Ez pedig hatalmas versenyképességi hátrány lesz az elsősorban tőzsdei termékeket előállító, vagyis a világpiac hatásainak folyamatosan kitett magyar mezőgazdaság számára, főleg abban az időszakban, amikor az uniós területalapú támogatásokra már nem lehet majd számítani.
Százezernél többen szereztek már papírt
A sokszor eleve távoktatásos formában meghirdetett tanfolyamért és a vizsgáért nagyságrendileg 200 ezer forintot kell fizetni, ezt azonban az általunk megkérdezett hallgatók szerint a többség úgy értelmezi, hogy a szóban forgó összeg nem az oktatás, hanem a végzettséget igazoló papír ára, és a vizsgáztatást egyáltalán nem tekintik valódi megmérettetésnek. Ráadásul fizetni sem feltétlenül kell: léteznek eleve ingyenesnek meghirdetett tanfolyamok. Nem véletlen, hogy a papíron szakképzett földművesnek számítók tábora egy év alatt megháromszorozódott, azaz 34 ezerről 100 ezer fölé nőtt.
