– Utaznánk mi is, akár már holnap, ha lenne pénzünk repülőjegyre, mert ami itt van, az csak vegetálás. A gyerekekkel együtt hatan vagyunk, a jegy legalább egymillió forintba kerülne. Annyi pénz a világon nincs – teszi hozzá a menye.
A hírt, hogy a kanadai szövetségi bíróság hosszas procedúra után végül helybenhagyta egy többgenerációs, 39 tagú gyöngyöspatai magyar roma család menekültstátusát, a Toronto Star írta meg a napokban. A cikkből kiderül, hogy a hatvanegy éves, korábban cigányzenészként is dolgozó Rácz Aladár, felesége, három fia, három lánya és unokái 2011-ben menekültek el Magyarországról, miután
„fasiszták ezrei olyan súlyosan megfenyegették a kisebbségi csoportot, hogy a Vöröskereszt közbelépett, és evakuálta a települést”
– idézi a cikket az MTI. „Nagyon boldogok vagyunk, hogy az életünk biztonságban van, és nem kell visszamennünk Magyarországra” – nyilatkozta a lapnak a 32 éves Rácz Richárd.
Gyöngyöspatán azt mondják a helyiek: az itt élő cigányok közül nagyon sokan felkerekedtek, és elindultak Kanadába a 2011-es események után. Jó részük azonban később visszajött vagy azért, mert nem volt türelme kivárni a menekültügyi procedúra elbírálását, vagy mert nem bízott annak sikerében. Csemer Gézáék azért jöttek vissza másfél év után a gyerekekkel együtt, mert a feleség megbetegedett, s jobban bíztak az itthoni gyógykezelésben. Az asszony épp kalácsot süt, amikor bekopogunk hozzájuk.
|
| Fotó: Mirkó István / Népszabadság |
– Sosem volt olyan jó életünk, mint ott. Fehér embernek számítottam, senki nem éreztette velem, hogy cigány vagyok, s munkám is akadt egy idő után: festőként dolgoztam – meséli a férfi. Most azt tervezik, hamarosan újra felkerekednek, de már nem menekültként Kanadába indulnak, hanem munkát vállalni Nagy-Britanniába, „ahogy a többi magyar is”. Biztos pontként ott van a húga, aki a férjével és gyerekeivel jó ideje már Liverpoolban él, s ők a kezdeti nehézségeket is segítenek majd átvészelni – reménykednek.
Lassan az enyészeté lesznek a falut elhagyók házai, amelyeket messziről megismerni. Rácz Aladárék rózsaszínre festett otthonáról már leszedték a nyílászárókat, s belül is csupasz minden. Ők, amit tudtak, eladtak a távozásuk előtt, de az ingatlanoknak errefelé nincs értékük, azt nem vette meg tőlük senki.
Velük szemben egy másik „kanadás” ház, azon már cserepek sincsenek, a falak is több helyen beomlottak.
Váradi Attiláné a múlt héten tudott először beszélni Kanadában élő lányával, aki a családjával menekült el. – A telefon drága, de most végre a vashengeren keresztül tudtunk szót váltani – mondja az idős asszony. Próbáljuk értelmezni, mit ért vashenger alatt, míg végre kiderül: az internetes beszélgetést lehetővé tevő Messengert egyszerűsítik ezzel a szóval errefelé.
|
| Fotó: Mirkó István / Népszabadság |
Elmesélte a lányának azt is, hogy pár nappal ezelőtt ismeretlenek rájuk gyújtották a háztetőt.
– Ha nincs a Dzsodzsó meg az Ördög, két rokon, akik hajnalban észreveszik a tüzet, ott égünk bent mind a hatan
gyerekekkel együtt.
Esetpélda
Rácz Aladárék példája egyelőre nem sarkallja arra a gyöngyöspatai romákat, hogy újból felkerekedjenek, legalábbis a helyi polgármesteri hivatalba nem érkezett ilyen jelzés az elmúlt napokban – mondta Hevér Lászlóné, a város polgármestere.
Szerettük volna megtudni, hogy Kanadában jelenleg van-e a Rácz családéhoz hasonló eljárás, de lapzártánkig nem kaptunk választ az ezzel kapcsolatos kérdéseinkre.
